Bár már majdnem beszippantott az anyaföld minket, ezért gyorsan a klaviatúrába kapaszkodok. Kicsit nyűglődős napokat élünk itthon, mert megtalált valami torkos vírus, ami hétfőre némi hőmérséklet változással is járt kis testemben. Jó szar lehet gyereket nevelni betegen. Olyan igazán betegen. Mert így is voltam olyan kóma és zizis, hogy csak lelógó végtagokkal dögledeztem a kanapén és onnan szórakoztattuk egymást Mózival. Amikor nagyon elkóricált próbáltam távvezérléssel irányítani. Ilyenkor elég ha a csörgő dobot rázom vagy énekelgetek. Sokszor nem lehet ugyan eljátszani, de az első alkalmak mindig az újdonság varázsával hatnak. Remote desktop. Ilyen az anya és fia kapcsolat nálunk :). Ma már sokkal jobb a helyzet. Sétáltunk is egy nagyot. IMÁDOM ezt az időt. Ez a kedvencem. Majd ha tavasz lesz a szürke tél után akkor meg az lesz. Vagy ha éppen gyönyörűen esik a hó hatalmas pelyhekben és égnek a lámpák az utcán vagy szikrázik a nap, akkor meg az. Ez nem kérdés. De olyan rég volt már ősz. Olyan rég volt már, hogy nem izzadt be a hónom alja :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése