Ha Lóci meglát a hűtőben, boltban, asztalon, szatyorban valami fogára valót (és ez gyakran megesik, főleg a szénhidráttal...), akkor egyből mondja, hogy Anya, horog a hasam... Jóllakottan pedig azzal zárja, hogy Anya, már nem horog a hasam.
Ez csak onnan jutott eszembe, hogy tegnap délután estig édes kettesben voltunk otthon Lócival, mert szombaton belázasodott estére. Annyira szeret labdázni, focizni, és egészen kicsi kora óta különös vonzódása van a labdák irányába. Ügyesen céloz, nagyokat dob, és rákapott a focizásra. Itthon is focizunk a lufival, de akkora elánnal rúgja, olyan boldogan.
Tegnap megint annyira rácsodálkoztam, hogy olyan cukik, olyan jó időszak ez, olyan jó lenne megállítani. Attila szokta mondani, hogy ne adjak nekik enni :), hogy ne nőjenek meg... És hát ja. Kb.
Ez nagyon jó:)))) ne adj nekik enni....
VálaszTörlés