Itt vagyok

Nem tudom, mikor fagyott belém a szó, és legkevésbé sem, hogy miért. Most is olyan sután fészkelődök a széken, és egy hangyabokányi vizsgadrukkom van, hogy megfelelő tartalom szülessen. Fejben bőszen körmölök helyzetekben, mikor meg-meglep egy benyomás, de az elmúlt időben még nagyon ezek sem tobzódtak. Egy-két dologban voltam csak biztos, hogy mit fogok leírni. Ami többször felmerül, átsuhan, az már fix, hogy megnyeri a tűkkelütött poszt címkét. Ilyen lesz a Kollár Ági – mert szeretjük… tartalom (vázlatok között heverészik egyelőre ;-)), az Oups mesekönyv csokor, amit a dabasi nyomdából, egyenesen nekünk felszolgálva első ízben kóstolgathatunk. Ilyen a farsangi időszak, és a jelmezvarrások jellemformáló ereje ;-). A lehajított tavaszi energiabomba hatása még nem csúcsosodott ki, helyette elég masszív fáradság jelentkezik. Sőt… Be tudok majd számolni női kerekasztal beszélgetésbe való felkérésről, baba és gyerek vásár meghívásról, hogy készülőben a tavaszi mini kollekció nagyon kedves és szép alapanyagokból. Tudok mesélni orrvérzésig a gyerekekről, akik nőnek-nőnek lélekben (centiméterben egyelőre nem hazudtolják meg a vérünket ;-)), önállósodnak. Lola produkálja a legszembetűnőbb szellemi változásokat, valamint már érzem az eperszezon elejét, és el-elkap kikapcsolódásként a kertészkedés gondolata. Alaposan úgy érzem, hogy le van kötve a család összes szabad gyöke, nincs lézengő energia, és a fiúknak egyelőre semmi külön elfoglaltság nincs terítéken. Egyrészt keményen hiszem, hogy legfőbb feladatuk még a játék, és nem akarom túlterhelni őket és magamat heti több külön elfoglaltsággal, bőven lesz lehetőségük pörögni, másrészt van egy-két olyan sportág, amire már szívesen hordanám, de Mózi görcsösen elutasít mindent. Se korcsolya, se úszás, se ovin belüli jóga, sakk vagy hittan, néptánc. Lócika lelkes, rajta egyre jobban kiütközik, hogy foci és küzdősport alkat. Egész pici kora óta vonzódik a labdákhoz, dobál, rúg (nem verekedésként, ráadásul jól céloz és erőset dob), és hatalmas vehemenciával bír. Sosem tudott kisnyuszi módjára meglapulni a hónom alatt mesélés vagy bármi közben. Ha jön, akkor bevetődik, ha nem fér, akkor csinál helyet, nekifut fejét előrehajtva, mint egy faltörő kos :D. Ő olyan tagadhatatlan fiú, tesztoszteron túltengéssel. Mózi a lágy vonal, kb ellenkezője Lócinak. Azt mondta, biztosan azért van olyan nagy lelke, mert az ikertestvérének a szíve is benne van….. Eddig sosem említettem nekik a születéstörténetek mesélése közben, hogy ő valójában ikernek indult, valamikor január elején egy reggel az autóban észrevétlenül, gondolkozás nélkül jött a számra, és kúszott bele a mesébe. Azóta emlegeti többször. Azt mondta, hogy neki a karácsonyi ajándékot is, a testvére angyala hozta…

Ne kámpicsorodjatok el, jut itt poszt márciusban majd’ minden napra.