tűkkelütött: Berkenye

Tegnap (már most tenapelőttöt írhatok...) estére szántam ezt a posztot, az autópályán vezetés közben olyan jól meg is írtam, de későn értünk haza. Ma vitt a sodrás, most pedig jó eséllyel be fogok aludni - érzem. Be is aludtam (a szerk.).

Szoktam szorongani, amikor 3-nál több terület klappol az életemben éppen vagy hosszan és összefüggően érzem a hálát és a kiváltságos állapotot. Félek, hogy ez túl idilli, túl nem valóságos, és hogy innen óriásit lehet esni, inkább legyen kevésbé jó. Tudom, ez így elég kifacsarodottnak tűnik leírva, de valami ilyesmi... Már az is megfogalmazódott bennem, hogy nem én generálom-e, rombolom-e le olykor az idillt, teremtve megoldandó feladatot, feszültséget, nyűgöt, hogy ne legyen túl sima ügy, túl unalmas az élet :D.

Az évet eddig különösen eufórikusan élem meg, de nálam ez kétélű fegyver. A szorongásomnak meg keresek helyet. Nem tudatosan, de valahol keletkezik. Hol a gyerekek miatt, iránt érzek erősebb aggodalmat, hol egészségügyit, hol egzisztenciálist, hol bármit. Kreatív vagyok a témában (is) sajnos. Nem kell annyira "betegnek" érezni :D, nem mániákus a helyzet, de észrevétlen fut egy ilyen program bennem, és ha figyelek magamra, akkor észreveszem.

A hétvégén Berkenyén voltunk Juditkáéknál, és ezt is olyan jónak éltem meg. Mindig azok a programok jók, amik nincsenek szervezve, tervezve, csak spontán kiborulnak. Egy karantén alatt befoglalt hétvégénk felszabadult, és a hét közepén mondta Apa (az enyém), hogy tervezik meglátogatni Juditkáékat. De jóóó, pont hívott a szülinapomon, és hogy milyen jó lenne ha nyáron tudnánk menni valamikor stb. Pont jó!!! Megyünk akkor mi is. Sőt ha mi is, akkor jön Dóri is Bendivel. Az hogy hol és hogy alszunk mindegy, majd megoldjuk. Juditkáék 5 gyerekkel és Marika mamával vannak 8-an, illetve mi plusz 8-an, az 16 :D.

Összecuccoltunk. Egy napra annyi motyóval, mint egy hétre kb. Én vittem Dórit és Bendit (Attila maradt itthon a kutya és a munkások miatt, illetve Barna is élvezte a nyugit), Anyáék vonatoztak hajnal 6-kor.

Az unokatestvérek nagyon jól elvoltak minden korosztály megtalálta a magáét. Alig várták a találkát. Regő mint rangidős (15) óriási példakép, főleg Mózinak. Ettől azért szoktam félni, mert csak van köztük pont egy lényeges 6 év különbség. Fostam is rendesen, mikor elmentek quadozni úgy, hogy Regő vezetett, és Mózi kapaszkodott mögötte.... De akkora öröm és boldogság volt, hogy csuda. A kamaszkodást is nagyon jól másolja Mózi. Amennyire itthon bújós és szerelmes, ilyen helyzetekben felesel, durcog, próbálgatja a szárnyait. Ezzel együtt én is próbálgatom a zsinóros automata pórázt. Hol kiengedem, hol visszarántom. Utána tesztelem magam, és még távolabb kieresztem, de markolom, kezem a gombon :D. (Pedig nem is tartom magam helikopter szülőnek. Mit élhetnek át azok a szülők :))

Amíg elmentünk Lolával a kecskefejést nézni, hol bedugta a fejét valamelyik gyerek az akolba, hol nem. Egyszer Dóri jön cuppogva gumicsizmában, hogy menjek, mert Mózi elesett a rollerrel. Gondoltam, elnyalt az udvaron a füvön. Hát nem pont :(. Kimentek az utcára, és mivel dimbes-dombos, füves, lépcsős, repedezett az út, valahol ereszkedett le nagy sebességgel, a fék nem fogott (annyira, mint elképzelte), következett egy lépcső, attól befosott joggal, ráadásul kanyar is volt és egy fémhálós kerítés, így leugrott menet közben. Átbukfencezett a rolleren az aszfalton, és a füvön végig csúszva (szerencsére az ott pont egy bucka volt) megállt a kerítés előtt... Karjait, lábait lenyúzta, az egyik térdét elég csúnyán... Ordított. Szeret is kicsit jobban kétségbeesni, mint ami kívülről indokoltnak tűnik. Hidrogén peroxiddal leöblítettük, lekezeltük, ragasztottuk, de nem volt szép. Nem nagyon zavarta akkor semmiben. Itthon persze most biceg, botorkál, h nagyon fáj, és Lócival meg Lolával 'szolgáltatja ki' magát ;-)

Regő pont annyira gépi és szerszámos beállítottságú, mint Mózi. Így ment a karburátor tisztítás, kompresszorozás a garázsban alkoholmentes sörözéssel kísérve. Mózit is érdeklik ezek a gépek és működésük. Most is éppen medence tisztító rendszereket néz a youtubon. Valamelyik reggel a múlt héten akkorát derültem magamban. Kitámolyog korán, felüti a gépet, látni még alig lát, de hallom a háttérből a mély "szaki" hangot és akcentust, hogy: Az automata mosógép-dob kiszerelését mutatom... :D:D:D

Lóci kapaszkodik erősen :)

Berci-Mózi páros

Volt egy farmom Afrikában...

Felkészül: Lóci!

Itt még lovon. A villámlástól a ló megijedt, és a két fiút
ledobta a hátáról... Nem lett semmi bajuk - szerencsére...

Voltunk a határban lovagolni. A gyerekek ültek fel, csak úgy szőrén. Ez is izgi volt, mert látszott, hogy lóg az eső, és a vihar 45-ös lába. Vagy megússzuk vagy nem. Az egyik elkerült, de jött szemből nagy széllel a másik... Nálunk pedig volt babakocsi, két roller, két bicaj, valaki autóval jött (Zsolti, Apa és menet közben bepattant Mózi és Lola is). A falu végén van egy erdősáv, amin már eleve necces volt babakocsival átjönni, de a tisztás szélén egy régi teherautó konténerébe bepakoltuk a járműveket, és gyalogoltunk tovább. Visszafele viszont beültünk mind a 13-an az autóba!!! Zsolti vezetett ölében egy gyerekkel, mellette Apa, hátul Én+Lola, Dóri+Bendi, Anya, Juditka+Delila, a csomagtérben meg Mózi, Lóci, Berci. 2 gyerek quaddal ment, Marika mama otthon maradt. Elvitt Zsolti az erdőszélig, ott Juditkával átfutottunk az erdő sávon, ahogy kiértünk a tisztásra a konténerhez villámlott egy nagyot (már akkor szürkület is volt), és leszakadt az ég. Úgy istenigazából. Mint a filmekben :). Verte a konténert, pont annyi időnk volt, hogy beugrottunk. Fosás volt. Hirtelen azt méregettem, mi a jobb. Ha bent maradunk és abba csap a villám vagy ha a szabadban vagyunk. Addigra Zsolti átverekedte magát az autóval, és elkezdtük a járműveket bepakolni. Géza papa kapott egy bicajt az ölébe előre, a babakocsi összecsukva és a rollerek, plusz az egy biciklit még be tudtuk gyömöszölni a csomagtartóba. Zsolti csak tolatva tudott menni, viszont csúszott, szűk volt, és nyilván volt egy árok szerű szélen. Az izgalom a tetőfokra hágott :))). Ezt fogjuk még emlegetni, Apa nagyon vicces volt hátulról nézve egy bicajjal az ölében.

Zsolti Tardossal a kormánynál :)

Lolival szunyáltunk

Mi felnőttek ettünk-ittunk. Az alváshoz terítés még kihívás volt. Mi vittünk egy felfújható ágyat, én Lolával azon aludtam, a téli kertben "felvertünk egy kétszemélyes sátrat, mert kint nem tudtak aludni a gyerekek, anyáék és mi is vittünk még egy vékony matracot, hálózsákokat, Dóriék is plédet, ágyneműt. Mi a nappaliban a kemence tövében aludtunk. A gyerekek még éjfélkor titkoban chipseztek a takaró alatt, meg Mózi Regővel Family Guy-t nézett. Vasárnap játszótér, csüngőhasú malacok nézése a másik telken. Szerintetek mennyire volt kedve haza jönni a társaságnak, és mennyire voltak kinyúlva? Szinte végig szunyálta mindenki az utat, én meg hasítottam haza. Szeretek vezetni. Ezt sem gondoltam volna magamról, hogy valaha én fogok szeretni. De egy ideje már így van ez (is). Csupa meglepetés vagyok ;-)