Április - Képeket nem tudok csatolni

 Nem hogy írni keveset írok, de fotózni is keveset fotózok vagy semmit… Ezért skiccelem gyorsan, a demencia el ne szaladjon a tartalommal is :D.

>> áprilisi pesti hétvége I.

• pénteken Rendszerbontó Nagykoncert Mózival Attilával (a ‘kicsik’ maradtak a lakásban),
•  szombaton reggel jóga, cyberjump Mózi kivételével, 
• Margit sziget; szigetkör futás Lócival Attilával, majd Duna tapogatás, hogy hideg-e, jó lenne-e beleesni vagy sem 😁 —> SEM; bóklászás, eszegetés, 
• Indigó indiai vacsi (ide is csak Mózi jött, kicsik nem szeretik, nekik a kommersz nuggets, sültkrumpli, pizza, tészta a stabil pont)
• este családi Pamkutya koncert 😍, 
• vasárnap itthon választás ❤️❤️!!!!

>> április 18 hétvége megint Pest Attilával Ágival

hajnalban kelés, gyors Pest-Tatabánya, 6:37 am startolunk a Gerecse50-en!! Nagyon jó volt, pikk-pakk lezavartuk 😂 vacsi, vasárnap reggel haza.

>> Mózival gyűrjük a kondit, ő szorgalmasabban, én kombinálom, nem tudok túl gyakran menni, de jó. Figyel az evésre is jobban, és bicajozik minden héten.

>> Lolának prózamondó verseny és sok tenisz, de nincs helyezés, Lócinak sok foci

Lola így alszik ‘A lila pulcsimmal’, amikor nem vagyok itthon 🥹

>> Attila is edz mindig valamire, zsír-profi és ritka teljesítmény profillal 😘

>> Diákbál, Lolának az első, Mózi volt a DJ, ő hamarabb ment be, így nincs képem

>> Tituska 6 éves lett 🐶

>> Ált isis Ancsesz barátnőm soksok év nem látás után Debrecenben járt, és kijöttek, megmelengette a szívem, h mennyire jó volt, h végigkísértük egymást a kisiskolás, gimis éveken is, és hogy olyan jól kipárnáztuk az akkori éveket 🫶🏻 Ilyenkor annyira elönt, h miért nem tudjuk/akarjuk jobban ápolni ezt.

>> Platon Karataev koncert Attilával a Víztoronyban. Kevesen voltak, de pár éve átruccantunk ezért Nagyváradra is. Kellenek ilyenek 😍.

Q1 review

 Nem tudom, hol sikerült időt tágítanom, de eddig csak azt érzem, hogy mi mindenből jutott/lett több Q1-ben, mint az előző negyedévben vagy az előző év hasonló periódusában :). 

- jutott több betű (Valerie Perrin összes)

- jutott több séta/túra

- jutott több jóga/nyújtás

- jutott több kapcsolódás/találkozás

- jutott több sírás

- jutott több chatGPT :)

- jutott több fürdőszobafelújítás

- jutott/fejlődött több strukturált munkakeret

- jutott több/sok gyerekekért-irtózatosan-hálásnak-levés, elolvadás a szimpla hétköznapokon is

- jutott több kevésbé feszkós, melegségesebb kapcsolat Mózival

- jutott felfrissülő meggyőződés, hogy ‘borsó meg a héja’

- jutott kitartó tudatosság, hogy munkánál fontosabb az ‘egyéb’

- jutott pozitív visszacsatolás, negatív rákszűrésről, zsír profi vérképről

- jutott több hús a tányérra 

- jutott több 1Ds műszempilla :D

- jutott (nullánál több) Temus rendelés :D

Tárt karokkal várlak Q2!

Köszi a keresési előzményeket :)

 Reggel sokáig pocoltam (nincs jobb bútordarab az ágynál), majd az isteni tavaszi melegben kicsit rendezgettem a kert elejét Lolával. Ebédre Anyáékhoz mentünk ebédelni, és 4 után értünk haza. Rápihenve a lightos (not :D) déli fogyasztásra befejeztem a kert elejét. Utána magamra csuktam az ajtót, h olvasok, csak előtte még kicsit nyomkodom a telefont… Felkeveredtem a blogra, és hála nektek olyan régi keresési előzményeket hozott fel a lista, hogy elkezdtem egymás után olvasni, és csak telt-telt a szívem azzal a tengernyi érzelemdús kicsikori emlékkel. Istenem, de jó volt, hogy ilyen tartalmasan és intenzíven töltöttem velük azt az időt… Akkora pótolhatatlan frigyláda ez, hogy a legsoványabb érzelmi nihilben is kitartana és feltöltene ❤️❤️.

Ez pedig friss-idei 😍

Elsők

 A teljesség igénye nélkül, csak hogy ne felejtsük/felejtsem el:

- Első orrtamponálás 😂 - Mózi : Már ki szerette volna nagyon próbálni, hogy működik orrvérzés esetén az OB tampon az orrában 🙈😂. Jól 😁.

- Első tenisz-kupa győzelem - Lola első hely: Nyíregyháza Hóember kupa 😍.

- Első borotvakészlet és első borotválkozás 🥹🙈 - Mózi

- Első szülőkkel kóstolt, koccintott alkohol 🥳 - Mózi

- Első kutyával ágyban alvás 🐶 - Lóci

- Első mentőzés 🚑 - Lola

Központi írásbeli

 Csak hogy folytassam a sort, és újabb példáját hozzam ennek 😁. Mondjuk ezt szerintem lightosabban, de enélkül is hoztam volna.

Ma zajlik a központi írásbeli, amire Mózit is hónapok óta trenírozza az iskola, és a külsős felkészítő tanárok is. Megilleti hosszabb felkészülési idő, és eszközhasználat. Írhatna laptopon, de gyorsabban, magabiztosabban megy kézzel. 

Én vittem 10-re, persze hamarabb, de nem sokkal, h ott se sokkoljuk magunkat a tömeggel. Múlt héten még nem izgult, tegnap a szülinapján nem ment suliba, gyakrabban sündörgött körülöttem, kérdeztem izgul el. Azt mondja, nem/nem érzi. Ma azért már alakult… A kocsiban úgy fogalmazott, hogy valami furcsát érez. Amit még eddig soha, és nem tudja mihez hasonlítani, mert nem volt eddig ilyen érzés benne ❤️. Mondtam, h akkor valszeg izgul. És ez az első komoly megmérettetés. Meséltem, h nekem ez kb az érettségi volt, mert felvételizni nem kellett. De én úgy vártam, h megbetegedjek vagy lesújtson a kénköves ménkő, vagy bármi, csak időt nyerjek, és ne kelljen bemenni. Aztán jó élmény lett. 

Csak az auláig mehettem, kifotóztam már tegnap, melyik teremben írja, és szerencse, mert akkora tumultus volt, közben az igazgató is olvasta fel a neveket termeket, ki is volt téve, mégis amikor a lépcsőnél magára kellett hagynom, és felbattyogott, tekert az agyam, hogy mindent megbeszéltünk, elmondtam, felkészítettem, megetettem, megtettem/megtettünk mindent, ami a mi részünk. Tudtam, hogy irreális, hogy ott toporogjak körülötte, és ez már az ő meccse, de éreztem ahogy kikerült a látóteremből, hogy gombócosodik a torkom, fátyolosodik a szemem… Kisétáltam a kocsihoz, Attilának is írtam, h mindjárt elbőgöm magam, és hogy a telóm pont ezt a képet dobta fel most nekem:

2019. január 24 - Mezőpeterd

Aztán beültem a kocsiba, és elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem tudom, megmondani, miért hat meg, de minden első élményt ő tarol le, és ezt hozza magával sokszor. Ha megengedi csatolok majd egy friss képet is a naaagy 15 évesről ❤️.

7 évvel később.. 🥹

Nem vagyok önmagam

 Ezt még simán lehet, h ki sem posztolom, csak megőrzöm piszkozatként, de muszáj vagyok zsilipet nyitni magamon.

Most fejeztem be Valérie Perrin Másodvirágzás című könyvét, ami annyira szép volt, és beszippantott, és megcsócsált, hogy éjszaka ahogy befejeztem percekig delíriumban voltam tőle. Nem súlyos orvosi értelemben, csak egy módosult tudatállapotban. Belemászok, része vagyok a történetnek, meg vagyok győződve, hogy ismerem a karaktereket, mindegyikből él bennem is, és tudom, h megtörtént velem a cselekmény, átélem, majd visszaköp a könyv vége ide, a debreceni januárba. 

Megint rég jöttem fel ide. Na de január, az január, az összes sok legfontosabbnak ilyenkor van valamilyen ünnepelnivalója, ráadásul megkönnyebbülés volt, hogy a karácsony jött és ment. Nem tudtam elmerülni benne. Idén nem érdemeltem meg, nem tudtam megfejteni a miértjét. Egyedüli kapaszkodóm a menopauza, h tuti, ezért vagyok kifordulva magamból. Ez az egy biztosan benne van az okok között, amik a feltoluló kérdéseket generálják, mert ilyen hangok kérdeznek belülről kifelé belőlem, hogy ‘Ott vagyok, ahol akarok? Miért akarok néha nagyon-nagyon egyedül lenni, és kisétálni a világból, el az állandó feladatoktól, felelősségtől, rutintól, hétköznaptól, és hogy miért nincs kedvem/erőm tarkábbá tenni a napokat?’ Ragacsos nihil húzza a tagjaimat, nem tudok vágyni, kívánni dolgokat. Szóval sz@r kombó. Tudom, ennél aztán nagyobb bajom ne is legyen, csak amikor egyre távolodnak a magamról elképzeltek vagy a korábbi  megélések az ‘új’ valóságtól, és még nem látom a megoldást, akkor az levegőtlen bizonytalanságot szül bennem. 

Sok jó dolog, ami ettől függetlenül megtörtént körülöttem az elmúlt hónapban

- karácsony, első közösen vásárolt/díszített fa

- kiterjesztett családi karácsony

- Mátrafüredi egyéjszakás kiruccanás és kirándulás Attilával

- Szilveszter

- Bowling Kovács családdal és Marikáékkal

- Zootropolis Katával és Lolával

- Nálunk Poszikás-Ádám családos hepaj

- Fityma karácsony elcsúsztatva

- séta (köhögés miatt futás hanyagolva, és nincs erőm újra bootolni)

- Lóci szülinap

- Végre hó!!! Havas séták

- Névnapok

- Lola szülinap

- Mózi szülinap (még nincs hivatalosan megünnepelve)

- Mózi felvételi (hamarosan)

Utolsó napok

 Karácsony már a kertek alatt bujkál, én pedig teljesen felkészületlenül iszogatom a kávét a kanapén. Vmiért nagyon nem tud bemotiválni december 24, és csak az vígasztal, hogy lesz még karácsony. El vagyok maradva az ajándékokkal, teljesen el vagyok telve holmikkal, ingerekkel, fulladok a boltok gondolatától, kínálatától, és csak azt vágyom, hogy megálljon az élet. Mármint, hogy magunkra húzzuk az ajtót és minden kötelezettséget, megfelelést az ajtón kívül tudjak. A griff madár alattam, aki mindig mozgásban tart, éppen kipurcanni látszik. Szeretném hagyni megpihenni. Egyetlen elvárásnak sem bírok jelenleg megfelelni. Egy meleg lakásra van igényem, fénnyel, csenddel, hogy felszívjam magam. 

Mára lerottyantam, fájnak a tagjaim, csorog az orrom, fáj a torkom. Reggel Lola teniszversenyével indítottuk a napot, holnap is lesz még, de a heti mozgás kimerült a sétában és a karácsonyi partis táncolásban. A fiúk vadásznak, én meg várom az ihletet, hogy rendbe vágjam a lakást, ki-be pakoljam a mosogatógépet, kimossak 5 adag ruhát (már csak négyet, mert egy lejárt), párosítsak 2 köbméter zoknit, felfúrjam Lola polcát. Lehet, inkàbb az alvást választom.

Imádom nézni, ahogy teniszezik ❤️

szülő-gyerek karácsonyi foci

Titussal a traktoron

Karácsonyi kupa Józsán
(nem nyert Lola, de versenyről-versenyre egyre jobb)

Ádám Lola manager szemüveges lett 😍
Folyamatosan az én magassarkúmban és
blézeremben klaffog itthon
 (hamarosan bele is nő 😁)

Negatív rekord

 2019-ben volt csak az idei évnél is kevesebb igényem/időm/figyelmem/fegyelmem, hogy írjak itt. Ez az év úgy szalad, hogy ha a Yazioban nem trackelném az étkezéseimet (amit gyakran csak a kávéval bővítek, h a széria ne szakadjon meg 😁), akkor tényleg azt hinném, h még csak kb 3 hónap telt el 2025-ből. Baromi fáradt és energiátlan vagyok. De a csontomig. Néha aggódom is, hogy ez vaj’ mennyire normális. Na de mindegy is, a kifutott tejbe kár belesírni, ez lehet már ilyen. Belül is brutál hullámhegyeket-völgyeket járok, egy hormon vizsgálatot fogok csináltatni. 

Körülöttünk már advent van. Felétek is? A titokzatos csoda, az illúzió fordított arányban változik a gyerekek éveinek növekvő számával. Idén lesz az első karácsonyunk, hogy a fát már magunknak vesszük és közösen díszítjük, segítve az angyalok és Jézuska munkáját ;-). A héten az Auchan parkolóban mondta Lola, hogy annyira finom fenyő illat van, és hogy mennyi karácsonyfát árulnak. Mondtam, hogy ez még csak fenyőfa, kellenek hozzá még a gondos angyali kezek, hogy karácsonyfa szülessen belőlük. Meg is ragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem, és kipuhatoljam a véleményét, hogy vajon mi tudnánk-e karácsonyfát varázsolni belőle közösen? Nagyon megörült neki. Megbeszéltük, hogy Apát is megkérdezzük, mit szólna hozzá, ha idén megelőzve az angyalokat, mi vennénk meg a fát, és mi díszítenénk 24-én. Lola azt mondta, Ááá, Apa biztosan nem fog beleegyezni, mert ő nem egy ezermester  és díszítő, biztosan nem akarja majd ő díszíteni a fát. Mondtam, hogy azzal sincsen baj, én szívesen csinálom Vele, mármint Lolával meg aki még szeretné. Így most rápróbálunk erre a variációra. Én is kíváncsian várom, hogyan csapódik le, milyen hangulatot hoz. 

Illetve idén nem 23-24 sütök főzök, hanem a sütik már készen vannak, töltött kápit is előre tervezem, idén vega verziót is csinálok, tanulok Marikától és az anyukájától jövő héten. Elhatároztam, hogy a zsúfolt hétköznapokba is csempészek apró találkozásokat. Pl Katával sütöttük a sütiket, Ágival ebédeltem pénteken, Barbival irodalmi esten voltam, a közös Fitymás konyhaavató-délután elmaradt Marikánál, mert lebetegedett, de majd pótoljuk januárban. Amire még vágynék Attilával egy kettes mozdulatlan semmittevésre olvasással, sétával/túrával. Na majd ezt is összetrombitáljuk. 

Itthon minden ok, talán kevesebb a feszkó Mózi és Lóci között, Mózi beszédesebb, derűsebb talán. Sokat mesél nekem elektronikai dolgokról, annyira jó, hogy így tud lelkesedni valamiért. Ez annyira kell! Ez a túlélés záloga. A szenvedély bármi iránt. Rendeltünk az Aliexpresszről valami cuccot, valami tápegységet (meg nem mondom, mi a pontos neve :)), és több mint egy hónapig jött. Úgy várta, mint a messiást. 

Jövök még majd képekkel, nem sok van egyébként. Most

Pallagi séta Katával
(igyekszem havi 50km-t sétálni, ami nem a bevásárlás és a napi lépésszám, hanem kifejezetten séta)

Lola első lett az iskolai prózamondó versenyen ❤️

Foci-foci-foci 😍
 (ez nem annyira november-decemberi kép, valszeg csak mostanában mentettem le)

Fenyőágért mentünk a piacra az adventi koszorúhoz 😁

Damon Hunters frizura. Mi más :) ?

készülnek a koszorúk is

Vandával 😍

A fiúk ❤️

Segítőm 😘

Lemerült a gépem - munka ‘nyista’

 Lócit hoztam focizni, egyből munkából, és a laptop 5 percig bírta a kocsiban. Nincs semmilyen töltő, nincs kedvem legyőzni a pihenhetnékem, hogy kihasználjam hasznosan az időt, és legalább sétáljak. Nincs kedvem áthidalni a problémát :D. Csak telót nyomogatok, van hát időm itt is jelentkezni. Egyébként már reggel megsuhintott az érzés, hogy szeretném ezt a napot megőrizni a jövőnek. 

Beindultak a nyíltnapok a nyolcadikos diákok és szüleik számára, volt már az iskolában is felvételi tájékoztató, voltunk már és még megyünk is Attilával benyomásokat gyűjteni. Jó hír, hogy kevésbé érzem mumusnak a témát, kezd megszelídülni az érzés bennem, hogy nem egy túlélő labirintus az egész, amiből vagy kijutunk élve vagy felfalnak a farkas kutyák.

Amikor kiraktam Mózit az első nyílt nap alkalmával - és a kapucnit a fejére húzta, 10/10 pontos kamaszos testtartással, hangszínnel még visszahajlolt, hogy ‘Kössz, Muter!’, majd elballagott a suli irányába, - bevéstem erősen a szívemben, hogy megint kinyitott egy újabb ajtót a Titkok Kamráján, és követi majd a többi Ádám-Seres gyerek is, addigra ‘mi-sem-természetesebb’ érzéssel, viszont ez megint egy első közös - elsödlegesen minket érintő - élmény hármunknak 🥺❤️.

Tegnap este, Ági laza viberes bejelentkezésére, h ‘Csá Nyanya, hogy telik az ősz?’ megint azt írtam volna, hogy az dominál bennem, hogy MINDEN SOK, túl vagyok ingerelve, mindenki lépjen hátrébb tőlem 2 lépést. Estére leszívottnak érzem magam. Sikerült megállítani a ventilálási igényt, és a felszabaduló energiával áthelyeztem a másik szemüveget az orromon, és végre meg tudtam látni a fáradtságon túl a befektetett energia eredményét, tudom értékelni saját magam, amit sokszor levezénylek egy nap. Sokat tanulok Lolával, mert lelkes, és állandóan trekkeli a Krétát, készül szorgalmival, jelentkezik versmondó versenyre, dúl benne az energia, nyüstöl, emlékeztet mit ígértem, és nem nagyon hagyja, hogy halasszam :). Valszeg hatással van rá most a továbbtanulási téma, és mondta, hogy már ő is gondolkozik ezen, de még nem tudja, mit szeretne, leginkább most Vandával fodrász szalont nyitnának :D. 

Akivel nem vagyok most isten igazából kibékülve az Lóci. Őt érzem most fénytelenebbnek, önbizalomhiányosabbnak. Neki egyelőre nehezebben megy a feladatok menedzselése, nem feltétlenül tanulmányokban, de kell segíteni előre tervezni a hetet, szemléltetni, hogy mi miután következik és az mennyi időt vesz el, és mi fér/nem fér akkor a napba/hétbe. Továbbra is kicsit elvarázsolt, és szorongásra, füllentésre hajlamos. Ezek mellett őt érzem továbbra is a legerősebb szeizmográfomnak. Figyeli a hangulatom, látom, h igyekszik segíteni, próbál kímélni, kérdezi, hogy megmasszírozza e a hátam, mégis alakul a kamaszsága, önállósodik, érik. Kicsi Makim 🥺.

Somogyi esten H.böszörményben 😍

Mózi nagy kedvence

Leendő fodrász szalon tulajdonosok 😁

Lola érzi a divatot,
nem szólok bele az öltözködésbe 😂

Édes Lóci maki Géza Papával ❤️

Cipő fanatikus

Lola tenisz

 Hadd írjam még ezt is gyorsan le, amíg a család nincs itthoL, és annyira melengető jó érzést okozott nekem tegnap. Lola újra benevezett tenisz versenyre a májusi kudarcélmény után. Nyáron is vittem, amikor nem nyaraltunk, viszont szeptember nyögvenyelősen indult. Kiderült, hogy a rendes 2 órakor kezdődő edzésre nem fogják elengedni mindennapos tesi miatt, csak akkor ha igazolt játékos. Megkérdeztük Mátét is, ez hogyan nézne ki, mivel járna, valahogy nem tudjuk-e ezt mással kiváltani, de azt mondta annyiról lenne szó, hogy igazolt versenyzőként évente 4 országos versenyen kellene indulnia. Na ettől Lola annyira betojt, ettől az ORSZÁGOS szótól, hogy azt mondta, ő nem szeretne. Nem szeret szerepelni (ez meglepett, mert bár valóban nem egy önkéntesen jelentkező iskolai szavaló, azért nem is egy lámpalázas kinézetű gyerek). Mondta, hogy nagyon szereti a teniszt, ő akarna járni tovább, de nem akar versenyezni. Én ezen kicsit berágtam, hogy ahhoz ez elég drága sport, hogy égessem a pénzt egy egyéni edzőre, úgy hogy már most tudja, tudjuk, hogy semmit nem szeretne vele kezdeni csak játszani. Egy kicsit magamba is kellett néznem, miért van bajom ezzel. Továbbra is azt tudom mondani, hogy nekem sem az a célom, hogy olyan versenysportokba toljam be, amit nem szeretne. Nekem is a mozgás öröme számít, illetve az, hogy ne csak fél évig tartson valami, hanem az első megtorpanásokon, hullámvölgyeken is legyünk túl. Aztán ha nem megy, nem barát a tenisz, akkor válasszunk egy kevésbé drága sportot. 

Most itt tartunk. Hogy önszántából elindult az idény uccsó őszi HBM tornáján narancs pályán, ahol csupa olyan kisgyerek versenyzik, akik sokadik versenyükön vannak túl, és Lolának is ez lenne a kövi lépés, hogy ezeken kb minden kint legyen, szokja a mezőnyt, ismerje meg a gyerekeket, lásson és játszon minél több játékot, és élvezze. Kamillával szokott néha pötyögni, ő szintén 'zöld fülű' még, ő is csak egy versenyen indult a nyáron. Kb egy szinten vannak, annyira cukik. Imádom nézni, mert már élvezetes labdaadogatások vannak. Elolvadok, ahogy játszik, annyira ügyes, nagyon sokat fejlődött.

Már most volt olyan meccs, amit nyert, és a másik 3 játékban is döntőig jutott. Máté is azt mondta, hogy Lolának ma csak jó játéka volt, ő is nagyon büszke volt rá. Hát még mi. Attila is kijött megnézni. Ma pedig Lóci foci meccsén volt (2-0-ra nyertek, én futottam).