Halloween

Igyekszem a képet is intézni holnap... 

Szeretem, hogy Mózi még annyira ‘tiszta’. 

Itthon és az óvodában nem ünnepeltük a halloween-t, nem ismernek a gyerekek félelmetes karaktereket, meséket, így most kicsit bajban voltunk... :)

Nincs rálátásom az iskolák szokásaira, de evidensnek tűnt számomra, hogy egy kéttannyelvű suliban a halloween ünneplése nem kiugró “erkölcstelenség”. 

Tudtuk, hogy ez jelmezes, beöltözős PROGRAM. Az időbeosztásomba én még sem szorítottam megfelelő mennyiségű időt a felkészülésre. Sőt. Ja. Mert nyilván én szerettem volna csinálni.

Összedugtuk a fejünket, hogy mi szeretne lenni. Próbáltam lebeszélni a kismackóról, mert tudtam, hogy ő érezné kellemetlenül magát benne :D.

Felcsaptuk a netet, és kerek szemekkel nézték a lehetőségeket... Mondta Mózi, hogy ő nem szeretne ilyen ijesztő lenni. Végül megállapodtunk egy K A L Ó Z ban. 

-» Szerintem remek átmenet volt a kismackó és az életrekelt, baltával fejbevert, vérző mumifikált vámpír között. Nekem is :). Az Aranyélet még most is elevenen él bennem... :D

A kalóz lehet cuki is - ha akar, illetve vagány is. 

Mózi rettenet lelkes volt, csak szerdán az iskolában levitték az orvoshoz, mert piros volt a szeme -kötőhártya... :(

Csütörtök, péntek nem is volt suliban, viszont időben elkaptuk, mert már szerda estétől gyöngyözött a floxal. Délután a partira már mehetett. Nagyon nem akart lemaradni. 

Én pedig igyekeztem du-este összehozni egy ‘kabátot’, kardot. Csizmára nem futotta energia, viszont volt tetkónk, vettünk hosszúhajú fekete parókát, varrtam bőrből szemtakarót és egy karimás Barbour kalapot összecsippentettünk elől kalózosan.

Mózi annyira szép és lágy vonású gyerek, hogy a fekete parókában tényleg beillett volna lánynak is. Az én anyai szívem biztos így látta. 

Kacérkodtam a gondolattal, hogy még éjszaka megsütöm a muffinokat is az Oreo pókokkal, de aztán hulla voltam. Reggel nagy reményekkel nekifogtunk, DE egész nap nem volt áram, amit ugyan e.on előre megüzent, csak nem véstem fel... Nagyanyáékhoz gurultunk át megsütni, itthon pár karton denevért kivágtunk előre.

Lehetett vinni sütit, faragott tököt, mert a tornateremben volt sütivásár, hangulatnak megfelelő dekoráció, zsákbamacska és verseny. Én gurultam be du az összes gyerekkel, és oh jajjjj, Lola egy darabig gyűjtötte az infót, majd amikor levittük a sütit a tornaterembe, rázendített nagyon. Kint vígasztalta egy néni, amíg én beléptem, mert be sem mert jönni, de akkor még nem pityergett. 

A kirakott édességek olyan mosolyogtatóan meghatóak voltak számomra. Látszott, hogy sok anyuka felcsapta a pintrestet a ‘halloween cakes’ keresőszóval, és születtek kajla, de annál kedvesebb szellemek, szemgolyók, pókok, pókhálók. Mi is hozzácsaptuk a házi kajlaságunkat. Lóci nagyon élvezte, de mondta, hogy egyik-másik jelmeztől még ő is megijedt :).

A parti után azzal fogadott Mózi, hogy Anya, nem én nyertem, nem én voltam a legfélelmetesebb :)))). Feldobva jöttünk el. Vásárolhattak a BÜFÉÉÉben (egyébként az első-második osztály még nem használhatja a büfét), vett is sok hasznos csemegét...

Este fél 11-kor pedig kicsattogott, és az ágy mellett izgatottan újságolta, hogy volt egy nagyobb fiú, aki tudott varázsolni!!! Viszont azt mondta, otthon felejtette a varázspálcáját (ez is a show része volt ;-)), DE kendőkből varázsolt egyett!!! Áhitattal áradozott a kártyatrükökkről, de totál el akarta hinni, abszolút nem éreztem a gyanakvást rajta, hogy ez csel. 

Egyik Karácsonyi ajándék azt hiszem, pipa ;)