Kereken, napra pontosan 11 hónapja nem léptem át a Ygomi (korábbi, szülés előtti munkahelyem - a szerk.) küszöbét. 2010. december 3-án letettem a lantot, és 4-én szombaton Attilával begurultunk kocsival, hogy elhozzuk a motyómat. 11 hónap telt el. Most is csak véletlenül jött az ötlet, mikor Barbival és a pulyákkal kocsikáztunk, hogy ha már a közelben vagyunk, ugorjunk be. Nem éreztem hirtelen, hogy majd' egy év elsurrant, pedig már csak 5 ember kergeti egymást a nagy hodályban (meg az éppen ott állomásozó APEH revizorokat), ahol korábban 300-an is dolgoztunk. Sok-sok kismamát, kispapát kinevelt a cég, lehet ebbe ment tönkre :). Még éppen időben mutattam meg Mózinak, hol dolgozott anya egykor. Karistoltak kicsit a földön, megszopogatták a lábtartókat, vezetékeket, addig mi csacsorásztunk a romok felett Mesivel és Annamarival. Majd hussss, ahogy jöttünk, el is tűntünk. Azt hiszem, ez volt az utolsó látogatásunk...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése