2020. április 26., vasárnap

Covid-19, itthoni karatén - hatodik hét, #maradjotthon

A szombat délutáni idillben elkezdem faragni a heti bejegyzést, hogy ne csússzon át a megszokott vasárnapról hétfőre, és majd igyekszem megfoltozni a holnapi nappal.
Nem tudok beszámolni egetrengető eseményekről erre a hétre. Érzem, hogy egyre több energiát igényel, hogy kordában tartsam magam külső kényszerítő időpontok hiányában, viszont annál nagyobb sikerélményként élem meg, ha legyőzöm a belső ellenállást.
Baromi nagy mákunk van ezzel a jó idővel, hogy nem télen szorultunk be, bár akkor annak örülnénk, hogy a jó meleg lakásban lehet teázgatni.

Ma, szombat reggel megtáltosodva keltem. Pontosabban ezt reggel még nem éreztem, de volt átmenet az ébredés, és a kelés között. Dicsekedni jöttem, híres mesterségem címere... N/A ;–).
Kávéval az ágyban reggeli olvasás, aztán gyerekeknek meséléssel rúgtuk be a napot. Ezek továbbra is nagy kedvenceim. A kávé-könyv-gyerekek kombó. Attila addigra megváltotta a fél világot kb. Amíg a fiúk kint a kertben matattak, én hol Lolával, hol Lócival aranygaluskát sütöttem ebédre (az összes diót Lóci törte tegnap hozzá) kenyeret gyúrtunk holnapra (első próbálkozásom a karantén alatt, de annyi az élesztő itthon, hogy muszáj használni), levest főztem, mosás, konyha rendbe vágása, és még 32 perc jó időben futás is lecsúszott ebéd előtt. Ezek után a nap második fele már csak jó lehet. Főleg, hogy az ebédet is meséléssel öblítettük le, pöti szunya, és a múlt szombatról kimaradt könnyező pálmát szabdaltam fel szaporítás célból, mert eléggé megnőtt, és elfeküdt.

Tegnap a két kicsi jótékony manócskát játszott, és meglepetésből elmosogatott Lóci, Lola meg törölgetett, pakolt. Annyira cukik. Este társasoztunk. Sőt most azzal próbálkozom, hogy van itthon özön társas, és sok olyan jó logikai játék, hogy Mózinak tanulás közben feszültség levezető is egyben.

Pénteken, kereken 6 hét szigorú itthon maradás után, bekúsztam a városba ezt-azt intézni tömbösítve, és azon kívül, hogy kb újra kellett tanulnom vezetni (na jóó, rémlett valami) nem éreztem a 6 hét kiesést. A város pont úgy festett, lightosabb volt a forgalom, a Piac utca mondjuk elég szellemváros. Egyedül ami mellbevágó volt, az a kirakati-énem. A mérleg mutatta, hogy ragadtak kilók rám, ránk, érzem is, na de megdöbbentő volt, viszontlátni a tükröződő üvegekben. Nem akartam megismerni magam :(. Szóval keményebben el kell kezdenem leradírozni a karantén-röcögőket, és minimum a karantén előtti status-quo-t visszaállítani.
Természetesen vettem anyagot is, és nem bírtam megállni, hogy gumikesztyűbe menjek be. Maszk az volt rajtam, de itt lehúztam a kesztyűt... Nekem mániám a tapogatás. Lehet, félig vak vagyok, de úgy érzem, hogy a szemem után ez a legfontosabb szenzorom. Ha látok egy képet rajzot szinte érzem, hogy milyen anyaga van, milyen az illata, az esése, susogása, totálisan látom érzékelem megelevenedve "működés" közben. Nem elég az ujjam hegye a tapogatáshoz, tenyérrel, kézfejjel, majd alkarral is szeretem érzékelni :).

Poszikótól kapott porcelán/műanyag állatka öntő szett
(vmi különleges anyag, ami olyan formában van,
mint egy tábla csoki, és mikróban kell melegíteni,
majd folyó hideg csapvíz alatt a formát forgatva
keményedik meg üregessé. utánna ecsettel festhető,
filctollal szinezhető) - köszönjük!

Ma már vasárnap. Nyűgösen keltem. A gyerekek előtt nem lehet megígérni semmmit. Az hogy 'majd' nem létezik. Ami jogos is. (Egyre kevesebbet is használom. És azt mondom, hogy NEM.) Az összes majdot rám öntik, és folyamatos nyúzásnak élem meg, amikor nem azzal akarok foglalkozni. De megígérted....! Hogy tollasozunk, hogy biciklizünk, hogy mesélsz, hogy megvarrod, hogy kijavítod, hogy játszol, hogy leveszed, hogy megnézed, hogy megcsinálhatom, hogy segítesz, hogy átnézed, hogy megírod/megkérdezed, hogy felhívod, hogy rámadod, hogy idehozod... Ma az ilyenek szívtak le reggel, és ebéd után is. Mindjárt neki is lódulok futni, hogy levezessem a feszkót mára is magamból.


Kész az első kenyerem. Kicsit cigu sötét lett, egy árnyalattal lehetne világosabb, ezzel együtt kevésbé ropogós hey you, de ez már egy kiindulási alapnak jó. Egyébként erre még nem áll a "Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", mert ez 8 napon túli sérüléseket is okozna - lehet :D.


kenyér, de közben rájöttem, nem az első :D 
reggeli jégkrém gyümölcsös joghurtból fagyasztva

Legközelebb rólam is lesz kép :D. Egy hetünk van próbálkozni...




2020. április 19., vasárnap

Covid-19, itthoni karatén - ötödik hét, #maradjotthon

Tyűűű, hogy már itt tartunk! 5. hét. Pénteken nagyon éreztem...

Telefon elő, hadd lássam, mi történt Ádám-Sereséknél.

Csonka hét volt ez, átlógott még a tavaszi szünet, és de jól tette. Minden hétre jut egy kétségbeesés tanulással kapcsolatban, már ne is akadjunk fenn ezen :(. Én függetlenül mindentől, péntekre értem el az alját az itthon töltött napoknak. Semmi extra, csak semmihez sem volt semmi kedvem IS :D. Kb felkelni sem. Csak úgy lógtam volna a szögön. Ilyenkor minden zavar, leginkább az, hogy nem tudom magamra csukni az ajtót, hogy elbújjak magam elől is. Utána nem kell semminek történnie. Csak úgy elmúlik, kialszom elpárolog, tovább áll. Ilyenkor nem számítanak azok a dolgok sem, amiket szeretek, ami, akik lázba hoznak. Csak úgy nihilre vágytam.

torna óra kompresszorral
Aztán van az ilyen napoknak fonákja. Amikor mindent érzéssel tudok csinálni és energiával. Nem mondom, hogy eddig egyetlen nap voltam lassú csiga, a többiben meg energiabomba, de jócskán több a "keblemre haver" érzés. Ez a péntek csak szimplán takony volt.

Szombaton az összes virágot, orchideát lezuhanyoztattam, felfrissítettem a földjüket, leszedegettem a száraz, kajla virágokat, szárakat, felkötöttem, kitámasztottam.

Másik, aminek érzem a jótákony hatását, hogy pucolom a leveleimet, régieket, hírleveleket. Rendezem a fényképeket a gépen, és megcsetkelem az "ismerőseimet" a social mediában.

LEGO és Play Mobil napi használatban
(meg a kinder tojás...)
A gyerekek űber f@szák. Van rivalizálás, bosszantás, de nem több, mint, amikor nem 0-24-ben vagyunk együtt. Így sok jó marad fenn a szűrőn. Olyan rettenetesen gyorsan nőnek, változnak. Csak a januári képeket végig pörgetve tátom a szám, hogy ki vitte el a köztes időt. Sok nagyon picinyke kori videó és kép kerül el, kérik a gyerekek is, nosztalgiázom én is/mi is.

Lóci extrán anyás, dörgölőzős időszakában van, délután fél 7-kor nagy szerelemben kimegyünk tollasozni közösen, 'Csak az enyém Anya!', 'Én fogom a lépcsőn Anya kezét!' mondatokkal cukkolja Lolát, sutyorog a fülembe, imádom. Próbáljuk megdönteni mindig a tollas rekordod, a tegnapi nap jó hullám volt.

kis Anna palánta
Lolát eltalálta valami Anna-ENza (ő hívja így) mérgezett nyíl, és itthon táncol, röpköd a lakásban Anna parókában, hogy Legyen hó, legyen hó!! :D. Totál odavan, megnézte a két filmet is most ezen a héten több részletben. szeretnék majd neki egy Anna ruhát is összehozni, de egyelőre nem mondok semmit. Majd egyszer csak lesz. Vagy nem.

5 hét alatt még nem tanultam meg új szakmát, viszont több ponton űberelem önmagam rendszeresség terén, ami nagy piros pontot érdemel. Az egyik ilyen terület a főzés. Kalácsot továbbra sem sütöttem, látok eléget a neten belőle, de azért jut házi készítésű ez-az bőven :D. Szépen gömbölyödünk a rendszeres étkezésektől... Majd lekopik, vagy nem.

Megtanultunk két új társast (főleg nekem volt új), du/este ezt gyűrjük családilag. Tök jó.

Downforce 'szabad értelmezésben'
Egyelőre ennyi.

Ja igen. Én pár éve, talán kettő, feladtam a kiskertet és kiskertészkedést, mert sokkal több "csak 10 perc" kellett hozzá, mint ami bennem volt, és kifogott rajtam. Attila nyilván nem egy feladós fajta, ő vette át. Ő ássa fel, ő ágyaz meg neki, ő palántáz, csiráztat, gyomlál, kötöz, szüretel, sőt utána chilit pépesít, és üvegekben állnak az "ERŐS ATTILA" paprika készítémények :). Bár még nincs XIV. Lajos korabeli kertünk a karatén 5. hetében sem, de a karantén elején csiráztatott kis magok már ültetésre várnak. Pont mikor palántázni kellett volna, eltűntek a nénik bácsik a piacról, így akkor feltankolt Attila magokkal. Azóta meg palántákkal is :)).

két ilyen tepsi várja a megváltást

A mai nap termése még egy videó volt, amit a Mózi osztálya rak össze a tanárikarnak, mert ők is készítettek egyet a diákoknak. A fő vonulat a Pál utcai fiúk, a Mi vagyunk a grund aláfestő zenére üzen az osztály, amit szeretne, és 7 gyerek verset mond az egyik szülő verse alapján. Mózi (és a tesók) zárja a sort. A többiek videóját nem láttuk még, mi nyilván nem csak a verset videóztuk le, hogy jusson élmény nekünk is. Kimentünk a közösségi ház udvarára, mert az kellőképpen romos, és ott vettük fel. Technikával nem készültünk, így az ott elmondott vers sajnos nem lett az igazi, mert a szél brutál belesusogott, így azt itthon zárt térben rögzítettük. Kíváncsi leszek a végeredményre. Megosztom majd itt is.


Közben csordogál varrnivaló is, jövő héten arra ugrok rá.

pogácsa, pizza, almás pite (miért hízunk...?)

Nem csak sajtos-tejfölös tésztát eszünk.
Lola viszont reggel-délben este azt gyűrné

Attila rendelt vagy 35 kg-nyi könyvet,
ezt nekem választotta meglepinek. Pusz-pusz











2020. április 13., hétfő

Covid-19, itthoni karatén - negyedik hét, #maradjotthon

Anya, ma kell délutáni álmot aludni?
(tegnap erre nem volt kapacitásom, de majd most)

Durva... 

Összefolynak a napok, kezdenek bedőlni a hetek. Mármint bennem az időérzékelés miatt. Elmosódik, hogy mi, mikor történt. Történt-e egyáltalán bármi is. Bármi, ami más, mint az elmúlt 3 hét volt. Nem nagyon. Sorvezető a heti időszámításban, hogy csütörtökönként viszik a kukát, szerdán ürítik a szelektív szigetet. 
*Szóval kb ennyi anchor-point van.

Előszedtem a telefont, hogy megnézzem a képeket, mi történt a héten. Ugyanaz. 

Amire emlékezni fogok ebből a hétből az a tegnapi 12 órás konstans égetés hátul, a kertben. Ez brutál mennyiség volt. És egy AKSDs nagy konténert már csurrig pakoltunk vele tavaly. Még este dupla hajmosás után is az orromban volt a füst, és csípte a szememet, de olyan jó, hogy ez is kész!! Ma már  csak villanásnyi füstfoszlányok vannak és a derekamban az izomláz. 
Lócika mit mondott tegnap? Anya, ez a világon a legjobb húsvét és a legjobb nap! Iszonyat eksztázisban voltak. A fene gondolta, hogy ezzel ekkora örömet tudunk okozni :D. Egyébként is szeretik, ha kint szöszmötölünk a kertben, és még a negyedik hétben is el-elhangzott, és feltűnik nekik, hogy de jóó, hogy együtt van a család. Mindenki itt van! váratlan felkiáltások röpködnek a szájukból. Már csak a végén engedtük őket közel a tűzhöz, addig állandóan hesegettük őket arrébb. Egyszer belobbant a tűzhöz közel eső halom is, úgy kiabáltam Attilának, hogy dobja el a talicskát. Valszeg a szomszédok nagyon ki voltak ránk, én legalábbis nagyon háborogtam volna magunk ellen... Csekkoltam a település facebook csoportját is, hogy nem megy-e a pörlekedés az üzenőfalon, de nem. Nagyon köszi. Gondolom, másnál is hasonlóan alakulnak a napok, sok korábbi elmaradás simul most ki a ház körül és házon belül. Az abalkpucolás még hátra van, és a pókok is felszívták magukat D-vitaminnal, gyorsabban szőnek jó időben. Kerti bútor csiszolásra, újrafestére vár, szerszámos házikót is keres Attila, hogy a garázs belső pecu része kis műhely lehessen, ne bicikli, fűnyíró és egyéb tároló.
* Szóval a karatén ebből a szempontból (is) áldásos.

"világon a legjobb húsvét"
Jaaa, és érkezett hozzánk egy új családtag. Ki másnak nevezhettük volna el, mint Ceciliának :D. Óriási segítség. Leginkább Attila szerette volna, én ódzkodom kicsit az új technikai kütyüktől, dolgoktól. Mindig utólag szoktam érezni, hogy jogos-e e létük vagy csak úri hóbort. Cilike egy very smart porszívó, és amíg a garázst selejteztük, addig ő nagyon alaposan bent szépen felnyalogatta a parkettát. Egyből beépült a családba, a gyerekek neki szánják a nyuszi tojások, csokipapírok darabjait is :). Felmosni is tud, szőnyegre is felmászik, ott erőssebben is szív, szól, hogy merre jár a lakásban ha kérdezzük, hol van, szépen kihagyja azokat a kijelölt területeket, amit mondunk neki, mert pl legóvár épül ott vagy csak úgy. Már szeretlek.
* Szóval Cilike, Welcome to Ondód :D

Idén főttojást “festettem”, és a fiúk gondoskodtak reggel az éltető locsolásról is. Lolával nagyon illatozunk. A nyuszi a lakásban potyogtatta el a húsvéti meglepiket, mert fél 7-kor esett kint, és nem volt kedvem később trükközni az idővel és gyerekekkel. Mózi kicsit csalódott volt, mert nem a Ropi naplóját hozta Nyúl, hanem Manfréd és Antont. Ez még mama meglepetése volt, én pedig nem akartam megint túlzásokba esni, hogy annyi mindent kapnak, így is full karácsony van sokszor - az én olvasatom szerint ;-). Közben azért megrendeltük Mózival a soronkövetkező Ropit is, hogy legyen mit olvasni itthon neki, Antont én olvasom esti meseként. Én egy újabb Grecsót és Fredrik Backman könyvet tettem a kosárba. Rájöttem, hogy nekem annyira sokat jelent, ha jó könyvet olvasok. Teljesen feltölt energiával. Dobáljatok ötletekkel lszi.
* Szóval Mózi (is) még mindig hisz a 'nyúl intézményében'.

A hét rövid volt tanulás szempontjából. Igyekeztünk beadni mindent, egy virágéknál ég a világot nem küldtünk be időben énekből.... Hallok nagyon rémséges történeteket digitális oktatásról, szerintem kis alsósként ez még nem annyira húzós nálunk. Pontosabban de. Abból a szempontból, hogy nekem kell leadni a tananyagot, megtanítani, tájékoztatni, érdeklődést fenntartani, számonkénrni stb... Egyetlen óra volt úgy feldolgozva, ahogy szerintem tervbe van véve az összes. Hogy ahhoz tényleg nem kellek én, max átnézni, mint általában. Mózi asztala felkerült hozzám, mert kedden (igen, megint kedden, most már figyelem...) megint nagyon rápörgött a nem-tanulásra. Most igyekeztem totál higgadt és kívülálló maradni, de ilyenkor nincs, ami kizökkentse. Attilát is kértem sunyiban, hogy jöjjen le, és zökkentse már ki, mert megint megakadtunk. Ezek szoktak segíteni. Kiragadja az utálkozásból, fröcsögésból, föld alatti hangulatból. Most nem jött össze. Így mondtam, hogy vigyük fel az asztalát. BINGÓ. Még rendet tenni és ceruzát hegyezni is volt kedve anélkül, hogy meg kellett volna erőszakolni. Én is ilyen költözködős voltam még egyetem alatt is. Nem fogott a hely, hiába volt kuckós, világos, illatos, zenés bármi. Néha csak az kellett, hogy helyet változtassak. Konyha, nappali, fürdőkád. Ez tehát ismerős. Ott olyan, mintha tiszta lappal, új energiával, új esélyekkel indultam volna. És ez az ÚJRAINDÍTÁS, ÚJ ESÉLY nagyon fontos Mózinak is. Bár hosszabb lenne a szünet... :). Már most kapaszkodok a napok szélébe, hogy ne lógjon ki a lábunk alóla. 
* Szóval a tavaszi szünetet iskolásként sem vártam annyira, mint idén.

Boldog Nyuszit kívánok Nektek is!

 nőstény Ülő Bika ;-)


NAPOCSKA - trambuliban bukfencezés :D

Meglepően jól eljátszanak együtt, közben hangjátékokat hallgatnak
(Rumini örök favorit, és az Óz a nagy varázsló)

2020. április 11., szombat

A nagymamám azt üzeni, bocs... - könyvélmény

Ha az embernek nagymamája van, az egész élet all inclusive...

Ha egy picit is másnak érzed magad, a működésed, a godolkodásod, ha vannak elveid, amik picit kilógnak a környezetükből, ha egy pici részed még gyerek tudott maradni, vagy van olyan gyerek, akit úgy tudsz nagyon-nagyon szeretni, hogy egy picit más, mint a többiek, akkor ezt a könyvet is nagyon-nagyon szeretni fogod. Annyira nagyon, hogy szeretnél bemászni a történetbe, szeretnéd, ha tőled is bocsánatot kérhetne a nagymama valamiért. Bármiért, csak még ne legyen vége a történetnek. Annyira ne, hogy újra-újra vissza fogsz olvasni belőle részeket hol hátulról, hol elölről, hol középről egy gondolat erejéig. Potyogni fog a könny, hol a jótól, hol a nem jótól. A tiéd is. Az enyém többször is. Hangosan nevetni fogsz párhuzamosan. Minimum kétszer megfogalmazódik majd benned (bennem sokkal többször), hogy de jó annak, aki ilyen fantáziával ír, aki ilyen jól ismeri a kicsit másmilyen gyerekeket. Hozzád nő a könyv,
  • ha kellett már olyannal biztatnod gyereket hogy senki sem okosabb és erősebb, mint Ő. Mert Ő a legjobb közülük. És legyen bátran más, ne engedje senkinek megmondani, hogy ő nem lehet más, mert minden szuperhős más.
  • Ha vigasztaltál már gyereket, hogy nevessen, álmodjon többet, és vigyen meséket magával, akkor ezt tovább fogod ajánlani, nem fogod bírni megállni, hogy másnak is mesélj róla, mert annyira szeretnéd megosztani az élményt, és továbbadni.
Ez teljesen az én szubjektív csapongó véleményem a könyvről, úgy ahogy nyakon öntött, és azóta is beterít, mert az utóbbi évek legjobb, legmélyebb könyvélménye volt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Neked is ennyire tetszett-e, ha olvastad.

Miről szó a könyv? (általános ajánló)

Elsa majdnem nyolcéves, és „különleges". Nagymamája hetvennel több, és némileg őrült. Hogy mennyire, azt ki-ki másként értékeli. Másként a szomszéd, akit nagymama mintegy véletlenül eltalál egy paintballfegyverrel, máshogy a saját lánya, aki (többek között) dohányzási szokásai miatt neheztel rá, és megint másképp az ingyenújság terjesztője, aki nem ért a szép szóból, hogy nagymama nem kér reklámot. Olykor Elsa is őrültnek tartja őt, pedig neki nagymama az egyetlen barátja. Az iskolában ugyanis inkább csak zaklatókat tud szerezni az, aki mások szerint nem tud alkalmazkodni a többiekhez, és amúgy is túl érett a korához képest. Nagymamával azonban bármelyik este elutazhat Félálomországba, ahol Elsa mássága ünnepelt erény, és ahol lovagként bátorságot gyűjthet. Amire hamarosan minden eddiginél nagyobb szüksége lesz. Nagymama ugyanis meghal, és leveleket hagy hátra, amelyekben bocsánatot kér azoktól, akiket életében megbántott. Ezeket a váratlan helyeken felbukkanó üzeneteket Elsának kell eljuttatnia a címzettekhez - jobbára házbéli szomszédaikhoz -, akikről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét felbolygatják.

2020. április 5., vasárnap

Covid-19, itthoni karatén - harmadik hét, #maradjotthon

Bóbita épít
Mintha 2 napból állt volna a hét. Brutál tempóban morzsoljuk a napokat, ez volt eddig a leggyorsabb.
Egyre jobbak vagyunk. A muszáj dolgokból egyre több érzelmet tudok kivonni - nekem ez nehéz. Mert én valamit vagy nagyon élvezek, vagy rühellek. Nincsen olyan, hogy nem fűződik hozzá érzelem, gondolat, illat emlék. Ezért vagy élvezem a selejtezést, ablakpucolást, bármi rutint, mert nagyon elkap, és imádom, hogy tisztul és haladok, vagy annyira utálom, hogy inkább nem csinálok valamit illetve hosszas erőgyűjtés előzi meg. Pont ettől szenved Mózi is. Látom, érzem, ismerem... De nem baj. Tudjuk, csináljuk. Egyre pöpecebbül. Gyűlnek a pipák nap végére, egyre kevesebb a kilógó lóláb.

Az iskolai beszámolás hétfőn reggel telefonon keresztül zajlott. Így 'kotkodákolt' bele Mózi negyed 9-kor az Anyám tyúkjával a telefonba és egy hangos olvasással, tartalommondással. Utána írt angol szódolgozatot google formba és matek felmérőt a szobában. Több volt a boldogulás, mint a küzdelem. Tanult fent is, lent is, Attila mellett és velem is. Kedden azért még előfordult, hogy kitekertem a gőzt a fejem tetején.

Attila is olyan figyelmes volt, hogy a bevásárlás alkalmával hozott egy csokor tulipánt a Mózi nevében "pedagógus nap" alkalmából :D, hogy Mózi köszönje meg, hogy segítek neki a tanulásban. Mózinak sutyorogta a fülébe, és szaladt oda hozzám vele. Szivecske...

Tehát a tanulás most a hét végére abszolút nem hagyott lestrapált nyomokat. Kiskata is felajánlotta, hogy amikor. nagyon küzdelmes, akkor szívesen besegít skypeon Mózinak. Lehet, hogy be fogjuk vetni ;-)

A tanulási mizériát leszámítva cukik a gyerekek, szerintem nagyon jót tesz nekünk ez az itthonlét. Sokkal jobban elvannak együtt, Lóci és Lola egymásra van utalva hét közben, de ők külön-külön is elég jól tudnak játszani. Mózi és Lóci a neccesebb, de most itt sem volt vész.

Kuckó karácsonyfa ledfüzérrel megvilágítva belül
A hét kedvenc játéka a kuckóépítés volt, illetve csináltunk ickát és sorversenyt, célbadobást, és szombat este közös Sárkányok erdeje társasozás volt.

Valszeg azért érzem ilyen szépnek az életet, mert szombat estére közös erővel, mindenki részvételével egyszerre lett kinyalva a lakás, a múlt héten a legtöbb textilt kivasaltam, most egyből hajtogatom, így nem lógnak, dőlnek a ruhák sehonnan. A fiúk szekrényében is kiselejteztem pár dolgot, és fent nálam is rend és béke van.

Pénteken a mérlegképes tanfolyamra időben kinyomtattam, átlápoztam az aktuális anyagot, és különben is szeretem az kisker forgalom, segéd- és (alap)anyag készletezés, elszámolás, könyvelés részt, így képben voltam ott is.


Jóga... (?)
... és nyújtás
A héten már jutott enegrgia és kedv futásra, némi nyújtásnak csúfolt jóga maszatolásra. Főzés is halad ruganyosan, bár a Kispadlizsán hétfőtől induló ebédkiszállításával szemezek. Sajna Debrecen táblán túl lakunk, így meglátjuk, de hátha...

Az idő remek, a kert egyre rendezettebb, nyílnak a jácintok, nárciszok, tulipánok (a muskátli még elég viharvert...). Tudtunk a héten már kint eszegetni, ma is kintre terítek.

Attila már a nyaralást tervezi itthonra, hogy mire van még szükség, hogy nyaralós hangulatú legyen  méginkább a négy fal és a kert :). Szerintem pedig már így is túl jó dolgunk van.

Szerencsére űber derülátó passzaban kapott el a vasárnapi poszt írás, remélem ti is pozitív erőt szívtok belőle.

Vigyázzatok egymásra! Jövő hétre már esik a Húsvétból is, rövidebb digitális héttel, juhééé. Tervezünk be tojásfestést, mézeskalács sütést, kalácshoz nincs élesztőnk, így bolti fonattal indulnak a reggelek olykor.

icka festőszalaggal felragasztva

bilibo és oogifant is az akadálypálya része


célbadobás

repüüüül a repüüüüüül az OOGIII











Jövő héten tudatosabban gyűjtöm majd a képeket.