tűkkelütött: Kuckós idő

Hát én csupa feltöltődés vagyok, majd’ felrobbanok. Gyorsba ezt is megírom, mert kb két hete megkezdett/megnyitott poszt. Semmi extra. Apró benyomások egy ködös igazi novemberből. Szabin vagyok a héten (a tegnapot kivéve, mert akkor pesti tréning volt. Ezeket is szeretem. Létrejött egy Anonim SV group, így hívjuk magunkat, idén frissen supervisorrá válókat. Egyetlen ember van benne, aki tavalyi ‘vén’/bölcs :). A legjobb érzés ebben, a ‘nem vagyok egyedül’, más is ezzel küzd. Sokszor megbeszélünk dolgokat, van kihez fordulni, ahányan vagyunk annyi típusúak vagyunk, mindenkiben van valami, ami tetszik, és szeretnénk beépíteni, átvenni a módszerét, hozzáállását, tapasztalatát, tudását, ösztönösségét. Ami eddig lejött, h én a szigorú kategória vagyok más szemében kívülről, és tegnap az is elhangzott a vonaton, hogyha én bunkóznám le az adott supervisor hozzállását, akkor azon elgondolkozna, magába nézne, viszont ha más mondaná ezt róla, az simán leperegne 😂. A tegnapi téma a helyzetfüggő vezetés volt, a korábbi DISC alapján nekem ez nem okoz(na) nehézséget, mert trikolor vagyok (kék-sárga-zöld színeim vannak 60-70% fölött), és elvileg könnyen megértem, kezelem ezeket a ‘színű’ (viselkedésű) embereket. A megértéssel, ráérzéssel sosem volt bajom. A szükségesnek érzett akciók minél gyorsabb meglépésével van dolgom, h higgyek bennük, h jól érzem/tudom. Szóval ez gazdag önismereti terep, amit tudjátok h imádok.

A másik a karácsony, készül az adventi kalendárium, ami nem meglepetés, én varrom, de családilag tömünk majd a zsebeibe családi vágyakat, apróbbakat, hétköznapi csodákat.

Ő lesz az idei adventi kalendár,
a nadrágján 24 zsebbel 😍
(az öngyújtós képet Mózi fotózta :))

Másik bontakozó szerelem, a tenisz. Még azért nem ereszkedtem teljesen bele. Azt majd a sikerélmény fogja magával hozni. Ha már az alapütésekkel és mozgással jó lennék, és nem érezném sutának magam, akkor lenne csak igazi boldogság - mert ugyebár én egyből akarok mindent tökéletesen… És ezt a sebezhető sutaságot nem tudom megszeretni 😂. Hiába megy az elmélet, a gyakorlatnak idő kell, h igazodjon hozzá. Már most bent vagyunk. Ma volt reggel 7-kor az első olyan alkalom, h edzővel és egyedül mentem. Eszternek azért erősen látszik az a kicsi múltja, h nem totál zéróról indult. Neki a mozgás már teniszes 😁.

Első saját labdák 🎾
(holnap már ütők is lesznek)

A hétvégék mindig olyan brutál gyorsan lezajlanak, h alig születik meg bennem maradandó érzés. Olyan pillanat, amiről egyből érzem, h na ez ott beégett, viszem tovább, a demencia sem elsőre fogja kisöpörni majd :). Pl vmelyik du sötétedéskor Attilával bebújtunk az ágyba meginni a délutáni kávét, és totál elfogott annak az emléke, amikor egyszer régen, még a gyerekek előtt hazajöttünk kinyúlva a munkából és bebújtunk pocolni ruhástól az ágyba, de égtek a villanyok is. Majd reggel keltünk fel, akkorát aludtunk 😂.

Hétközben viszont kezdem hibernálni magam. Egyre jobban nehezemre esik a mozgás, foci edzések alatt dolgozom, nem sétálok és/vagy futok. Pedig jó lenne nem az egész telet az ágyban tölteni, de nagyon szív.

Imádom a borongós, ködös napsütéstelen napszakokat (is), azt a szitáló időt, a bomló levelek illatát. Hogy olyan életlenek a határok. Erről az időről a szentimrei nagyszobában lévő nagy festmény ugrik be, amin egy folyópart volt, rádőlő fákkal, és ilyen vízparti, párás-ködös hatás. A terápiás képezésekkor is nagyon sokszor villant be ez, amit gyerekként nem tudtam megmagyarázni, csak néztem-néztem, és valahogy nem engedte el a tekintetem.

Lola annyira rettenet tud örülni, és szeretni, Anyás-Apás, bújós, belénkfolyós, hogy olyan jó lenne ha sosem kopna ez ki. Lócika is nagyon igényli, pl pénteken kettesben állatkertbe megyünk, mert nagyon kell neki a kettes idő. Ja, és a Szmöre burger 😂. A Campus fesztivál óta emlegeti, így ott eszünk majd. Reggel 6-kor Mózi kunkorodott a hónom alá ma, ahogy ittam a kávét, ilyenkor megállítanám az időt 🥹.

Pénteken egész nap szakadt,
vasárnap lett belőle ❤️

Na ok, lehet, most egy kicsit túl vagyok pörögve azért lett ilyen zanzás a poszt, bocs.

Nagyvadász

Amikor Attila nincs, Face time-on tartja a gyerekekkel is a kapcsolatot. Lolával összerakták a másnapi szettet, és utólag Lola le is fotózta neki, és elküldte a telómról. Én ezeket már csak később találom meg ❤️