Belső Csend

 Tudom, hogy nem mondok újat azzal, hogy létezik az az állapot, ami a külső zaj ellenére is pihentető. Pontosabban, létezik az a kipihent állapot, amiben a külső zaj nem tud bent fennforgást, feszültséget okozni. Amikor olyan nagyon jóleső megelégedettséggel csak simán jól esik nézni a zajt anélkül, hogy máshol akarnék lenni :D. Mert tudok "fal" lenni, szigetelő anyag saját magam számára. És amit nem akarok átereszteni, azt van kipihentségem megakadályozni,  kizárni/szűrni, és nem frusztrál. Tudatosan vadászom ezt az állapotot. Szó szerint célommá vált. Nem könnyű még így sem, hogy tudom, mit keresek. De végre tudom, mit jelent számomra az elcsépelt egyensúly fogalom, tudom, mit keresek, és hogy hol találom. Amikor végre nem sok a minden, hanem pont jó, ami van. December 30-ra sikerült elérnem ezt az állapotot. Még éppen befutott év vége előtt. Kellett ehhez mesterséges pillanatnyi rásegítés (forraltbor, Tatra tea, rozé pezsgő, házi pálesz :))) és receptre felírt semmittevés, olvasás, barátkozás, családozás, aktív és passzív kikapcs. Jajjj, de jók voltak.

Ádám-Seres lak

Jól teltek/telnek az ünnepek. Jövőre még lesz dolgom ezzel az ajándékozás-dologgal, mert ez nekem továbbra is stressz. Szó szerint. Nem csak a karácsony. Bármelyik ünnep, és bárkinek. Úgy érzem, nem tudok olyat adni, kitalálni, amit kapva igazán szeretném, ha érezne az ajándékozott. Mindig kevésnek érzem már előre, és kb rettegek attól, hogy szó szerint csalódást okozok. Ez veszettül meg tud bénítani, és kb ha az ajándékozáson "túl vagyunk" tudok fellélegezni. Mindezek mellett, ahogy öregszem érzem azt őszintén, hogy semmire nincs szükségem, sőt hogy fulladunk meg (nem csak család szinten, hanem kb mindenki) a dologoktól/tárgyaktól. Szóval ez így elég sz@r kombó bennem :D.

Nem volt szokatlan érzés a fa alatt, hogy elkészültünk, hogy megnyugodtam, hogy befutottak a várt érzések, örömök, hogy semmi nem kevés, ezzel együtt én sem, sőt pont jó, pont ne mozdulj! Volt nagy lelkendezés, "ez a legjobb Karácsony!" felkiálltás, a nem tökéletes töltött káposzta is kupálódott még 25-re.

nem szakadt ki :D és nagyon fini lett idén is!

hiába megy elméletben 'A megfelelő káposzta kiválasztása' bekezdés,
gyakorlatban nem mindig jön össze, és túl nagy a levél, túl vastag

Otthonteremtési támogatás 2021 - Jancsi és Juliska építkezik,
nem találták a megfelelő kész mézeskalács házikót :)

Tető ácsolás

24-én Szent este csak mi voltunk, szűk család. Mindenki dolgozott az előkészületeken, főzés, takarítás, bevásárlás. Attila vitte el a gyerekeket du vezetni, amíg én Jenő papával fát állítottam. Én fejeztem be, én tettet fel az i-re a pontot, így tudtam, hogy minden úgy van, ahogy szeretném. Utána meglátogattuk 105. éves dédipapát (Attila nagypapáját), felugrottam ajándék-cserére Anyáékhoz, majd együtt gurultunk haza, ahol addigra jártak az angyalok... És tényleg. Azok az öröm kurjantások... (szivecske), amik az utolsókat rúgják, mert nyilván mocorog és füstöl a felszín alatt a ráció egy ideje, ami jövőre már lehet, vígan utat tör magának. Azon vagyok, hogy ez ne óriási durranással robbanjon, hanem valamennyire észrevétlen folyjon ki. Mózi kapizsgálja a lényeget. Ő pl teljesen függetlenül az iskolától is készült Lócinak és Lolának saját ajándékkal, be is csomagolta, elrejtette, és a fa alá csempészte. Lócika is hozott egy batyut a suliból, agyagoztak, mázazták, annyira szépet csinált. Lola feat. óvó néni egy asztal díszt csinált Mária és József áll a - dió héjban fekvő babszem - kis Jézus mellett. Akkora öröm ezeket a settenkedő készülődéseket látni.

A három muskétás

Kata a Suttogó

itt még piros bogyó tea-mentes a fehér szőnyeg... :D
Gyula 10 évet öregedett, amíg suvickoltuk (tuk= Sanyika kezdte, Kata végezte be :D:D)

Az évi egyetlen csók Sándoromnak Karácsonykor

ÖTYE 2021

25-én mentünk a Piac utcára hozzánk + én unokatesóim egy kis maroknyi része és családja, Poszikó és Jenő Papa. Majd utána mindenki átjött ide Mamával is kiegészülve (Ő addig dédipapánál volt). Szerintem nagyon jó házigazdák voltunk, itt már kellőképpen belelazultam a forgatagba, és jött a 'nekem olyan jóóó' érzés. 26-ot még szigorúan szűk körben töltöttük itthon, és 27-én du mentem az ÖTYE karácsonyra. Olyan jó, hogy ez 27, mert ez egy színtiszta plusz karácsonyi nap a naptárin túl. Ez mindig viháncolós, töltekezős, most pezsgőzős, Liza pici babázós. Aztán voltunk Kiskatával vacsizni, Sanyikámmal és gyerekekkel korizni (plusz ő bónusz elvitte az összes gyereket moziba), Poszikó jött Lilivel itt aludni, Ágival volt sétáló-termálozós-lelkizős délelőtt, és még a sornak itt sincs vége. Juditka Firtosát és Bendit raboltuk el Anyáéktól, hogy egyet még itt aludjanak, bandázzanak. Azt hiszem, most már csak az hiányzik, hogy mi leléceljünk valahova Attilával. Meg is ágyaztam ennek, elbújunk a Mátrába majd pár napra.... Januárban rommá pihenem magam a maradék szabimból, és végig szem előtt tartom ezt a fent leírt állapotot, amit 2022-ben különösen sokszor akarok érezni.

Karácsonyi falatozás a Maszekban 

Lola és Panka - annyira cukik

Korizás

Korizás után Piros kutya :)

Mindjárt csatolok képeket is, csak megkérdezem az illetékeseket, hogy szabad-e. Szabad. Nincs időrendben, és nincs még mind az én kezemben, bővítem még lehet párral majd.

Boldog trombitálós szilvesztert kívánok némi szesszel, családdal/barátokkal, szerény csipegetéssel és egy nagyon hétköznapi 2022-őt, amiben találjatok/teremtsetek minél több ünnepnapot a kötelező naptárin túl ;-). Jövőre Veletek újra ugyanitt!

Piac utca 🎄✨🌟✨

Igaz, nem Szenteste, de csak sikerült ❤️