2020. április 19., vasárnap

Covid-19, itthoni karatén - ötödik hét, #maradjotthon

Tyűűű, hogy már itt tartunk! 5. hét. Pénteken nagyon éreztem...

Telefon elő, hadd lássam, mi történt Ádám-Sereséknél.

Csonka hét volt ez, átlógott még a tavaszi szünet, és de jól tette. Minden hétre jut egy kétségbeesés tanulással kapcsolatban, már ne is akadjunk fenn ezen :(. Én függetlenül mindentől, péntekre értem el az alját az itthon töltött napoknak. Semmi extra, csak semmihez sem volt semmi kedvem IS :D. Kb felkelni sem. Csak úgy lógtam volna a szögön. Ilyenkor minden zavar, leginkább az, hogy nem tudom magamra csukni az ajtót, hogy elbújjak magam elől is. Utána nem kell semminek történnie. Csak úgy elmúlik, kialszom elpárolog, tovább áll. Ilyenkor nem számítanak azok a dolgok sem, amiket szeretek, ami, akik lázba hoznak. Csak úgy nihilre vágytam.

torna óra kompresszorral
Aztán van az ilyen napoknak fonákja. Amikor mindent érzéssel tudok csinálni és energiával. Nem mondom, hogy eddig egyetlen nap voltam lassú csiga, a többiben meg energiabomba, de jócskán több a "keblemre haver" érzés. Ez a péntek csak szimplán takony volt.

Szombaton az összes virágot, orchideát lezuhanyoztattam, felfrissítettem a földjüket, leszedegettem a száraz, kajla virágokat, szárakat, felkötöttem, kitámasztottam.

Másik, aminek érzem a jótákony hatását, hogy pucolom a leveleimet, régieket, hírleveleket. Rendezem a fényképeket a gépen, és megcsetkelem az "ismerőseimet" a social mediában.

LEGO és Play Mobil napi használatban
(meg a kinder tojás...)
A gyerekek űber f@szák. Van rivalizálás, bosszantás, de nem több, mint, amikor nem 0-24-ben vagyunk együtt. Így sok jó marad fenn a szűrőn. Olyan rettenetesen gyorsan nőnek, változnak. Csak a januári képeket végig pörgetve tátom a szám, hogy ki vitte el a köztes időt. Sok nagyon picinyke kori videó és kép kerül el, kérik a gyerekek is, nosztalgiázom én is/mi is.

Lóci extrán anyás, dörgölőzős időszakában van, délután fél 7-kor nagy szerelemben kimegyünk tollasozni közösen, 'Csak az enyém Anya!', 'Én fogom a lépcsőn Anya kezét!' mondatokkal cukkolja Lolát, sutyorog a fülembe, imádom. Próbáljuk megdönteni mindig a tollas rekordod, a tegnapi nap jó hullám volt.

kis Anna palánta
Lolát eltalálta valami Anna-ENza (ő hívja így) mérgezett nyíl, és itthon táncol, röpköd a lakásban Anna parókában, hogy Legyen hó, legyen hó!! :D. Totál odavan, megnézte a két filmet is most ezen a héten több részletben. szeretnék majd neki egy Anna ruhát is összehozni, de egyelőre nem mondok semmit. Majd egyszer csak lesz. Vagy nem.

5 hét alatt még nem tanultam meg új szakmát, viszont több ponton űberelem önmagam rendszeresség terén, ami nagy piros pontot érdemel. Az egyik ilyen terület a főzés. Kalácsot továbbra sem sütöttem, látok eléget a neten belőle, de azért jut házi készítésű ez-az bőven :D. Szépen gömbölyödünk a rendszeres étkezésektől... Majd lekopik, vagy nem.

Megtanultunk két új társast (főleg nekem volt új), du/este ezt gyűrjük családilag. Tök jó.

Downforce 'szabad értelmezésben'
Egyelőre ennyi.

Ja igen. Én pár éve, talán kettő, feladtam a kiskertet és kiskertészkedést, mert sokkal több "csak 10 perc" kellett hozzá, mint ami bennem volt, és kifogott rajtam. Attila nyilván nem egy feladós fajta, ő vette át. Ő ássa fel, ő ágyaz meg neki, ő palántáz, csiráztat, gyomlál, kötöz, szüretel, sőt utána chilit pépesít, és üvegekben állnak az "ERŐS ATTILA" paprika készítémények :). Bár még nincs XIV. Lajos korabeli kertünk a karatén 5. hetében sem, de a karantén elején csiráztatott kis magok már ültetésre várnak. Pont mikor palántázni kellett volna, eltűntek a nénik bácsik a piacról, így akkor feltankolt Attila magokkal. Azóta meg palántákkal is :)).

két ilyen tepsi várja a megváltást

A mai nap termése még egy videó volt, amit a Mózi osztálya rak össze a tanárikarnak, mert ők is készítettek egyet a diákoknak. A fő vonulat a Pál utcai fiúk, a Mi vagyunk a grund aláfestő zenére üzen az osztály, amit szeretne, és 7 gyerek verset mond az egyik szülő verse alapján. Mózi (és a tesók) zárja a sort. A többiek videóját nem láttuk még, mi nyilván nem csak a verset videóztuk le, hogy jusson élmény nekünk is. Kimentünk a közösségi ház udvarára, mert az kellőképpen romos, és ott vettük fel. Technikával nem készültünk, így az ott elmondott vers sajnos nem lett az igazi, mert a szél brutál belesusogott, így azt itthon zárt térben rögzítettük. Kíváncsi leszek a végeredményre. Megosztom majd itt is.


Közben csordogál varrnivaló is, jövő héten arra ugrok rá.

pogácsa, pizza, almás pite (miért hízunk...?)

Nem csak sajtos-tejfölös tésztát eszünk.
Lola viszont reggel-délben este azt gyűrné

Attila rendelt vagy 35 kg-nyi könyvet,
ezt nekem választotta meglepinek. Pusz-pusz











Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése