Hol máshol, mint a Tűkkelütött háza táján. Régimódi történet ez már. Mármint a bagoly-szerelem. Legalább kétéves - már ami engem illet. Akkor özönlött szét a lakásban a bagoly. Mózi 2 éves szülinapján. Onnantól kezdve pedig az ismerősök is kaptak az alkalmon, és jöttek a nagy szemű szárnyasok, varrtam filcből egy-két díszt, sütöttem tortát stb. Poszika az egyik felfedező útjáról hozott a gyerekeknek egy hátizsákot. Kicsit olyan megfontolásból, hogy engem is inspiráljon vele. Megtette ;-). Júliusban konkrét felkérést kaptam, hogy Zsófia napra varrjak egy baglyos szütyőt. Jelentem: KÉSZ. Nem vagyok egy önajnározó asszony, de ez cuki lett nagyon. Olyannyira, hogy fájdalmas az elválás ;-). Ez volt a prototípus, és tényleg élvezettel őcköltem. És végül, de nagyon.... Köszönöm a kis modelljeimnek a szereplést: Kerekes Borikának (Bobinak) és Ádám Lőrincnek (Möszjő Lócártnak), valamint a Sándor Photograf-nak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése