Annyira cikáznak bennem a gondolatok, kicsit olyan érzés, mintha folyamatosan rázna az áram. Mindig jut eszembe újabb valami, bármi, amit vagy leírni, vagy megcsinálni, vagy kikészíteni, felhívni, kell/szeretnék. Rengeteget fejlődtem halogatás terén, sőt kinőttem pár számmal Pató Pál gúnyáját. Muszáj volt, mert az idő rettenet szűkös jószág, és fojtogat ha nem csinálom egyből. Lola a napokban nagyon fogzik, ezért annyi a félbemaradt dolog körülöttem nap közben, hogy estére is jut jócskán belőle. Ma este mikor leültem vacsorázni Lócikával szembe, szétömlött pillanatra bennem a nyugalom, hogy mennyire jó ülni, és egy dologra koncentrálni. Semmi másra. Közben ott ült velem a Kis Maki hatalmas szemeivel betöltve a látóteremet, annyira szívta a tekintetem, mint egy szerelmes kamasznak, és kifüstölte a fejemből a zsibvásárt. Olyan nagyon bújós-puszilós mostanában, amennyire Mózi tüske böki. Ezt érzem mese olvasás közben is. Kikapcs és nyugalom. Mert bármi van, ha mesélek, közben nem tud rotálni az agyam (már ha igazán mesélek, és nem csak felolvasok).
Valszeg nem fogom utólag bőlére ereszteni a beszámolókat, de volt Lóci névnap, Telkibánya kalandparkozással sok gyerekkel jó muri, ami nem fog ide férni max pár képben.
Elindult a nehezített pálya, most már tényleg három gyerekünk van, Lolát sem elég locsolni. Szenved a foga miatt, de olyan jól elvan 10-20 percekre a fiúkkal játszadozva a gyerekszobában. Sőt észnél kell lenni, mert elér dolgokat ha nem figyelünk, és elfelejtjük, hogy mozog. Öröm etetni, eddig alma-barack nagy kedvenc. Végre mennyiségeket is eltűntet nem csak maszatol. Ok, még azért óvatosan olvassátok ezeket a nagy szavakat, de tényleg :). Imádom az összes kis porontyot, minden fáradtságot és heveny idegbetegséget megér ;-).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése