Opel, sosesem Popeye ;-)

Ez a remek csak úgy bevillant  Mózi gyakori szó és mondatszerkezeteiből, amit félre hall, vagy ő alkot. Hallom a hangját, ahogy harsogja, kántálja, dünnyögi ezeket.

Ilyen még az örök felvezető mondat, amivel Lola mellé kucorodik. 

Baba Lola, finom volt a cici tejcsi?

Csi-csing, Büdös Láb!

Nem mindnek emlékszem az eredetére, de ha jó a kedv, akkor pl ez a csi-csing büdösláb sokszor mandínerezik a négy fal között vagy a játszin.

Néha csiklandoz a fény az alagút végéről, hogy elkészülünk valahára. Van még híja, van még finomítanivalója bőven, ami majd halad apránként, de nagy-nagyon imádjuk, ami kész. A lehető legjobbkor fogtunk bele a felújításba, mert a fiúkra elég egy kisgatya, mert könnyen szárad minden, mert meleg van és sokáig világos. Nem tűntem el, nem estem le a létráról, nem buggyantam meg, csak kevesebb a lézengő energia, amit blogolásra fordíthatok. Pedig fejben írok mindig, most is, és sajnálom, hogy főként ott, hogy hiányos a Lola beszámoló, pedig tapsikol, ha mondjuk neki, hogy TAPSI-TAPSI, tartja a kezét a csip-csip csókára, örökösen vigyorog, én meg úgy-de-úgy imádom, hogy ennél jobban nem lehet. A fiúk is kezdenek picit lenyugodni, elég volt hozzá 2 nap türelem és játék egyből érződik a hatása, egyből ömlik belőlük a hiány, hogy Anya, ugye milyen jó, hogy játszunk? Most már minden nap fogunk? Újra simulékonyak vagyunk, picit bennem/bennünk is laposodik a tajték, mert Attila is feszült, csúcsra járatott rendesen.

Pár kép a strandról:

Folytatom is a ruha pakolást, olyan jó érzés mindent tisztán, újracsavarozottan, filckorongokkal ellátva, rendszerezve, kijavítva elpakolni. Ennél már csak nagyobb kihívás meg is őrizni, fenntartani.