tűkkelütött: Advent második vasárnapja

Megint kezd belémszorulni a szó. Ilyenkor nehezebben tudok írni is. Valahogy nem kívánkozik ki, szeretnék mindent betartani. Ha van olyan, hogy grafomán hajlam, akkor kell legyen akut vagy krónikus literális szorulás is.

Ami egyből beugrik az elmúlt napokról: Mózi és a Mikulás. Tavaly biztosra vettem, hogy az utolsókat settenkedjük Miklósként, de nem. Még az iskolába is jár! Igaz, ott csak beöltözött, meg Judit néni az vagy Gabi néni teszi ki a csomagokat :). Hétvégén mondtam Neki, hogy hétfőn tuti, nem lesz írás/felelés, csak Télapó volt hétvégén. Aztán kedden jön a szemrehányó morgolódás: Judit néni kérdezte sorban a gyerekeket, kinek mit hozott a nagyszakállú, DE (!!!) képzeljem el, csak párat hallgatott meg, utána mondta, hogy vegyük elő az olvasó könyvet, ÉÉÉÉS (!!!) nem is Mikulásos történetet olvastunk, hanem az Isten kardját :D :D. Ezen legbelül nagyon elkezdtem cicongni :))). Annyira érezhető volt a csalódása, hogy az ünnepi hangulatot egy honfoglaló olvasmánnyal ennyire ünneprontó módon lemosták, és slussz. Nem úgy itton. (egy darab csizma pucolós és ujjóngós nem készült idén. Még szerencse, hogy Attila mindig videózik)

A helyzet most totál más nekem a munka miatt, amit picit kihasználok, hogy valahogy átmenetet képezzek a gyermeki csodavárás és a felnőttként értelmezett ünnep között. Illetve nem is tudnánk napi programokat zsákolni az adventi kalendáriumba sem, mert kb ki sem mozdulunk. Próbálom hétvégére szorítani ezeket. És amíg az adventi kalendárium az angyalok asztala volt, addig idén már az egyéb meglepetések a kalendáriumon túl a miénk. A tavaly bevált kész kalendárum idén is bevált. Lolának LEGO Friends, Lócinak Hot Wheels, Mózinak távirányítós helikoptert kell apránként építeni, ami december 24-re fel fog tudni szállni.

Egyik reggelre csoki rénszarvasokat csináltam meglepiként, aztán sütöttünk sós pereceket és adventi vásároztunk itthon a teraszon. Lóci elsírta magát novemberben, amikor felolvastam Papp Laci polgármester bejelentését, hogy idén nem lesz karácsonyi vásár. Legalábbis nem úgy. Lóci nagyon várta. Kérdeztem, hogy miért várta annyira, sosem szoktunk a vásárban venni semmit (semmi maradandót). Az első a kürtőskalács volt, amit említett, meg az egésznek a hangulatát (szivecske). Ezen felbuzdulva vasárnap délután a 2. gyertyát a teraszon gyújtottuk meg. Visszatekertem a nyári lampionfüzért, kivittük a fénylő fenyőtobozos üveget, egyéb gyertyákat, füzéreket, és sütöttem sütőtököt vettem kürtőskalácsokat, főztem forraltbort és sűrű pudingos forró italt a gyerekeknek. Attila Mózival volt vadászni még vasárnap, én meg a gyerekekkel Géza papát leptem meg a klinikán. Ünnepi moziztunk szombat este, délután pedig a Mesepostát olvastuk el, csináltuk meg. A kakaóvajas masszázs tetszett nekik a legjobban. Nem csoda :). Ezt a pakkot Ágiék küldték, olyan jók ezek a kiszakadások a kötelező dolgok közül.

Meseposta Ágiéktól

Géza papának tojta Miklós, csak kicsit félre szaladt :D.
Ezt vittük be a gyerekekkel

Tényleg, szombaton még a téren is voltunk kicsit

Adventi vásár a teraszon

Ezen kívül még közös betlehem készítés van, mert nincs betlehemünk, és a családi papíralapú fotóalbumok közös berendezése. A betlehemet úgy terveztem, hogy profin fából megcsináljuk, de a rengeteg kibontott IKEA bútor dobozban olyan sok jó karton volt, hogy abból fogunk valamit ügyködni az újrahasznosítás jegyében. Az Anyaparadicsomos Móni kampánya jött szembe velem már több oldalon #azidődetadd címmel, amiben pont erre a kiszakított időre szretné felhívni a figyelmet.

Az itthoni kupi nem alakul, sőt egyre rosszabb a helyzet. Nyomaszt a rendetlenség, közben annyira szeretnék elereszteni minden kötelezettséget, és csak élvezni ezeket az ünnepváró napokat munkán-sulin-ovin túl, ami általában a kedvencem.