tűkkelütött: Covid-19, itthoni karatén - negyedik hét, #maradjotthon

Anya, ma kell délutáni álmot aludni?

(tegnap erre nem volt kapacitásom, de majd most)

Durva...

Összefolynak a napok, kezdenek bedőlni a hetek. Mármint bennem az időérzékelés miatt. Elmosódik, hogy mi, mikor történt. Történt-e egyáltalán bármi is. Bármi, ami más, mint az elmúlt 3 hét volt. Nem nagyon. Sorvezető a heti időszámításban, hogy csütörtökönként viszik a kukát, szerdán ürítik a szelektív szigetet.

*Szóval kb ennyi anchor-point van.

Előszedtem a telefont, hogy megnézzem a képeket, mi történt a héten. Ugyanaz.

Amire emlékezni fogok ebből a hétből az a tegnapi 12 órás konstans égetés hátul, a kertben. Ez brutál mennyiség volt. És egy AKSDs nagy konténert már csurrig pakoltunk vele tavaly. Még este dupla hajmosás után is az orromban volt a füst, és csípte a szememet, de olyan jó, hogy ez is kész!! Ma már csak villanásnyi füstfoszlányok vannak és a derekamban az izomláz.

Lócika mit mondott tegnap? Anya, ez a világon a legjobb húsvét és a legjobb nap! Iszonyat eksztázisban voltak. A fene gondolta, hogy ezzel ekkora örömet tudunk okozni :D. Egyébként is szeretik, ha kint szöszmötölünk a kertben, és még a negyedik hétben is el-elhangzott, és feltűnik nekik, hogy de jóó, hogy együtt van a család. Mindenki itt van! váratlan felkiáltások röpködnek a szájukból. Már csak a végén engedtük őket közel a tűzhöz, addig állandóan hesegettük őket arrébb. Egyszer belobbant a tűzhöz közel eső halom is, úgy kiabáltam Attilának, hogy dobja el a talicskát. Valszeg a szomszédok nagyon ki voltak ránk, én legalábbis nagyon háborogtam volna magunk ellen... Csekkoltam a település facebook csoportját is, hogy nem megy-e a pörlekedés az üzenőfalon, de nem. Nagyon köszi. Gondolom, másnál is hasonlóan alakulnak a napok, sok korábbi elmaradás simul most ki a ház körül és házon belül. Az abalkpucolás még hátra van, és a pókok is felszívták magukat D-vitaminnal, gyorsabban szőnek jó időben. Kerti bútor csiszolásra, újrafestére vár, szerszámos házikót is keres Attila, hogy a garázs belső pecu része kis műhely lehessen, ne bicikli, fűnyíró és egyéb tároló.

* Szóval a karatén ebből a szempontból (is) áldásos.

"világon a legjobb húsvét"

Jaaa, és érkezett hozzánk egy új családtag. Ki másnak nevezhettük volna el, mint Ceciliának :D. Óriási segítség. Leginkább Attila szerette volna, én ódzkodom kicsit az új technikai kütyüktől, dolgoktól. Mindig utólag szoktam érezni, hogy jogos-e e létük vagy csak úri hóbort. Cilike egy very smart porszívó, és amíg a garázst selejteztük, addig ő nagyon alaposan bent szépen felnyalogatta a parkettát. Egyből beépült a családba, a gyerekek neki szánják a nyuszi tojások, csokipapírok darabjait is :). Felmosni is tud, szőnyegre is felmászik, ott erőssebben is szív, szól, hogy merre jár a lakásban ha kérdezzük, hol van, szépen kihagyja azokat a kijelölt területeket, amit mondunk neki, mert pl legóvár épül ott vagy csak úgy. Már szeretlek.

* Szóval Cilike, Welcome to Ondód :D

Idén főttojást “festettem”, és a fiúk gondoskodtak reggel az éltető locsolásról is. Lolával nagyon illatozunk. A nyuszi a lakásban potyogtatta el a húsvéti meglepiket, mert fél 7-kor esett kint, és nem volt kedvem később trükközni az idővel és gyerekekkel. Mózi kicsit csalódott volt, mert nem a Ropi naplóját hozta Nyúl, hanem Manfréd és Antont. Ez még mama meglepetése volt, én pedig nem akartam megint túlzásokba esni, hogy annyi mindent kapnak, így is full karácsony van sokszor - az én olvasatom szerint ;-). Közben azért megrendeltük Mózival a soronkövetkező Ropit is, hogy legyen mit olvasni itthon neki, Antont én olvasom esti meseként. Én egy újabb Grecsót és Fredrik Backman könyvet tettem a kosárba. Rájöttem, hogy nekem annyira sokat jelent, ha jó könyvet olvasok. Teljesen feltölt energiával. Dobáljatok ötletekkel lszi.

* Szóval Mózi (is) még mindig hisz a 'nyúl intézményében'.

A hét rövid volt tanulás szempontjából. Igyekeztünk beadni mindent, egy virágéknál ég a világot nem küldtünk be időben énekből.... Hallok nagyon rémséges történeteket digitális oktatásról, szerintem kis alsósként ez még nem annyira húzós nálunk. Pontosabban de. Abból a szempontból, hogy nekem kell leadni a tananyagot, megtanítani, tájékoztatni, érdeklődést fenntartani, számonkénrni stb... Egyetlen óra volt úgy feldolgozva, ahogy szerintem tervbe van véve az összes. Hogy ahhoz tényleg nem kellek én, max átnézni, mint általában. Mózi asztala felkerült hozzám, mert kedden (igen, megint kedden, most már figyelem...) megint nagyon rápörgött a nem-tanulásra. Most igyekeztem totál higgadt és kívülálló maradni, de ilyenkor nincs, ami kizökkentse. Attilát is kértem sunyiban, hogy jöjjen le, és zökkentse már ki, mert megint megakadtunk. Ezek szoktak segíteni. Kiragadja az utálkozásból, fröcsögésból, föld alatti hangulatból. Most nem jött össze. Így mondtam, hogy vigyük fel az asztalát. BINGÓ. Még rendet tenni és ceruzát hegyezni is volt kedve anélkül, hogy meg kellett volna erőszakolni. Én is ilyen költözködős voltam még egyetem alatt is. Nem fogott a hely, hiába volt kuckós, világos, illatos, zenés bármi. Néha csak az kellett, hogy helyet változtassak. Konyha, nappali, fürdőkád. Ez tehát ismerős. Ott olyan, mintha tiszta lappal, új energiával, új esélyekkel indultam volna. És ez az ÚJRAINDÍTÁS, ÚJ ESÉLY nagyon fontos Mózinak is. Bár hosszabb lenne a szünet... :). Már most kapaszkodok a napok szélébe, hogy ne lógjon ki a lábunk alóla.

* Szóval a tavaszi szünetet iskolásként sem vártam annyira, mint idén.

Boldog Nyuszit kívánok Nektek is!