... sőt a negyedik árnyéka.
Képzeljétek, meg van az esélye, hogy nem vesznek fel az IKEÁhoz bútorszerelőnek. Megbuktam a pályamunkámmal :D.
Nagyon hiányzik a kétkezi alkotás, a szellemi munkán túl. Ezért is nem engedtem ki a kezeim közül a festést és a bútor szerelést. Szeretem látni, ahogy kerekedik, és ahogy elkészül. Annál jobban idegbe tudok jönni, és tudom magam taposni, ha valamit elkefélek. Miután kifestettem a gyerekek korábbi játszó szobáját, elkezdtem összerakni a bútorokat. Eladtam a Lola kiságyát, így szabadult fel némi hely. Így is elég búúútor raktár kinézetünk volt, mert van a két kicsi szobára 2 összerakott (korábbi) ágy, két (új) asztal, egy nagy (régi) háromajtós ruhásszekrény, 2 (új) ruhás szekrény, 2 könyvespolc. Próbáltam sakkozni úgy a hellyel, hogy ne kelljen sokat tologatni a bútorokat, de legyen hely összekarni 2 db emeletes ágyat. A másik szobát is kifestettem, ez már haladt szépen. Leszámítva, hogy elfogyott a szegőző csík. Csak két nap késéssel fejeztem be a plafon egyik sarkát. Nagy boldogan húztam aztán le óvatosan a ragasztót, és két sarokban persze, hogy felszedte a plafont. Pedig ennek nem lenne szabad. Ez nem jött jól, utáltam, mert kezdhettem megint glettelni, ragasztani, festeni azt a részt. Az egyik ágyat hibátlanul összehoztam Mózival. Leszámítva, hogy az egyik szekrényt nem mi raktuk össze, és mivel a bútorok kombinálhatók jobbról, balról, az ágy alá nyilhat a szekrény vagy kifelé, nem mindegy hogyan forgatjuk a lapokat, lyukas minden oldala, lehet felülről és alulról, jobbról és balról is használni. Utolsó lépésként a létrát hozzá kellett volna csavarozzam a szekrény oldalához, de jött a ménykű, hogy az az oldal az általunk választott kombinációhoz képest fejjel lefelé van. Na ettől lettem morci. Mert ehhez kb szét kellett (volna) bontani az egészet. Végül jó pár lépést visszabontottam, alá toltam a másik összerakott szerkényt, hogy vmi tartsa az ágyat, és nagy kinlódással kidöntöttem annyira, hogy nyilván a szekrény legalján lévő csavart is ki tudjam tekerni, és meg tudjuk fordítani az oldalát. Ezek után pipa. Ablak pucolással, függönymosással, és kis karaácsonyi hangulattal, játékok selejtezésével, szőnyegek, matracvédő mosásával.
Ez a kis baki még el is ment volna, na de itt úgy elbíztam magam valszeg, hogy a másik ágyat rendesen elb@sztam. Két szar csavart csavartam be. Ráadásul az akkus csavarhúzónak brutál ereje lehet/van, mert különösebb megeröltetés nélkül becsavart egy olyan csavart az anyába, ami abszolút nem kompatibilis, valszeg esztergáltam neki egy mozdulattal új menetet. És innen se ki, se be(senyő). Ez az a derékszögű oldalakat összetartó csavar, amelyiket egyik oldalról tartani kell a lapos csavarhúzóval, a másik oldaláról meg betekerni a kurblival. Az egyik beszaladt, bár nem tudott befeszülni, a másik be sem ment. Ott tűnt fel.... Modelleztem magamnak a maradék csavarral, hogy hogy a búbánatba tudtam ezt így betekerni, mikor kézzel esélytelen. És innen nem volt elmozdulás. Napok teltek el, hogy megemésszem az eseményeket, és egyértelművé váljon, hogy szét kell vésővel túrnom az egészet, és ezzel nem lesz még megoldva semmi. Kivésőztem a műanyag védő valamit, ami látni engedte, hogy a másik csavar is beletekeredett az anyába, csak az megállt félúton, és innentől kezdve azzal együtt forgott, de nem lehetett ráfogni, kitekerni. Ajjj.... Szomszed Zsolt(i bácsitól) elkértem a fémfűrészt,. Kérdezte, pontosan mire kell, milyen vastag valamit szeretnék elvágni. Elmeséltem az esetet :)). Mondta, hogy megnézi, és segít ha kell. Azzal az egy feltétellel jöhetett át, ha nem teszi fel vmi kandikamerába, hogy milyen az ha egy asszony kezébe szerszám kerül :). Elmondtam neki a tervet, azt mondta, nincs más út szerinte se. Segített új furatot csinálni, kimérte profin, hozott olyan 'derékszög csavart', fúrt bele még 2 másikat is hogy ne aggódjak, nem esik össze a gyerek alatt. Mózi kétségbe volt esve, hogy nem lesz kész az ágya karácsonyig, pedig ő azt szeretné kérni.
Tegnap este a mérlegképes online tanfolyam közben összeraktam, befejeztem, ma meg kitakarítottam, elpakoltam, amíg vadászni voltak. Nem tudom, ti hogy működtök, nekem ezek az erőkifejtések ez a rászánt idő rengeteget lendít a karácsonyi hangulatomon. Most éppen azon - itt advent idején. Mert miközben szerelek, annyit járnak a fejemben pl a gyerekek. Nem mondom, hogy kompletten kész minden. Sok játékot összeraktam szeretetotthonnak, többgyerekes családnak. Fogantyúk és az asztal alsó nagy fiókjának az előlapja hiányzik még, de a gyerekek így is boldogan birtokba vették. Mózi van egyedül, Lóci pedig Lolával. A szobabeosztást nagyban meghatározta a bútor és a szobák mérete. Bár hiába nagyobb picit az egyik, béna hogy az egyik falon van az ajtó és a másik hosszú oldalán két ablak. A kisebb szobában szembe van az ajtóval a két ablak, így a hosszanti falakon elférnek az ágyak.
Múlt hétvégén, amikor Attila nem volt az egyik nap, akkor szereltem össze a Lóci ágyát és festettem ki az ő szobájukat. Mózi kérdezte, mikor szoktuk kiszedni a postaládát. Tudom is, hogy kiment, de aztán úgy elfelejtettem, hogy talán kedden néztem bele, és vettem ki ezt. Annyira meghatódtam rajta. Mózi továbbra is ennyire kifejező. Úgy imádom. Valszeg azért is hatódok meg rajta mindig, mert nekem ez a vonal nehezen megy, és mert tudom, hogy neki az írás nem az erőssége a legnagyobb igyekezet ellenére sem. Mindig megkérdezi, ha ír valamit vagy csak figyel messziről, hogy radírozok, írok-e még a könyvébe, mert átnézéskor szoktam. Vagy kérem őt, hogy hogy javítsuk ki.
 |
A boríték másik oldalán a cím
|
|
| A decemberi FORBSból kiszedett képeslap :) |
 |
| (szétolvadó szivecske...) |
A másik Lócika. Mindjárt írom azt is. A sulinak vége. Tegnap olyan felszabadultam röpködött még este is a lakásban, hogy olyan jó, hogy nem kell most tanulni, és lazíthat, mert nehéz az iskola, és Lolának könnyű, hogy ő még csak ovis és játszhat. Továbbra is rápörög minden "kötelezőre". Utolsó nap nem kellett táskát vinni már, csak egy kis hátizáskot némi elemózsiával, innivalóval és tolltartóval (max rajzfüzettel), mert a tantó nénijük vitt be egy mini sütőt, gyúrt be otthon mézes tésztát, és mézeskalácsot sütöttek. Mekkora jófej!!! Ezt tudtuk is előre, de hogy pontosan mit kell vinni, nem. Lócika egész este ezen izgult, hogy megjött-e a levél Edina nénitől, mert Gabi néni napköziben azt mondta, fog írni. És akkor most biztosan nem kell nagy táskát vinni? Biztos, hogy csak enni és innivaló kell, mi lesz ha kell könyv és nála nem lesz. Még esti puszinál is kérte, hogy ellenőrizzem nem kaptam-e levelet. Ezek után baromira átérzem, mekkora megnyugvás neki is most ez, hogy nem kell attól rettegnie, valamit elfelejtett, valami nem lesz maximális.... Tegnap este is éreztem, mennyit 'simult', mikor mondtuk neki, hogy Apának is volt beírása, anyának is már elsőben. Akkor azt kérdezte megkönnyebbülve, hogy nem baj, ha neki is lesz. Azt hiszem egyértelmű, hogy a Mózival való hadakozásunk hagyott benne ennyire mély nyomokat, ami miatt ő szeretne 'makulátlan' lenni.
Amit még Lócival kapcsolatban akartam, hogy vmelyik este (talán csüt) annyira ki voltam már fingva a mindentől, hogy mondtam, hogy este a nagyágyban mesélek, ott adok már jóéjtpuszit is, mert én ki nem bújok utána, hanem bealszom. Ez a kijelentésem akkor simán átment, de a mese végével jött a hiszti, hogy de takarjam be őket. Lola és Mózi el is fogadta, be is bújtak, de Lóci csak kiabált fél sírva, hogy de takarjam be-takarjam be. Minden egyes kurjantása csak tolt egyet a hangulatomon és a fárdtságomon, hogy nem igaz, hogy nem bírja felfogni... Miután csak nem hagyta abba, kirobbantam az ágyból, és mondtam neki, hogy hogy lehet ennyire önző, hogy majd szétrohad a hátam, ki vagyok fingva, és be tud takarózni, puszit adtam és stb. Ezek után nyilván nem engedte hogy betakarjam. Dirrel-durral visszafeküdtem, és nem tudom mennyi idő telt el, de csak hallom, hogy még mindig sír az ágyban... Így viszont annyira nem szeretek, sőt nem is szoktunk lefeküdni. Csak felkeltem, felmásztam hozzá. Egyszer kérette magát, durcogva befordult, utána csimpaszkodott a nyakamba, beszélni sem tudott a szaggatott sírástól, hogy ő nem akart nekem rosszat... Mondtam, hogy nem csinált rosszat, húzós pár hónap van a hátunk mögött. Kettőnknek különösen nagy újdonság, és extra magas megfelelési kényszerrel van megspékelve, ami nagyon fárasztó tud lenni. Kimerültünk, de jön a szünet, és hogy ne haragudjon, anya is csattant, stb. Ilyenkor olyan jó lenne csak úgy ott maradni a puha kis maki pizsama oldalában, nyakamon az összekulcsot gyerekmancsok...
Az ovi is nagyon jól tartja magát a korona idején. Ettől is meg vagyok mindig hatódva, hogy bár az egyik oszlopos óvónénink szeptember óta nincs, a másik novemberben lett covidos, és már nem jöttek idén. A dadusok és a ped asszisztens Réka néni úgy állták a sarat, hogy nocsak. Itt is voltak alkotásk, kézműveskedés, ajándék, Mikulás, mindig meggyújtották az adventi koszorún a gyertyákat nap közben is, szólt a zene, énekeltek, szóval olyan jó volt érte menni, és minden egyes nap érezni, hogy jó helyen van. Köszönjük Nekik itt is!
Hát így buddognak bennünk az érzelmek, sőt ennél még sokkalta jobban jobbra-balra. Mégis úgy érzem, rég volt ilyen nyugis karácsony előtti időszakom. Mert a héten 4 napot szabin voltam. Mikor volt ilyen? Gyerek óta soha. Hogy nem kell varrnom, nem érzem azt, hogy na még ezt bevállalom, ezt még megvarrom, feladom, lefotózom stb. Ezt az anyagi, kiszámítható biztonságot egyelőre baromira élvezem, főleg hogy a 11 nap szabiból 10-et decemberben vettem ki. Ágival és találkoztunk sok hét kihagyás után, és egy délelőttöt ellófráltunk a városban kávézva, ajándékokat becserkészve közben. Még egy karácsony előtti futást is összehozunk csakazértis.
Elkészült a papír betlehemünk is, majd mutatom. Néztünk csütörtökön Reszkessetek betörőket projektorral a gyerekekkel (én közben kivasaltam mindent), este megsütöttem az örök klasszikus cantuccinit, ma a mézest és a bejgliket fogjuk. Lóci még szeretne képviselőfánkot, és mivel sosem csináltam kipróbáljuk azt is. Szent estére csak töltött káposztát és fácán levest csinálok, utána pedig átlépve önnön magamon rendelni fogom étteremből a tálat. Nem szeretném az egész karaácsonyt a konyhában tölteni. Rendhagyó lesz az idei ünnepi forgatókönyv, de ezt majd a következőben.
