Olyan jóóó

 Mégis csak kedvencem lesz ez a szeptember? Úgy fest. Olyan sok jó érzés termelődik bennem a takony mellett. A legerősebb a büszkeségnek az egyik árnyalata, amit én nem mertem érezni. Nem adtam meg azt a luxust magamnak hogy érezzem és megérdemeljem. Most olyan, mintha egy fennsíkon lennék. 

Én csak soroltam, Ági (Kollár) meg levonta a konklúziót. És ja :). Ez valamiféle egyensúlynak érződik végre bennem. 

Aztán a héten itt volt a Hála világnapja (szeptember 21.), amikor épp egyedül bújtam ugyan ágyba (Attila mastermindon) de szépen végig vettem a “morzsákból” felépülő kis világomat, ahol a kis morzsák magukban is a Világot jelentik. Aztán. 

Van egy nő az életemben… :))). Sajnálom, hogy ezt így kell megtudnotok ;-) Na szóval Szilvivel nagy kalapálásban vagyunk lelkem bádog testén, és már jó ideje érzem, hogy ez nem a véletlen műve, hanem a kettőnk közös munkája. Borzasztóan hálás vagyok Neki ezért, és ha nem is dalban, de elsírtam neki :). Hálás vagyok a sok egyéb sírásért, és az utána következő sok ‘világosságért’, a sok belső ‘mozi élményért’, amit a képezések hoznak. Most az ő támogatásáért, vezetéséért érzett hála a leghangsúlyosabb bennem. 

Élvezem a céges új munka okozta hullámverést és új ismereteket, élvezem épp a heti irodás napokat, amikor emberül nézek ki :D, élvezem a futást, ami volt és lesz, élvezem a gyerekek logisztikázást, szervezését, esti összebújásokat, nagy öleléseket, meséket, amiből nem engedünk. Élvezem a családi jól funkcionálást, a közös munkamegosztásokat. sőt már előre élvezem az őszi kettecskén kikapcsolódást, mikor jó lesz lehalkítani minden külső zajt. Élvezem azt a belső stabilitást, ami már bírja a külső változást, ami terhelhető. Élvezem a sejtjeim szintjéről származó szomjúhozást egy öltöztetés iránt, amikor elengedhetem a gyeplőt és más szakértelmében bízva csak hátradőlhetek, és hamupipőkéből több irányba funkcionáló nő lesz. Sőt, hogy eljutottam arra a belső szintre, hogy ezt megengedem magamnak. Élvezem, hogy hetente egyszer szépséges tisztaság és rend vár haza, élvezem, hogy nem érzem úgy hogy helyettem csinálja meg valaki, és húzzam ezért össze kicsire magam. Jó érzéssel tudom megköszönni Neki, aki része a zsonglőrmutatványnak. Élvezem, hogy eleresztettem totálisan annak a belső kényszerét, hogy nekem nőként kell két kezemmel ételt varázsolni az asztalra és helyette rendszeresen rendelünk. Élvezem, hogy nem érzem azt, hogy minden, ami hiány(zik) az rajtam múlik, és maga alá temeti azt, ami viszont van, és tényleg rajtam múlt. Élvezem, hogy átjárja a tüdőmet a levegő és hogy ez a 156 cm megint egy apró, de erős tüneménynek érezheti magát :).

Kép nincs. Na jó egy terminátoros futós a Rotaryról, mert ez után is szomjazom. Nekem csak a szívdobogtató adrenalinnal átitatott futás jön be. Ez az én mozgásformám akkor is ha épp nem űzöm :D :D.