Ez kész... :)

Muszáj vagyok ide is szétteríteni az energiám termelte hordalékot, még a meetingek közben is, mert a viber sem elég szivacsos felület, hogy a Sanyikám és az én tenisz lelkesedésünket feliszogassa.

A gyerekeknek kb azt sem engedem meg,
hogy megfogják 🙈

Lola valamit (meg)csinált a múlt héten (már nem rémlik, hogy kértem, vagy mi is volt), amire mondtam, hogy 'naaa ez tök jó, ügyes, ez így jó is lesz, szép az élet'. Erre mondja rámnézve, hogy: Anya, az mindig szép. Szivecske, szivecske ❤️❤️❤️!!! Olyan jóóóó, hogy így él benne, és hogy ez ennyire természetes érzés, gondolat. Nagyon jó kiindulási alap, és ha mást nem is tudtunk (vagy max csak odakozmálva) hamubasült pogácsa gyanánt a tarisznyájába pakolni, akkor már ez életmentő lesz. És egyébként így is van, tényleg szép és színes és kiapadhatatlan. Imádás.

Erre jött a ma reggeli hétindító tenisz hétkor, majd a hóesés/szállingózás ❄️. Azt hiszem egész nap ellennék a csarnokban, és gyakorolnék-gyakorolnék nagyokat kacagva, amikor olyanokat bikázok (vagy pont nem), hogy mást nem is tudok rá reagálni. Úgy érzem magam, mint az első randikon. Hogy minden új és varzslatos a tenisszel kapcsolatban. Hogy kívánom az infót, legyen az film, sorozat, eszköz, tudás. Minden el tud még bűvölni. Sanyikának jobban megy. Még nem a frusztráló kategória, hanem az inspiráló, így csipkednem kell magam, hogy nehogy nagyra nyíljon a szakadék köztünk, és ne élvezze a velem való kőkemény meneteket :D.

Megvannak az ütőink is, tesztelés, próbálgatások után!!! Azt szerettem volna, ha a gyerekek előtt titokban tudom tartani, hogy a Miku hozza majd, de Lola tegnap minden áron jönni akart a délutáni edzésre, és kiszúrta, kérdezte, hogy akkor ez már az én ütőm, és vettem... Igen. És két nadrágszoknyát is a puttonyomba tettem. Ezzel együtt én olyan tökéletesre vagyok lakva mint egy napközis kisgyerek. Alig várom a kövi alkalmat. Panaszkodtam este itthon Attilának, hogy hiányolom az olyan páláykat Debrecen szerte, ami full ingyenes, mint ahogy a kosár és foci pályák, ahol lehet pötyögni anélkül, hogy havi szinten a fél fizetésemet ott hagynám :D. Erre mondta, hogy ha talán kevésbé az elit sportjából pecáztunk volna, akkor még esetleg lenne is :D :D. Addig is, amíg nem épülnek ilyenek, gyúrunk bent, heti 2-3szor. 

Nektek van hobbitok? Mi hoz tűzbe a munkán kívül?

Kuckós idő

 Hát én csupa feltöltődés vagyok, majd’ felrobbanok. Gyorsba ezt is megírom, mert kb két hete megkezdett/megnyitott poszt. Semmi extra. Apró benyomások egy ködös igazi novemberből. Szabin vagyok a héten (a tegnapot kivéve, mert akkor pesti tréning volt. Ezeket is szeretem. Létrejött egy Anonim SV group, így hívjuk magunkat, idén frissen supervisorrá válókat. Egyetlen ember van benne, aki tavalyi ‘vén’/bölcs :). A legjobb érzés ebben, a ‘nem vagyok egyedül’, más is ezzel küzd. Sokszor megbeszélünk dolgokat, van kihez fordulni, ahányan vagyunk annyi típusúak vagyunk, mindenkiben van valami, ami tetszik, és szeretnénk beépíteni, átvenni a módszerét, hozzáállását, tapasztalatát, tudását, ösztönösségét. Ami eddig lejött, h én a szigorú kategória vagyok más szemében kívülről, és tegnap az is elhangzott a vonaton, hogyha én bunkóznám le az adott supervisor hozzállását, akkor azon elgondolkozna, magába nézne, viszont ha más mondaná ezt róla, az simán leperegne 😂. A tegnapi téma a helyzetfüggő vezetés volt, a korábbi DISC alapján nekem ez nem okoz(na) nehézséget, mert trikolor vagyok (kék-sárga-zöld színeim vannak 60-70% fölött), és elvileg könnyen megértem, kezelem ezeket a ‘színű’ (viselkedésű) embereket. A megértéssel, ráérzéssel sosem volt bajom. A szükségesnek érzett akciók minél gyorsabb meglépésével van dolgom, h higgyek bennük, h jól érzem/tudom. Szóval ez gazdag önismereti terep, amit tudjátok h imádok.

A másik a karácsony, készül az adventi kalendárium, ami nem meglepetés, én varrom, de családilag tömünk majd a zsebeibe családi vágyakat, apróbbakat, hétköznapi csodákat.

Ő lesz az idei adventi kalendár,
a nadrágján 24 zsebbel 😍
(az öngyújtós képet Mózi fotózta :))

Másik bontakozó szerelem, a tenisz. Még azért nem ereszkedtem teljesen bele. Azt majd a sikerélmény fogja magával hozni. Ha már az alapütésekkel és mozgással jó lennék, és nem érezném sutának magam, akkor lenne csak igazi boldogság - mert ugyebár én egyből akarok mindent tökéletesen… És ezt a sebezhető sutaságot nem tudom megszeretni 😂. Hiába megy az elmélet, a gyakorlatnak idő kell, h igazodjon hozzá. Már most bent vagyunk. Ma volt reggel 7-kor az első olyan alkalom, h edzővel és egyedül mentem. Eszternek azért erősen látszik az a kicsi múltja, h nem totál zéróról indult. Neki a mozgás már teniszes 😁.

Első saját labdák 🎾 
(holnap már ütők is lesznek)

A hétvégék mindig olyan brutál gyorsan lezajlanak, h alig születik meg bennem maradandó érzés. Olyan pillanat, amiről egyből érzem, h na ez ott beégett, viszem tovább, a demencia sem elsőre fogja kisöpörni majd :). Pl vmelyik du sötétedéskor Attilával bebújtunk az ágyba meginni a délutáni kávét, és totál elfogott annak az emléke, amikor egyszer régen, még a gyerekek előtt hazajöttünk kinyúlva a munkából és bebújtunk pocolni ruhástól az ágyba, de égtek a villanyok is. Majd reggel keltünk fel, akkorát aludtunk 😂. 

Hétközben viszont kezdem hibernálni magam. Egyre jobban nehezemre esik a mozgás, foci edzések alatt dolgozom, nem sétálok és/vagy futok. Pedig jó lenne nem az egész telet az ágyban tölteni, de nagyon szív. 

Imádom a borongós, ködös napsütéstelen napszakokat (is), azt a szitáló időt, a bomló levelek illatát. Hogy olyan életlenek a határok. Erről az időről a szentimrei nagyszobában lévő nagy festmény ugrik be, amin egy folyópart volt, rádőlő fákkal, és ilyen vízparti, párás-ködös hatás. A terápiás képezésekkor is nagyon sokszor villant be ez, amit gyerekként nem tudtam megmagyarázni, csak néztem-néztem, és valahogy nem engedte el a tekintetem. 

Lola annyira rettenet tud örülni, és szeretni, Anyás-Apás, bújós, belénkfolyós, hogy olyan jó lenne ha sosem kopna ez ki. Lócika is nagyon igényli, pl pénteken kettesben állatkertbe megyünk, mert nagyon kell neki a kettes idő. Ja, és a Szmöre burger 😂. A Campus fesztivál óta emlegeti, így ott eszünk majd. Reggel 6-kor Mózi kunkorodott a hónom alá ma, ahogy ittam a kávét, ilyenkor megállítanám az időt 🥹.

Pénteken egész nap szakadt,
vasárnap lett belőle ❤️

Na ok, lehet, most egy kicsit túl vagyok pörögve azért lett ilyen zanzás a poszt, bocs.

Nagyvadász

Amikor Attila nincs, Face time-on tartja a gyerekekkel is a kapcsolatot. Lolával összerakták a másnapi szettet, és utólag Lola le is fotózta neki, és elküldte a telómról. Én ezeket már csak később találom meg ❤️

Crazy hair day

Titus 😍

Munka közben

Az egyetlen lány unokatesóval (tesó oldalról)

Uncsitesós ❤️

Crazy hair day
Coolio 😁

Somewhere over the rainbow 🌈

Aki élvezi a cipő/csizma próbálást 😍

Ősz

 Annyira imádom az indián nyarat, ezt a napos gyönyörű őszt, mert jó érzés a Napon töltődni, nem elbújnom kell előle. Legjobb! Az időjáráson túl az ezévi különösen a kedvencem. Kezdve az Attilás tekerésektől, Máltától, tenisztől, sulitól, munkában történő változásokon át a belső tudatos változásokig, amik megint könnyebben történnek, inkább kicsit ‘szüret’ feeling. Voltam pl most is Kollár Áginál öltöztetésen, és mondtam is neki, hogy annyira jó érzés volt, hogy nem ünnepszámba ment az esemény, pedig vártam nagyon, hanem büszke természetesség vitt hozzá. Imádom.

Tenisz. Pár alkalom után úgy döntöttünk Sanyikámmal, hogy edzőt is keresünk, és két alkalom után érzem a javulást. Én teljesen a nulláról kezdtem, inkább tollas és pinpong technikám van, de alakítható, és már vannak teniszre hasonlító mozdulatok 😁. Eszternek ez már az elején is megvolt, de így is annyira élvezhető főleg ezzel a szabadtéri ajándék időjárással. A tél biztosan meg fogja tépázni picit, mert teremben a duplája lesz egy-egy alkalom.

Ne mondja nekem senki, hogy nem BABA ❤️
Gyönyörűm!

Iskola. Lola néha még mindig mondja büszkén, hogy el sem hiszi, hogy ő már iskolás ☺️. Nekem pedig baromi távolinak tűnik az ovi és az ovis kor. Abszolút zökkenőmentesen veszi az akadályokat, felelősségteljesen hegyez, sőt mindig kéri, h írjak neki összeadásokat, kivonásokat és pipáljam, ami jó. És jó ❤️. Vannak barátnők, barátok, nagyon szereti a tanító néniket, vasalható gyöngy díszt is csinált már Orsi néninek. Voltunk szülinapi zsúron, volt Halloween az iskolában, tolják a focit (ez majd szeretném idővel elsorvasztani nála, és kicsit nőiesebb mozgást találni neki). A nagylányosodás mellett ott van a BABA is. De valszeg ezt már inkább csak mi látjuk. Mondom is neki mindig, hogy attól hogy nagy lesz, én látni fogom az egykori babát, ami sosem azt jelenti, hogy azt akarom hogy baba maradjon, hanem látom azt a gyönyörű ívet, ahogy babából nő lesz. Hihetetlen energiával rendelkezik, állandó vidámság. A fiúk is szépen muzsikálnak a suliban, de most Lolánál szembetűnőbb a változás.

To be or not to be 😁

Mózi kamasz. És csak ritkán a ‘tenyérbemászó’ nyegle fajta. Szépen jönnek az ilyenkor aktuális kérdések, témák, pl mikor smároltam (pont ezzel a szóval kérdezve) először és kivel, kibe szerelmes ő, mehet-e vele lógni a térre stb. Amikor az ondódi gyerektársaság bandázik, érzem azt a nemespenész jellegű irigységet magamban, hogy ez annyira jóóó, és úgy örülök, hogy egy ilyen fix kis bázisuk van.

Lola rajzolta meg, én faragtam ki

Wednesday, mi más 🫡

Halloween. Korábban kirázott a hideg ettől az amerikából átcsempészett ünnepnek a gondolatától is, aztán szépen bekúszott, és megszerettem. Mert hallottam én itt már sátántól jövő üzenetnek is bélyegezni, de csak arra koncentrálok, amit ez nekünk ad. Társaságot, plusz alkalmat kikapcsolódásra, alkotásra, közös időre. Inkább jelent számomra készülést-várakozást. Volt az iskolában is buli, nagyon jól érezték a gyerekek magukat, Mózi és Lola is kapott oklevelet, volt a közösségi házban tökfaragás, amire nagyon sokan jöttek, és volt külön cukorka gyűjtő esemény, ami javában túlmutatott a tavalyin, óriási érdeklődés volt rá itt a faluban, felnőttek-gyerekek jól mulattak. Nekem van itt a legnagyobb dolgom, hogy közel engedjek embereket magamhoz, magunkhoz, eldobáljam a címkézést és az előítéleteimet (érezhetően sokat javultam ebben), kitárjam a kíváncsiságomat, elfogadásomat más felé. A múltkori vezetői ws legmélyebben megmaradó feladata és képe az volt, hogy rajzoljuk fel a szerepeinket, amiben vagyunk, majd nézzünk rá, hogy mekkora részt tesz ki ebből a munkás ember/vezető. Hiába tűnik evidensnek, hogy csekélyke, sokszor próbálok erre a rajzolt képre gondolni, amikor beszív a munka, hogy ne hagyjam nagyon elnyeletni magam benne/általa, mert mellette írtam jó pár egyéb szerepet is. Így tegnap este elhajítottam a gépet, és hónom alá csaptam a Tatrateát, pezsgőt (amiről már csak pukkantás után derült ki, hogy alkoholmentes 🤭) és részt vettem az Ondódi Halloween Fest-en. A legnagyobb újítás az volt, hogy egy trailerre felpakoltak a közösségi ház udvaráról két tetős asztal-pad kombinációt, fellampionozták, asztalra mécsesek kerültek (nem sok, mert kellett a hely a nasinak és az alkoholnak), és quaddal húzták. Miután Attila hazaért, ő is becsatlakozott, és rendesen becsiccsentettem végre, és megismertem sok jó embert 😂.

tökfaragás vasárnap

cukorka elosztó kedd este

suliba sütöttem 24 pókos duplacsokis muffint

Halloween Fest október 31.

Büszke alkotómunkások

Spooky Costume, második díj 🦇

😂 legjobb ötlet

Spooky Costume, 3. díj