Maugli

Néha átsurran az agyamon, hogy a Tűkkelütött blogot lehalkítom privát elérhetőségre, mert sok olyan téma kerül fel az oldalra, ami családi, és számotokra valószínűleg nincs lényegi mondanivalója, tanulsága, de bennünk lecsapódik. Még erre alszom egyet. Aztán majd úgy is észreveszitek az eredményt...

Csütörtök este felmentünk Pestre, és pénteken a legnagyobb csúcsban felkerekedtünk Budaörsre családilag meglátogatni második otthonunkat, az IKEÁ-t. Nem jutottunk el a célig, mert sajnos "Mauglit" összetörte egy furgon :((. Számomra sem volt teljesen világos, hogy hogyan tudta ennyire, mikor úgy rémlett, hogy lépésekben araszolunk vagy állunk. Nem sikerült még előszednem, hogy egyáltalán miről gondolkoztam. Jaaa, nem én vezettem. És semmi közünk nem volt az esethez azt leszámítva, hogy jelen voltunk. Attila elmondása alapján rekonstruálom az eseményeket, mert akkor igenis meglódult a sor, végre lehetett haladni, majd megállt újból, és egy sávot váltani akaró Nissan furgon fékezés nélkül belénkpukkant hátulról, egyben belelökve minket az előttünk haladó szlovák Renault-ba :(. Nem volt akkora az ütődés, mint amiben egyszer már részem volt, de most a gyerekek miatt ijedtem meg rettenetesen. Lóci aludt, erre riadt fel, Mózi pedig olyan pánikoló hangon kérdezte, hogy mi volt ez. Mikor mondtam, hogy belénk jött hátulról egy autó, akkor elkezdett kétségbeesve zokogni. Erre Lócika is :(. Mózi mögöttem ült, ki sem tudtam nyitni azt a hátsó ajtót, elölről kellett kinyalábolnom, Attila meg kikapta Lócit. A hátsó ablak totál betört, és a szilánkok előre szóródtak. Én ettől ijedtem meg, mert a gyerekekre is potyogott. Hál' Istennek megúsztuk. Leszámítva a riadalmat és az élményt. Mózi szegény azóta is kérdezi, hogy miért jött belénk egy autó, és hogy csúnya volt-e a bácsi. Nem győzi feldolgozni, mert még éjszaka is sírva, riadtan ült fel, hogy mi volt ez a nagy pukkanás??? Mondtam, hogy rosszat álmodott, és kérdeztem, hogy mit. Azt mondta, hogy nem álom volt, hanem a házunk megrottyant, és megkérdezi apát, hogy mi volt ez a nagy pukkanás. Ugyanazzal a riadt sírással kelt, ebből gondolom, hogy elég mély volt az élmény. Én a 2 fiúval eltaxiztam nővéremékhez, este 7-kor, hogy híguljon az élmény egy kis közös játékban, majd fél 9-9 körül mentünk haza. Attila cirka 4 óra alatt elintézte a rendőröket, az autómentőt, aki nagyon jó fej mentő módjára ingyen haza is fuvarozta. Az autó egyelőre mozgásképtelen, sőt gazdasági totálkáros...  A fő, hogy 4en szálltunk ki. Ilyenkor azért kicsit átértékeli az ember lánya a dolgokat, visszazökken az eredeti kerékvágásba. Bizonyos dolgok annyira lényegüket vesztik, és egy nagyobb lényeg lesz vastag, dőlt betűs, duplán aláhúzott alapértelmezett.