A cím találó Sanyikám emlékei alapján, és milyen jó, hogy lelkes fotós, így élvezhető képek is születtek végre itt.
Még a lakásavató után megbeszéltük, hogy szerdán eljönnek Borikával játszani munka után, de Bobek lerobbant, így azon a héten a szerda kiesett, csütörtökön viszont Barbi jött a fiúkkal és Mesi Esztivel Ivánnal, pénteken Zsuzsi Vincével és Dindivel. Leülni és beszélgetni nem nagyon volt alkalom :) vagy inkább alkalom :(, de majdcsak megszokja mindenki a környezetet, és picit csitulnak a kedélyek. Olyan ritka eseményszámba megy mostanság, amikor a felnőttek is eszmét cserélhetnek, de úgy tűnik, én képzeltem túl, hogy amíg asszonyok a teraszon limonádéznak a gyerekek párhuzamban házi fagyiznak, kint homokoznak, ugrálnak, saraznak vagy bicikliznek, kuckóznak. Tegnap azért a szeánsz végére egész jól belassultak, összesimultak a gyerekek, Lola ölben csendben volt, és tudunk tanyázgatni 10 percet biztosan egyben anélkül, hogy valamelyikőnknek fel kellett volna ugrani. Bori és Lóci olyan cukin eljátszott, érződött, hogy a fél év különbség nem különbség. Sütöttem nutellás palacsintát, mert bár a gyerekeknek eddig nem vettünk ilyen csábítást (most is ajándékba kapták Dózsapetitől) és ezután sem tartunk itthon a kamrában, be kell látni, fincsi volt. Jó palacsintát tudok sütni, na :). 3-4 napja különben a kamrában lakom. Mióta 'kíszen' vagyok a gyerekektől megfigyeltem, hogy az ideget ott vezettem le markolva a ropit, corn flakes-t, sonkát mindegy, csak harapjak valamibe :D. Hamar rákapok a napi három kávéra is, ha így haladunk
A napokban kanyarítok majd mindegyik gyerekről egy statikus bejegyzést, mert rájöttem, hogy jó ezeket összegezve visszaolvasnom, hogy éppen ki milyen fázisában jár az életének.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése