Ti hogyan viszonyultok a jutalmazáson-büntetésenen alapuló neveléshez? Ha el is ítéljük, olykor belecsúszunk az árnyas susnyásba. Én tuti. Amikor eszköztelen vagy türelmetlen vagyok :(. Összeszedem a gondolataimat és tapasztalatamat ezzel kapcsolatban. Pontosabban a 'kontrákkal', és a 'miért nem kellene'-kkel kapcsolatban.
Előtte előjáróban annyit, hogy azon kívül, hogy erősen kedvenc témám a gyereknevelés és a gyerek pszichológia,
BÜNTETÉS VS. JUTALMAZÁS - Miért NE?
Előtte előjáróban annyit, hogy azon kívül, hogy erősen kedvenc témám a gyereknevelés és a gyerek pszichológia,
- nem vagyok sem pszchiáter, sem pszichológus :);
- csak saját tapasztalatra, kútfőre és az olvasottakra támaszkodom;
- az olvasottakból is csak azokra, amelyekkel szimpatizálok;
- kezdettől fogva felvettem egy irányt, ami számomra követhető, és 'élhető', amit magamnék érzek, amivel azonosulni tudok;
- ilyen irányba olvasok, és ezeket az elveket vallom;
- legfőbb Bibliám és forrásom a témában a Bölcs Baba, de fellapoztam újból A babák fliozófiáját is.
- nem görcsösen űzöm, inkább egy vízrebocsátott zászlóshajó ez számomra, ami után úszom, aztán néha belefulladunk ;-)
- gyakran semmi nem segít, csak a HUMOR :)
BÜNTETÉS VS. JUTALMAZÁS - Miért NE?
- A büntetés minden fajtája érzelmi fájdalmat okoz :(. A testi pedig fizkait is.
- Bizalmat és biztonságérzetet rombol.
- Hátrányosan hat a gyermekkori kötődésre és pl az intellektuális fejlődésre [ha komolyabban érdekel kutatás erről: Ainsworth, M.D. & Bell, S.M. (1974). Mother -infant interaction and the development of competence] .
- A testi fenyítés korrelációt mutat későbbi szorongással, depivel :(.
- Blokkol valamennyi büntetést megelőző viselkedést és szándékot.
- Csökkenti a vágyat a felfedezésre, tanulásra.
- Agresszióhoz vezet.
- Nem eredményes!!!
Mire van szüksége egy gyereknek, kisbabának (sőt, én tovább merészkedek... egy felnőtt embernek is)?
Hogy mélyen és feltétel nélkül szeressék őt, függetlenül attól, hogy hogyan viselkedik. Nincs a büntetésnek olyan formája, ami szeretetet kommunikálna egy gyerek számára :(. Ok.
Mi kell egy szülőnek? Hogy viszonylagosan olajozottan működjenek a dolgok, legyenek határok és betartott szabályok, büntetés NÉLKÜL. Ahha...
Mégis hogyan?
Számomra egyértelmű kiindulási pont, hogy ismerjem a gyerek korának megfelelő átlagos viselkedést. Hál' Istennek egyre elavultabb és egyre érthetetlenebb az a nézőpont, hogy egy kisgyerek, 'rossz' és 'zsarnok', és ördögűzés gyanánt egyenesen nádpálcával kell kiverni belőle az ördögöt, ha szófogadatlan (a beat the devil out of him/her viszont még ma is élő szószerkezet...). Egy gyerek nem rossz (sőt kifejezetten kiszolgáltatott és sérülékeny), csak úgy viselkednek, hogy a lehető legnagyobb esélyük legyen a szükségleteik kielégítésére. Ezek a szükségletek és végigcsinálási stratégiák akadnak össze mások és saját bajszunkkal, szükségleteinkkel.
Ennek tudatosításával, igen... néha mantrázásval, építhetek csak elvárást, ehhez rendelhetek csak időt, képességet, megoldást, eszközt és legfőképpen TÜRELMET. Sokszor így is nehéz? Ja...
Számomra egyértelmű kiindulási pont, hogy ismerjem a gyerek korának megfelelő átlagos viselkedést. Hál' Istennek egyre elavultabb és egyre érthetetlenebb az a nézőpont, hogy egy kisgyerek, 'rossz' és 'zsarnok', és ördögűzés gyanánt egyenesen nádpálcával kell kiverni belőle az ördögöt, ha szófogadatlan (a beat the devil out of him/her viszont még ma is élő szószerkezet...). Egy gyerek nem rossz (sőt kifejezetten kiszolgáltatott és sérülékeny), csak úgy viselkednek, hogy a lehető legnagyobb esélyük legyen a szükségleteik kielégítésére. Ezek a szükségletek és végigcsinálási stratégiák akadnak össze mások és saját bajszunkkal, szükségleteinkkel.
Ennek tudatosításával, igen... néha mantrázásval, építhetek csak elvárást, ehhez rendelhetek csak időt, képességet, megoldást, eszközt és legfőképpen TÜRELMET. Sokszor így is nehéz? Ja...
De ha nem büntetés, akkor jutalmazás...?
A behaviorsta elméletek szerint igen. Akkor tanul meg valamit, ha jutalmat kap érte: ételt vagy dícséretet.
Ez buktatót rejt. A 'belső motiváció' elvesztése csökkenti a teljesítményt, az érdeléődést és a tanulás iránti vágyat. Az étellel való jutalmazás pedig mesterséges vágyat szül a finomság iránt. Ezért kockázatos síró babát, gyereket édességgel jutalmazni, mert cukorfüggőséghez és kényszeres túlevéshez vezet(het).
További kockázat, hogy csak rövidtávú sikerekben gondolkozik, mert azonnali jutalmat remél, hazavágja a hosszútávú stratégiáját valamint ha a megszokott szülői jutalmakra valaki ráígér, könnyen lesz "megvezethető" :). A gyakori jutalmazás torz rendszert szül, mert csak addig áll fenn a viselkedés, amíg a jutalmazási spirál bírja.
NYUGI! A gyilkos bálnákat is meg lehet tanítani integetni. Rajtunk sem foghat ki akkor a helyzet.
Reagálj inkább bátorítással és őszinte érdeklődéssel. A tanulás sokkal jobban működik értélítélet nélkül.
Bátorítás, motiválás?
Hogyan lesznek ebből szabályok?
Utánzókészségünk a szabálykövetés alapját képezi.
Egy hároméves gyerek már
- tudatosabban és logikailag mélyebben érti a szabályokat
- értik a szabályok természetét
- belátja, hogy megszegésük helytelen, különösen ha fájdalmat is okoz vele (magának vagy másnak)
- világos számára, hogy a szabály változtatható, de az érvénybenlévőt be kell tartani
- érti a szabályok alapvető szerkezetét (elrendelő -> kötelezi vmire, tiltó -> kötelezi, hogy elkerüljön valamit vagy megengedő -> lehetőséget ad dönteni)
Szabályok kellenek. Pont.
- könnyítenek a dolgunkon (gyerekén, felnőttén egyaránt). nem kell minden döntési helyzetben feltárni az üggyel kapcsolatos összes információt és vélhető kimeneteli lehetőségeket, nem kell ezeket súlyozni egymással, hanem amolyan ORIGÓ
- közösnevező: koordnálni tudjuk a döntéseket másokéval, ahol mindenki ugyanazt a szabélyt követi
- valamit át is kell hágni :D
- biztonságot ad
MOTIVÁCIÓS TÁBLA
Jelenleg a legtöbb energiám arra folyik el, hogy nagyon hosszú tágulás időt hagyok (muszáj vagyok hagyni, mert egyébként örökösen kajabálásba fullad a reggeli, esti rutin). Nem azzal van a gond, hogy nem ismerik a szabályokat, vagy nem tartják be. Inkább a reakcióidő borzasztó lassú, illetve noszogtatnunk kell, én pedig szeretném már látni rendszeresen az önállóság bontakozását. Hogy tudják, reggel reggeli után öltözés, pizsama ágyba hajítása, mosakodás, ovis alvóka kikészítés (ágyigazítást még nem várom el, de néha beszúrom a sorba, ha éberek reggel), és nem valamikor, hanem MOST. Este pedig fürdés előtt ruha szennyesbe pakolása, játékok kiszedegetése, víz leeresztés, pancs feltörlés stb. Hirtelen több oldalról érkezett javaslat, hogy próbálkozzak be a MOTIVÁCIÓS vagy TEVÉKENYSÉG TÁBLÁVAL.
Nem tetszett az ötlet, mert úgy gondolom, hogy szomorú napocska vagy felhő kiragasztása nélkül is szükség van ezek megcsinálására, viszont abszolút nem olyan szintű jutalmazásról és édességről szól a rendszer, ami fájna, hanem tényleg csak egy kártyáról (+ némi blu tacről), és valami általunk felépített motvációs piramisról (non food). Megvonás, és 'felhő' nálunk nincs. Csak poztív megerősítés van, és lesz láthatóan prezentálva is. Inkább egy átlátható tevékenység táblát szeretnék, amihez hasonlót mi, felnőttek is napi szinten listázunk, de nekik a rutin mozzanatokat fogja tartalmazni. A felső részen lesznek a 'MAI NAPOM' kártyák, és alul a "KÉSZ VAGYOK, MEHETÜNK*' Az elvégzett rutin tevékenységet ábrázoló kis kártyákat a mágnes táblán lerakja a 'KÉSZ VAGYOK, MEHETÜNK' részbe.
Ahogy nőnek úgy bővülhet majd a lista: szennyes bepakolás, viráglocsolás, szemétkivitel, lecke írás, főzés, teregetés, mosás, vasalás :D :D. Legyártom a táblát, és teszek vele egy próbát. Ha látom, hogy tényleg javul a helyzet, akkor bővítjük majd mi is. Én úgy érzem, nálunk a szintidővel van probléma nem a tudatosítással. Én nagyon ódzkodok a smiley-s rendszertől, hogy azért kapjon szomorú smiley-t tőlem, mert a tesi cuccát ittohon hagyta... Én inkább vallom azt, hogy ne tőlem kapja, és ne az én gondom bajom legyen, hanem az övé. Ha itthon maradt, nem fogok szaladgálni be utána (max egyszer-kétszer). Tanulják meg a következményeket, és készüljenek fel rá, védjék ki ha kell :)). Nem akarok két 'mosolygó pofit' beáldozni egy 'szomorúért', és nem akarom az itthoni tevékenységeket sem ilyenben mérni, ezzel súlyozni. Most még nagy a szám :D
Keresek, és írok majd egy listát, hogy kornak megfelelően kb mi várható el egy gyerektől, és gyártok pár kártyát is, hogy legyen meg nekünk. Mágnes tábla és a többi eszköz megvan.
Szerintetek? Valakinek van tapasztalata ezzel kapcsolatban? Köszi, ha megosztjátok itt vagy facebookon.
* Attila szekált ezzel viccesen régen, ha vhova készültünk, hogy én hosszas procedúrával szedtem ráncba magam, míg Ő két perc alatt fényesre nyalta magát,. A maradék időben ezt skandálta nekem, hogy Kész vagyok, mehetünk... :))
Szabályok kellenek. Pont.
- könnyítenek a dolgunkon (gyerekén, felnőttén egyaránt). nem kell minden döntési helyzetben feltárni az üggyel kapcsolatos összes információt és vélhető kimeneteli lehetőségeket, nem kell ezeket súlyozni egymással, hanem amolyan ORIGÓ
- közösnevező: koordnálni tudjuk a döntéseket másokéval, ahol mindenki ugyanazt a szabélyt követi
- valamit át is kell hágni :D
- biztonságot ad
MOTIVÁCIÓS TÁBLA
Jelenleg a legtöbb energiám arra folyik el, hogy nagyon hosszú tágulás időt hagyok (muszáj vagyok hagyni, mert egyébként örökösen kajabálásba fullad a reggeli, esti rutin). Nem azzal van a gond, hogy nem ismerik a szabályokat, vagy nem tartják be. Inkább a reakcióidő borzasztó lassú, illetve noszogtatnunk kell, én pedig szeretném már látni rendszeresen az önállóság bontakozását. Hogy tudják, reggel reggeli után öltözés, pizsama ágyba hajítása, mosakodás, ovis alvóka kikészítés (ágyigazítást még nem várom el, de néha beszúrom a sorba, ha éberek reggel), és nem valamikor, hanem MOST. Este pedig fürdés előtt ruha szennyesbe pakolása, játékok kiszedegetése, víz leeresztés, pancs feltörlés stb. Hirtelen több oldalról érkezett javaslat, hogy próbálkozzak be a MOTIVÁCIÓS vagy TEVÉKENYSÉG TÁBLÁVAL.
Nem tetszett az ötlet, mert úgy gondolom, hogy szomorú napocska vagy felhő kiragasztása nélkül is szükség van ezek megcsinálására, viszont abszolút nem olyan szintű jutalmazásról és édességről szól a rendszer, ami fájna, hanem tényleg csak egy kártyáról (+ némi blu tacről), és valami általunk felépített motvációs piramisról (non food). Megvonás, és 'felhő' nálunk nincs. Csak poztív megerősítés van, és lesz láthatóan prezentálva is. Inkább egy átlátható tevékenység táblát szeretnék, amihez hasonlót mi, felnőttek is napi szinten listázunk, de nekik a rutin mozzanatokat fogja tartalmazni. A felső részen lesznek a 'MAI NAPOM' kártyák, és alul a "KÉSZ VAGYOK, MEHETÜNK*' Az elvégzett rutin tevékenységet ábrázoló kis kártyákat a mágnes táblán lerakja a 'KÉSZ VAGYOK, MEHETÜNK' részbe.
Ahogy nőnek úgy bővülhet majd a lista: szennyes bepakolás, viráglocsolás, szemétkivitel, lecke írás, főzés, teregetés, mosás, vasalás :D :D. Legyártom a táblát, és teszek vele egy próbát. Ha látom, hogy tényleg javul a helyzet, akkor bővítjük majd mi is. Én úgy érzem, nálunk a szintidővel van probléma nem a tudatosítással. Én nagyon ódzkodok a smiley-s rendszertől, hogy azért kapjon szomorú smiley-t tőlem, mert a tesi cuccát ittohon hagyta... Én inkább vallom azt, hogy ne tőlem kapja, és ne az én gondom bajom legyen, hanem az övé. Ha itthon maradt, nem fogok szaladgálni be utána (max egyszer-kétszer). Tanulják meg a következményeket, és készüljenek fel rá, védjék ki ha kell :)). Nem akarok két 'mosolygó pofit' beáldozni egy 'szomorúért', és nem akarom az itthoni tevékenységeket sem ilyenben mérni, ezzel súlyozni. Most még nagy a szám :D
Keresek, és írok majd egy listát, hogy kornak megfelelően kb mi várható el egy gyerektől, és gyártok pár kártyát is, hogy legyen meg nekünk. Mágnes tábla és a többi eszköz megvan.
Szerintetek? Valakinek van tapasztalata ezzel kapcsolatban? Köszi, ha megosztjátok itt vagy facebookon.
* Attila szekált ezzel viccesen régen, ha vhova készültünk, hogy én hosszas procedúrával szedtem ráncba magam, míg Ő két perc alatt fényesre nyalta magát,. A maradék időben ezt skandálta nekem, hogy Kész vagyok, mehetünk... :))
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése