2016. február 3., szerda

Primadonna

Lassacskán szívódik belőlem a főszereplő primadonna, az ünnepelt sztár-érzet és az ezt gúzsba kötő díszes hangulat. Napirendre térek a tény fölött, hogy az esőt felszárítani úúúúgysem tudooom. Hiába szeretném újból élni azt a csúcspont körüli pár napot, haladunk bele szépen a hétköznapokba. Előbb-utóbb megerősödök, mehetünk ki kóricálni babakocsival, építhetek hatékony rutint, válogathatok a tavaszi piaci vitamin-özönben. Ami viszont megmarad nekem, hogy jóóó közel húzom Lolát magamhoz a takaró alatt, és csak szívom be az illatát, mintha egy szelence lenne, és Ő tárolta volna el születésének összes momentumát, és az ahhoz kapcsolódó benyomásaimat.
Az utolsó pillanatig hordtam a fiúkat az oviba, és mentem értük, hogy ne csak itthon heverjek. Ez volt már az egyetlen fix pont, amihez igazodnom kellett, igazodni akartam. Azóta sem jártam az ovi körül. Már hiányzik :). Közeledik a farsang, bár dátumot illetően nem vagyok egyelőre teljesen képben, és a gyerekek még két naponta változtatják, hogy mik szeretnének lenni. Mondtam, hogy döntsenek gyorsan, mert így sem biztos, hogy saját jelmezben fognak tetszelegni. Benne van a pakliban, hogy valamelyik nagy áruház polcáról leakasztunk egy gyűrött nejlon kosztümöt, amit itthon max vasalni kell. Hátha nem olvad rájuk :D.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése