2020. április 5., vasárnap

Covid-19, itthoni karatén - harmadik hét, #maradjotthon

Bóbita épít
Mintha 2 napból állt volna a hét. Brutál tempóban morzsoljuk a napokat, ez volt eddig a leggyorsabb.
Egyre jobbak vagyunk. A muszáj dolgokból egyre több érzelmet tudok kivonni - nekem ez nehéz. Mert én valamit vagy nagyon élvezek, vagy rühellek. Nincsen olyan, hogy nem fűződik hozzá érzelem, gondolat, illat emlék. Ezért vagy élvezem a selejtezést, ablakpucolást, bármi rutint, mert nagyon elkap, és imádom, hogy tisztul és haladok, vagy annyira utálom, hogy inkább nem csinálok valamit illetve hosszas erőgyűjtés előzi meg. Pont ettől szenved Mózi is. Látom, érzem, ismerem... De nem baj. Tudjuk, csináljuk. Egyre pöpecebbül. Gyűlnek a pipák nap végére, egyre kevesebb a kilógó lóláb.

Az iskolai beszámolás hétfőn reggel telefonon keresztül zajlott. Így 'kotkodákolt' bele Mózi negyed 9-kor az Anyám tyúkjával a telefonba és egy hangos olvasással, tartalommondással. Utána írt angol szódolgozatot google formba és matek felmérőt a szobában. Több volt a boldogulás, mint a küzdelem. Tanult fent is, lent is, Attila mellett és velem is. Kedden azért még előfordult, hogy kitekertem a gőzt a fejem tetején.

Attila is olyan figyelmes volt, hogy a bevásárlás alkalmával hozott egy csokor tulipánt a Mózi nevében "pedagógus nap" alkalmából :D, hogy Mózi köszönje meg, hogy segítek neki a tanulásban. Mózinak sutyorogta a fülébe, és szaladt oda hozzám vele. Szivecske...

Tehát a tanulás most a hét végére abszolút nem hagyott lestrapált nyomokat. Kiskata is felajánlotta, hogy amikor. nagyon küzdelmes, akkor szívesen besegít skypeon Mózinak. Lehet, hogy be fogjuk vetni ;-)

A tanulási mizériát leszámítva cukik a gyerekek, szerintem nagyon jót tesz nekünk ez az itthonlét. Sokkal jobban elvannak együtt, Lóci és Lola egymásra van utalva hét közben, de ők külön-külön is elég jól tudnak játszani. Mózi és Lóci a neccesebb, de most itt sem volt vész.

Kuckó karácsonyfa ledfüzérrel megvilágítva belül
A hét kedvenc játéka a kuckóépítés volt, illetve csináltunk ickát és sorversenyt, célbadobást, és szombat este közös Sárkányok erdeje társasozás volt.

Valszeg azért érzem ilyen szépnek az életet, mert szombat estére közös erővel, mindenki részvételével egyszerre lett kinyalva a lakás, a múlt héten a legtöbb textilt kivasaltam, most egyből hajtogatom, így nem lógnak, dőlnek a ruhák sehonnan. A fiúk szekrényében is kiselejteztem pár dolgot, és fent nálam is rend és béke van.

Pénteken a mérlegképes tanfolyamra időben kinyomtattam, átlápoztam az aktuális anyagot, és különben is szeretem az kisker forgalom, segéd- és (alap)anyag készletezés, elszámolás, könyvelés részt, így képben voltam ott is.


Jóga... (?)
... és nyújtás
A héten már jutott enegrgia és kedv futásra, némi nyújtásnak csúfolt jóga maszatolásra. Főzés is halad ruganyosan, bár a Kispadlizsán hétfőtől induló ebédkiszállításával szemezek. Sajna Debrecen táblán túl lakunk, így meglátjuk, de hátha...

Az idő remek, a kert egyre rendezettebb, nyílnak a jácintok, nárciszok, tulipánok (a muskátli még elég viharvert...). Tudtunk a héten már kint eszegetni, ma is kintre terítek.

Attila már a nyaralást tervezi itthonra, hogy mire van még szükség, hogy nyaralós hangulatú legyen  méginkább a négy fal és a kert :). Szerintem pedig már így is túl jó dolgunk van.

Szerencsére űber derülátó passzaban kapott el a vasárnapi poszt írás, remélem ti is pozitív erőt szívtok belőle.

Vigyázzatok egymásra! Jövő hétre már esik a Húsvétból is, rövidebb digitális héttel, juhééé. Tervezünk be tojásfestést, mézeskalács sütést, kalácshoz nincs élesztőnk, így bolti fonattal indulnak a reggelek olykor.

icka festőszalaggal felragasztva

bilibo és oogifant is az akadálypálya része


célbadobás

repüüüül a repüüüüüül az OOGIII











Jövő héten tudatosabban gyűjtöm majd a képeket.




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése