Újra itt!

Jajj, de jóó, megtaláltam véletlenül a saját kapcsolómat, ami reálból átkattint humánba, katonából anyába, nőbe!! 

Van itt több megkezdett poszt is, de nem tudtam kibontani, mert annyira nem jött az ihlet. Amikor katona vagyok, sőt inkább robotpilóta, akkor csak a feladatok egymásutánja adja a vázát a napoknak és az ebbe préselhető idő, amit rendszerint hajlítani kell, kéne, hogy minden beleférjen. De ma végre, megint sikerült a visszakapcsolás. 

Mikor reggel széthordtam a gyerekeket - Lola volt a sorban az utolsó -, császkáltam vissza az autóhoz, és az ovi oldalában ‘Ricsaj Peti zöld kerítése’ mellett, a napos-árnyas foltok villózásában az aszfalton hentergő pár cserebogár after party-ja indukálta az átkattintást. Annyira nagyon hiányzott a fiúk ovis időszaka, amikor megálltak cserét gyűjteni, bottal-kézzel pituszkálni, és minden mozzanata ennek az intézményes kornak. Hüpp... Itt nem állt meg az érzelmi cunami, mert elhagyva a Debrecen táblát és a körforgalmat leterített a gimnáziumi évvégék felszabadultság érzése. Amikor túl vagyunk az összes témazárón, le vannak zárva a jegyek, és jön az az istentelen nagy szabadság-érzés. Ez most egy elfojtott tüsszentés élményével hatott. Hogy az idő, a körülmény adott, de nem érzem a feelinget :(((. Ahhh... Pedig igazán nem panaszkodhatok (nem is teszem), mert volt most kikapcsolódó, parti-szervező lehetőség.

Ha nincs érkezésem pont akkor írni, amikor kibújna valami mondanivaló, gyűjtöm csokorba, címszavakba, és felhízlalva posztolom. Ez inkább csak sorvezető, ha az elmúlt időszak képeire ránézek a telefonomban. 

1. Visszatérés karanténból (Lolának ma debütàlt, ez volt csak az első napja karatén után - 05.10.)

2. ÖTYE parti-szervezők

a.) Marika baby shower

b.) Sanyikám pre-40 szülinap

3. Munka-tanulás/nem tanulás

4. Anyáknapja - a legjobb

Visszatérés a karanténból: Április 19-től újra indult az ovi-suli, mi szerettük volna ha a gyerekek maradnak itthon legalább egy hetet. Az első kérvényt elutasították a fiúk részéről, tovább pedig nem mentünk. Egy extra napot csaptunk így hozzá a karanténos helyzthez. Amennyire belém égett a múltkori időszak, ez most annyira jött, és ment. Baromi rövid volt/rövidnek tűnik innen. Lola a héten kezdte még csak az ovit, abszolút nem akart menni, és nála könnyebben kivitelezhető volt, hogy maradjon. Reggel óriásikat aludt, majd fent szöszmötölt/játszott nálam, kijárt Attilával kutyázni, de látszott hogy ingerszegény a környezet neki nap közben. Volt hogy az asztalára borulva elaludt mellettem, amíg én dolgoztam. Annyira drága gyerek. A lehető legjobb arányban keveredik benne a csajos vonal, és a vagány amazon a 2 fiú tesó miatt. Nyilván ez az arány bármerre tolódna, tökéletes elegynek érezném :D. Annyira szereti a fiúk kinőtt pólójait, pulcsijait, hogy ma pl rakétás pólóban, farmerben és simi-tapis rózsaszín baseball satyiban ment egy nagy cucukornissal a hóna alatt. Nem véletlenül forgolódnak utána az utcán és sutyorognak össze a hátunk mögött (szivecske).

Ő Cucukornis :)

Örökösen kirobbanó energiabomba, amikor nem magát kell hosszan szórakoztatni, és vannak körülötte, foglalkoznak vele. Annyira vidám, incselkedő, szerethető. Épp annyira picibaba még, amennyire kell, bújós, ölelős, imádnivaló: a legjobb dolog, ami még történhetett velünk. Nyomokban tartalmaz még hisztit, amihez viszont már én érzem magam öregnek... :D. És a legjobb, hogy szereti magát. Sminkel reggelente (szájfény és gyöngyházfényű szemhéjpúder, amit sajnos bojkottáltam), öltözködik, és nagyon szeret kapni. Bármit :).

A fiúk megkezdték a sulit, szerintem nekik is nagyon jót tesz a társaság. Lócikán érzem, hogy amennyire jól startolt annyira megtelt, elfáradt, megunta. Ráadásul nem engedi javítani magát, ezen egymásnak is szoktunk feszülni, mikor gyakoroljuk a hangos olvasást, és mellé olvas, és kijavítom. Egyből hőbörög, hogy de ő azt olvasta, tudja, ne javítsam, várjam meg amíg kibogarássza. Szoktam is várni, sőt. De amikor már tovább lépett a következő szóra, akkor csak jelzem. Az o-u (ö-ü, és ezek hosszú párja), valamint a b-d-p kutyulódik... És pont. Szeretném már ha sokkal folyékonyabban menne ez, mert most bogarászás van a sok betű között. El is lustáztuk a napi gyakorlást, annyira nyugodt voltam felőle. Most megvan a böjtje. Az írásban rendszeresen lemaradnak az ékezetek, sokszor a pontok és a T áthúzása... Az, hogy még nem helyesen ír, hanem sokszor ahogy hallja, az nem zavar. Szóval ezzel még szivatnunk kell egymást év végéig, hiába lenne már jó kiereszteni. Nagyon szépen kialakult év közben az R-betű pörgetés, hátha a túlzott lezsersége (maszatos ábrázat, összefogkrémezett póló, kiforduló nadrágzseb, vállról leeső  kardigán, kikötődő cipőfűző) is fog még alalkulni. A szórakozottságában kicsit magamra ismerek :D. A héten pl így nyomta egész du, az utcán is így tollasozott :D - lsd az első képet róla ;-)

Imádja a gyíkokat, apró kis hüllőket, kétéltűeket, bogarakat, és soha nem tapasztalt dino-lázban ég.

Lola gumicsizmája kacsaláb és Lola pici gumipapucsa...

Ő Csussz, a sokadik gyík-pajtás a kertben.
(Ez épp Martinkán)

Állandó gyurmázásban, rajzolásban van.

Hután sem tűnt fel neki, hogy nem a saját nadrágjában van, csak hogy EZ KICSIII!!! :D

Mózi pedig nagyon érik. Nagyon válik le. Szép óvatosan, hogy ne fájjon... Aminek kifejezetten örülök, hogy az iskolában egyre több a haver, egyre jobban bekapcsolódik a focizásba, közös játékba. Azért néha megereszti, hogy - Anya, én úgy érzem, néha kilógok a sorból...

Édesem. Nincs is azzal semmi baj, SŐT!!!

Jár külön angolra, mert már év eleje óta a negyedikes angol vizsgától fél, és a heti két alkalom homloklebeny torna is megvan. Eltűntek a zsörtölődések a tanulással kapcsolatban, persze előfordul, hogy fél 10-kor derül ki hogy még van fogalmazás házi, utána du az, hogy ez még sem volt házi, de neki legalább megvolt :D. Témazárós felkészülést közösen gyűrjük (már ha tudunk róla, hogy lesz), segítek feldolgozni az anyagot, átbeszélni stb.

Folyt. köv