Befejeztem mára a blog visszaolvasását, mert rendesen meghatódtam, szorul a torkom :(. Mindennél jobban szeretnék visszamenni az időben. Rendesen fáj a gondolata. Nem vagyok biztos benne, hogy elmondtam, átadtam a gyerekeknek ott és akkor, hogy mennyire imádtam a pici korukat (is) az összes kimerültség és ventilálás ellenére. A legjobb időszaka volt az életemnek. (Bazi nagy piros szivecske.) És biztos, ami biztos, holnap elmondom nekik szóban is. Szép álmokat.
Dettó..... belefájdul a szívem, mikor előkerül 1-1 picikori kép a lányokról. Én nem tudom mi lesz, mikor kirepülnek......
VálaszTörlésErősen abban bízom, h mire oda jut a helyzet, lesz átmenet, és jut idő, h szokjam a gondolatot. Már ha ezt lehet 😕
VálaszTörlés