21:35

 Este fél tíz van. Most fejeztük be a mesélést, Attila elutazott, mert vizsgázik, és azt terveztem, hogy este jut idő:

- vasalni

- rendben hagyni este a lakást, hogy öröm legyen felkelni

- tornázni

- tanulni

- írni/blogolni

- olvasni

- teraszon bambit szürcsölgetni a csillagos ég alatt

- Titust megsétáltatni

- összeírni, mit kell venni pontosan a következő varrományhoz

- átolvasni értő olvasással a Fixed Asset policy-t

NA... :))).

Annyi jó érzés és élmény kering körül megint, és hiába érzi a nagy többség úgy körülöttem, hogy ez a nyár pikk-pakk elillant, én végre valahára azt érzem, hogy hosszú. És nem azért, mert hosszúúú vagy nehéz, hanem, mert jó és élménydús. Ha vége lesz, akkor is eltároltam kis robbannó kapszulában, ami majd jól fog jönni később. Hogy ezek a kis élmény-morzsák rendesen megdagadtak bennem. 

Két hétvégét töltöttünk most lent a Tiszánál bemelegítésként a szabadság előtt. Az egyiken csak négyesben, mert Mózi Hután volt Anyáékkal (mármint az enyém szüleimmel), most viszont hosszabb időre mentünk, és totál kerek volt a banda. Nagyon jó volt, folytatjuk is még. 

MI

Vettünk két SUP-ot, pontosabban Attila volt, aki pár hete már reggel ott volt a Lidlben, hogy arra a két árva Mistral SUPra lecsaphasson. Baromi jó cucc. Azóta is méregetjük a parton a többit, hogy elég jó vásár volt ez, és hogy mennyire profi. Beülő is volt hozzá, amivel kajakká alakítható, egyedül mentőmellényeket vettünk még hozzá a gyerekeknek. Mózi tök jól evez már rajta. Videóban mondom el ITT a hétvégét.

Azt pedig még magam sem fejtetettem meg, hogy miért nem riaszt annak ténye, hogy Szentimrén alszunk nagyiék nélkül. Annyira ott vannak. De olyan fura. Nem nyomasztó szomorúsággal, nem ijesztő misztériumként, hanem valami magától értetődő természetességgel. Hallom a válaszokat a kérdésekre, hallom befejezni a megkezdett mozdulatokat, a kamra ajtó csukódást, azokat a TIPIKUS szentimrei hangokat, fuvallatokat. Állandóan azt érzem, hogy gyerekként vagyok ott, és Nagyi sodorja majd a nudlit, gyors ebédet rendelve a káposztástésztához hajnalban kel, hogy a tésztát is begyúrja-kiszárítsa. Érzem nagyapa gépolajos illatát, ahogy a műhelyből jön. Olyan jó, hogy ott lehetünk, és így összemosva az időt, korhatárokat kimodatlanul, de közösen dolgozhattom ezt fel az én kis családommal. Nekem segít.

Mindegyik hétvégén úgy jöttünk haza vasárnap, hogy még a program Nekem folytatódott. Múlt hétvégén Kiskata lepett meg szülinapomra egy színházzal - Csányi Sándor - Hogyan értsük félre a nőket. Nagyon jó volt, és jóóó sokat nevettünk :))) Előtte a Nagyerdőn kávézgattunk, sétáltunk ;-). Közben állandóan feltámadt bennem az a nagyon érzelmes, hálás lény, akinek már-már bűntudata van, hogy ilyen barátnője van, mert annyira jól esett az egész este, az egész meglepetés. Megkoronázta a hétvégét, és megint annyira nagyon úgy éreztem, hogy én valami borzasztó szerencsés csillagzat alatt születtem, mert nem vagyok sajnos annyira jó ember, hogy ennyi jó vegyen körbe :(. Igyekszem azért.  Nagy szivecske, flitter és filter nélül.

Jin-jang

Most vasárnap pedig Mózi volt meghívva szülinapi kerti partyba. Zselyke júliusban ünnepelte a 10. szülinapját, és osztálytársak lévén Mózit is meghívta egy szem fiúként. 4 lány és Ő. Olyan cukin eljátszottak, medencéztek, vizibombáztak. Nem terveztem eredetileg, hogy megcsücsülök, de annyira fogott a hely, a terasz. Petrából és családjából mindig árad a nyugalom, a megelégedettség, a kedvesség és jóság. Annyira közös bennünk, hogy ő is a házi, saját késztésű dolgokat szereti, és ennek akkora töltése van. A sajátomon sosem éreztem ennyire, csak szeretném hinni, hogy abból is süt a befeketett energia, ami az utóbbi időben kicsit neccesebb (de ahogy öregszem egyre jobban rajzolódnak ki a fontossági sorrendek, amikből nem akarok engedni). Zselyke segített a dekorációban, mennyei málnás-habcsókos torta sült és díszült. Lett hirtelen csokiszökőkút, pogácsa, nasi, képviselőfánk kis ez-kis az. De közben annyira emberi léptékű az egész. Fúú, lehet késő van és sok leszek így mára :D?. Mindegy is. Szóval ez is annyira ott tartott és annyira ott voltam, benne voltam, megpihentem - köszönjük.

Boldog szülinapot Zselyke!!

De akár az is, hogy Ágival két hete kergetjük egymást telefonon, már-már a vicces kategória, hogy pont nem jó pont akkor :). 

Ma munka fronton is sikerült alkotnom, - bár nem hagy nyugodni az imposztor-szindróma továbbra sem, ezzel is dolgom van még :( - de pont egy éve hogy visszamentem dolgozni, és másfél-két hete megcéloztam egy fél polccal magasabb poziciót, és sikerült. Már le is tettem róla egyébként. Nem fogok ellustulni idén szeptembertől sem - az biztos.

Látjátok? Közben a listáról egy tétel kipipálható :D. Megyek Titust sétáltati. Ennyi fért a napba. Na jó meg a konyha ellomolása... - Szép álmokat Nektek is.