Ősz

 Annyira imádom az indián nyarat, ezt a napos gyönyörű őszt, mert jó érzés a Napon töltődni, nem elbújnom kell előle. Legjobb! Az időjáráson túl az ezévi különösen a kedvencem. Kezdve az Attilás tekerésektől, Máltától, tenisztől, sulitól, munkában történő változásokon át a belső tudatos változásokig, amik megint könnyebben történnek, inkább kicsit ‘szüret’ feeling. Voltam pl most is Kollár Áginál öltöztetésen, és mondtam is neki, hogy annyira jó érzés volt, hogy nem ünnepszámba ment az esemény, pedig vártam nagyon, hanem büszke természetesség vitt hozzá. Imádom.

Tenisz. Pár alkalom után úgy döntöttünk Sanyikámmal, hogy edzőt is keresünk, és két alkalom után érzem a javulást. Én teljesen a nulláról kezdtem, inkább tollas és pinpong technikám van, de alakítható, és már vannak teniszre hasonlító mozdulatok 😁. Eszternek ez már az elején is megvolt, de így is annyira élvezhető főleg ezzel a szabadtéri ajándék időjárással. A tél biztosan meg fogja tépázni picit, mert teremben a duplája lesz egy-egy alkalom.

Ne mondja nekem senki, hogy nem BABA ❤️
Gyönyörűm!

Iskola. Lola néha még mindig mondja büszkén, hogy el sem hiszi, hogy ő már iskolás ☺️. Nekem pedig baromi távolinak tűnik az ovi és az ovis kor. Abszolút zökkenőmentesen veszi az akadályokat, felelősségteljesen hegyez, sőt mindig kéri, h írjak neki összeadásokat, kivonásokat és pipáljam, ami jó. És jó ❤️. Vannak barátnők, barátok, nagyon szereti a tanító néniket, vasalható gyöngy díszt is csinált már Orsi néninek. Voltunk szülinapi zsúron, volt Halloween az iskolában, tolják a focit (ez majd szeretném idővel elsorvasztani nála, és kicsit nőiesebb mozgást találni neki). A nagylányosodás mellett ott van a BABA is. De valszeg ezt már inkább csak mi látjuk. Mondom is neki mindig, hogy attól hogy nagy lesz, én látni fogom az egykori babát, ami sosem azt jelenti, hogy azt akarom hogy baba maradjon, hanem látom azt a gyönyörű ívet, ahogy babából nő lesz. Hihetetlen energiával rendelkezik, állandó vidámság. A fiúk is szépen muzsikálnak a suliban, de most Lolánál szembetűnőbb a változás.

To be or not to be 😁

Mózi kamasz. És csak ritkán a ‘tenyérbemászó’ nyegle fajta. Szépen jönnek az ilyenkor aktuális kérdések, témák, pl mikor smároltam (pont ezzel a szóval kérdezve) először és kivel, kibe szerelmes ő, mehet-e vele lógni a térre stb. Amikor az ondódi gyerektársaság bandázik, érzem azt a nemespenész jellegű irigységet magamban, hogy ez annyira jóóó, és úgy örülök, hogy egy ilyen fix kis bázisuk van.

Lola rajzolta meg, én faragtam ki

Wednesday, mi más 🫡

Halloween. Korábban kirázott a hideg ettől az amerikából átcsempészett ünnepnek a gondolatától is, aztán szépen bekúszott, és megszerettem. Mert hallottam én itt már sátántól jövő üzenetnek is bélyegezni, de csak arra koncentrálok, amit ez nekünk ad. Társaságot, plusz alkalmat kikapcsolódásra, alkotásra, közös időre. Inkább jelent számomra készülést-várakozást. Volt az iskolában is buli, nagyon jól érezték a gyerekek magukat, Mózi és Lola is kapott oklevelet, volt a közösségi házban tökfaragás, amire nagyon sokan jöttek, és volt külön cukorka gyűjtő esemény, ami javában túlmutatott a tavalyin, óriási érdeklődés volt rá itt a faluban, felnőttek-gyerekek jól mulattak. Nekem van itt a legnagyobb dolgom, hogy közel engedjek embereket magamhoz, magunkhoz, eldobáljam a címkézést és az előítéleteimet (érezhetően sokat javultam ebben), kitárjam a kíváncsiságomat, elfogadásomat más felé. A múltkori vezetői ws legmélyebben megmaradó feladata és képe az volt, hogy rajzoljuk fel a szerepeinket, amiben vagyunk, majd nézzünk rá, hogy mekkora részt tesz ki ebből a munkás ember/vezető. Hiába tűnik evidensnek, hogy csekélyke, sokszor próbálok erre a rajzolt képre gondolni, amikor beszív a munka, hogy ne hagyjam nagyon elnyeletni magam benne/általa, mert mellette írtam jó pár egyéb szerepet is. Így tegnap este elhajítottam a gépet, és hónom alá csaptam a Tatrateát, pezsgőt (amiről már csak pukkantás után derült ki, hogy alkoholmentes 🤭) és részt vettem az Ondódi Halloween Fest-en. A legnagyobb újítás az volt, hogy egy trailerre felpakoltak a közösségi ház udvaráról két tetős asztal-pad kombinációt, fellampionozták, asztalra mécsesek kerültek (nem sok, mert kellett a hely a nasinak és az alkoholnak), és quaddal húzták. Miután Attila hazaért, ő is becsatlakozott, és rendesen becsiccsentettem végre, és megismertem sok jó embert 😂.

tökfaragás vasárnap

cukorka elosztó kedd este

suliba sütöttem 24 pókos duplacsokis muffint

Halloween Fest október 31.

Büszke alkotómunkások

Spooky Costume, második díj 🦇

😂 legjobb ötlet

Spooky Costume, 3. díj 

Október

 

Van egy sanda gyanúm, hogy 43 évesen belekezdeni valami totál új sportba az erősen fiatalít (még ha csak kérész életű is lesz). Nem mondom, hogy amikor Máltára menet Sanyikám bedobta, hogy nem akarunk elkezdeni teniszezni (mert ez olyan régóta hívja őt), az első kép nem az volt, hogy szexi mini rakott szoknyában full szép barnán és izmosan ütök a vörös salakon… Pedig DE 😂. Viszont eddig a hétköznapi valóság, a szétszórt labdák és luftok után is érzem az akarást, hogy ez tök jó lesz. Mert nekem legfontosabb a fejlődés. Bármiben. Ha jobb/több/másabb/tarkább lehetek, jöhet. Ma elmerészkedtünk a versenypályákat is megnézni, mit művelnek ott, és picit elvette a bátorságom a látvány, hogy híjj, na ez nem fog már így menni nekem, de a gyerek edzésbe is belesve  újra felszívtam magam. Jöv hétre már edzővel megyünk. Eszterrel utánairodalmaztunk, milyen a jó ütő nekünk, és ma még 10 fekvőt is nyomok (több nem megy egyelőre 😂). 

Tegnap női vezetői ws-on voltunk, most szívok minden tapasztalatot, stílust, tudást ezzel kapcsolatban is, hogy közben letisztuljon bennem a sajátom. Utána toltunk egy fini vacsit.

A család apraja-nagyja apa-építőn volt, most értek haza, ők is nagyon jól érezték magukat. Mózi mágneshorgászott (neki nagy vágya volt már ez a készlet), de volt tökfaragás, lámpáskészítés, foci, motorcsónak. Attila tekert is egyet, teljesen rá van mozdulva a bicajozásra, őt most ez ‘fiatalítja’. Pestről hazafelé is mindig felteker a Kékesre. 

❤️

Végre megvettem a Soha Soha Soha könyvet, mert rettenetesen kíváncsi vagyok, meg tudom-e érteni, hogy valaki nem szeretne gyereket soha-soha-soha. Ezek a rejtett mozgatórugók és az emberi lélek összefüggései is nagyon kedvemrevaló témák - de hát ismertek 😁.

Egyébként augusztusban nyitott a Libertine könyvesbolt Debrecenben a színház mellett

Lócit a héten kiválasztó edzésre vittem, mert a Bozsikokon kifigyelték, hogy ügyes ☺️. Csütörtökön megint nála landolt a csapat vándorkupája mert a meccsen nagyon jól remekelt. Édes. 

Peregnek a napok - még mindig egy kis Málta

... Hadd süssön a Nap még.

Egyre távolabbi a máltai kiruccanás, néha felmerül bennem, hogy tényleg megtörtént-e? Nézegetem a képeket, amikor ki vagyok nyúlva, mert érzelmileg intenzív volt, hiányzik a Nap és a tenger színe, a felelősségmentes semmittevés, a barátnős társaság. 

Kata elég kis pacek albérletet albérél közel a tengerparthoz, sok a fényes, világos felület benne, szép a társasház közös udvara is. Volt külön franciaágyas hálónk fürdőszobával, a zuhanyfüggönybe csak egyszer akadtam bele annyira, hogy kirántottam az egész rudazatot a falból 😂. Most is röhögök a hangokon, mozdulatokon, ahogy elképzelem magam, és hallom kívülről a bizonytalan kérdőjelet, hogy ez most mi volt, rám kell-e törni az ajtót, kell-e jönni menteni :D :D. 

Reggelenként jógáztunk otthon kicsit, és reggelik után nyakunkba vettük mindig Máltát. Jóó sokat sétáltunk, remélem kellőképpen kikészítettük Katát az állandó lépésszám és emeleti célok teljesülésének monitorozásával :D. Sokat voltunk vízen, és csak egyszer kellett gyógyszert bevennem, hogy ne hányjak bele a gyönyörű kék tengerbe… Soha nem éreztem még így magam, mint első nap, mikor egész nap hajókáztunk és süttettük magunkat a decken, lubácsoltunk a habokban. Ide többedmagunkkal mentünk, Kata elég zsúfolt szociális életet él a mi gyerekes háziasszony életvitelünkhöz képest, és szerencsére máris van egy-két tök jó fej biztos pont a kinti életében, akik még többet töltenek az otthonosság érzésébe. 

Az első medúzacsípés

Kata céges reklám szemüvegében (az enyém elmaradt)

❤️

Nekem a víz színe biztosan ott van a három legben Máltával kapcsolatban. Nem tudok betelni azzal az elegáns mélykékségével, de maximálisan hozza a gyanúsan insta-kompatibilis irigylésre-méltó türkizt is. Éltem első medúzája is itt csípett meg, nem csodálom, hogy védik a territóriumot.  A másik, amit már a Jurassic World filmben, a motoros üldözésben kiszúrtam, az a napfénnyel átitatott kövekből, terrakotta falakból induló, arabos építészeti stílusban kicsúcsosodó ‘külföldi nyaralás érzet. Joggal ‘más’ süt itt a falakból, mint otthon, és hiába full extrás az élet Ondódon is, ezekért a más érzésekért szeretek neki lódulni végre. Vannak lerobbant, kaotikus, szűk utcás, kicsit dikicselt, jó’ van az úgy megoldások, félbehagyott építkezések, toldozott-foldozott belső részek, amik nem a profizmust juttatják az eszembe, hanem kicsit lehangolóan amatőr, de szívem csücske Mdina és azt hiszem Valletta sem lenne rossz, de ott nem időztünk annyit. Lehet épp egy 23 évvel ezelőtti történést és utórezgését próbáltam feldolgozni felnőtt fejjel, ami elvonta a fókuszt Vallettáról és a három városról. Vitorláztunk vitorla nélkül, hajókáztunk, csónakáztunk, gondoláztunk, baromira élveztem koktélokkal megspékelve ezt, nem csak a felszínt kapargató beszélgetésekkel. 

Úgy forogta ki a helyzet, hogy egy aktuális ráncfelvarráson is átesett az ÖTYE és lett belőle egy FITYMA 🤣. Néha, mikor meeting vagy irodás munka közben felvillan a telefon elején a ‘FITYMA üzenet érkezett’, akkor vigyorogva fordítom le a telót.