Uccsó novemberi update

 Csak pár képpel jöttem, mert  ez a legbiztosabb pont, hogy egyben, időrendben, ha nem is teljeskörűen, de megmaradjanak az emlékek (egy teljes blogger összeomlásig). Holnap elkezdődik a beltéri festés itthon, és most még nagyon nyugodt vagyok, hogy ez kb észrevétlenül fog tudni történni, és részünkről nem is kíván semmi extra erőfeszítést :D. Mert bennem az nincs. Szabim az van sok, ami megint bent fog maradni, mert képtelenség kivenni még kb 15 napot... Nem baj, valahogy csak elfogyasztom ;-).

Szabadtéri családi kiruccanás mostanában nem  volt, mert vagy valaki beteg volt, vagy Attilának volt pesti kötelező vagy Mózinak MCC vagy Lócinak futsal, Bozsik. Békástavat összehoztunk azért a gyerekekkel, meg lazulós vasárnapot vagy két hete Ágival, volt egy színházi esténk Dórival, amit Kiskata szponzorált, mert elvileg vele mentem volna, csak ő áttette a székhelyét 6 hétre Máltára. Pihenésnek marad a terasz és a négy fal (amit egyébként nagyon tudok élvezni, néha büntetésnek érzem, mikor látom, hogy valaki nagyon él, nagyon buddog :D), a varrás, a főzés-olvasás, futás-termál nagyon minimálban. Teker az agyam az adventi dolgokon, mert a gyerekek nagyon várják, nagyon számontartják. Minden ötletet szivesen fogadok, nálatok hogyan zajlik ez gyerek mellett, zajlik-e még.

Tényleg, most ugrik be, hogy itt az oldalon szerintem nagyon nem is írtam, hogy Mózi elkezdte szeptemertől a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), ami egy tehetséggondozó program, és kb ilyennek kellene lennie az alapoktatásnak is... :(. A szülői jelentkezésen és jellemzésen túl, hogy szerintünk, miért lenne jó neki ez a közeg, egy fél napos válogatással zárult, csoportos és egyéni feladatokkal, pszichológiai "alkalmassági" meghallgatással/megfigyeléssel. Nagyon büszkék voltunk, ő is, mi is, hogy bejutott, kellett ez az önbizalmának. Annyira passzentos egyelőre hozzá, főleg a téma (pénzügyi tudatosság, kísérleti alkalmak, hogy egyedül a politikai részt kérjük minden alkalommal, hogy bele ne csússzon valami vitába, nincs Gyurcsányozás-Orbánozás, nincs Pénztáros Lölő, se brüsszeli szankció...) Annyira érdekli minden, ami a felnőttek körül zajlik, akkora füle van a felnőtt kommunikációra bárhol-bármikor, hogy nem is emlékszem, az én agyam, fülem, hol járt ennyi évesen, de hogy nem itt, az tuti :D. Attila volt alsóban farsangon Jasszer Arafat, és nagyon csalódott volt, hogy senki nincs képben, ki is ő. Valszeg Mózi tőle hozza ezt a kíváncsiságát. Szívja magába, és érdeklődik, kérdez. Vannak fotók, de ezeket itt nem akarom kitenni, mert csak a zárt FB csopiba kerül fel, és a többi gyerek/szülő miatt itt nem plakátolom/plakátolhatom ki. 

A suliban Mózi nagyon felsős lett... Aminek örülök, hogy megtalálta a helyét, nagyon jó osztályfőnöke van (egy fiatal férfi, aki mellesleg a korábbi iskolában halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel is foglalkozott, így Mózinak a diszes másságát szívmelengetően kezeli a számomra. Ötletel, hogyan tud vele boldogulni, türelmes és elfogadó, jelzi a tanároknak, velük is egyeztet, differenciált órán szóban kérdezi, mert arra hamar rájött, hogy nem az értelmi képességével van akadás, hanem a koncentrációval, és az írásbeli visszaadással). Mózi is nagyon csipázza, viszi őket múzeumba, Pestre, biólógia-kémia laborba sejtgyorsítást vizsgálni-kísérletezni, Mikulás bulit szervez, szóval ez óriási pálfordulás két nyugdíj előtt álló nő után. Pár hete Crazy Hair day volt az iskolában, az első két kép ekkor készült róluk.

már nem emlékszem, honnan indult ez, de a videóból 

csak a befutót osztottam meg :D.

Mami-gyíkok futás-termál után az őszi napsütésben

Lola nagyon csaj, az én fülbevalómra pályázik,
itt épp csak felpróbálhatta

Az egyik albérlő hagyta a lakásban ezt a 'csuda' strasszköves csizmát,
Lola azt kérte ne dobjam ki, ő ebbe bele fog nőni :D :D - no way

mondtam már, hogy imádok varrni?

készülő kis blézer és piros szoknya, amit azóta többszörösen felavattam

Peti szülinapjára csináltam a tálat - yummi...

Zöldséget bármikor, bármivel, reggel-délben-este, kávéhoz is :D

Let the sunshine in... :)

HAIR a Főnixben ultra tiszteletlen nézősereggel a környékünkön....

Lolával tegnap megcsináltuk az adventi koszorút is. Öntöttünk gyertyákat, mert sok a maradék (szép rózsaszín lett a piros külsők-fehér belsők miatt 😁). Már tavaly sem vettem, hadd kopjon a maradék is. Szalma koszorú alapra drótoztuk fel a fenyőágakat (én ciprust is tekertem, hogy fedje a ledfüzér okozta ‘csalfa fényeket’, ha éppen nem a gyertyák égnek, majd. Lola a terméseket ragasztópisztolyozta fel. Lehet, nem egy virágkötő ízlése-munkája, de a miénk ❤️.

Nagy gyertyaöntésbe’ kicsimmel