Mikulás

 Ilyen sem volt még soha, hogy december derekán, mi Attilával ünnep előtti kikapcsolódásra szökjünk meg pár napra. Hát most lesz. Igaz nagyon rövidke, de lesz :). 

Tegnap este (vasárnap) a lassuló időnek egy rég nem érzett fajtáját értem utól. Bármennyire is nem normális az örökös tempózás, az életünknek ez a szakasza három gyerek, különórák, saját vállalkozás, munka, kutya, hobbyk mellett ez most mindig ilyen. Viszont tegnap egyszerre több pici I-re került pont, ami elhozott bennem egy olyan érzést, mintha nem lennék mindig lemaradva 2-3 lépéssel/testhosszal magam mögött, és csak kergetném körbe a farkam. Ez azért is volt nagy szó, mert szinkronban jött az érzés Attilában is. Este ő is úgy summázta a napot, hogy ez egy jó nap volt. Pedig dolgos, mozgalmas, festés utáni takarítás, pakolás, dolgok végleges helyükre mozgatásával, szereléssel telt. És, még mindig nincs vége :D.

Idén a karácsony 'rekeszembe' még nem sokat tudtam pakolni, de most ez sem számít. Itt leszünk, együtt leszünk, várjuk és meg fog találni. Lehet csak egy suhintásra, lehet nem egyszerre fogjuk mind akkor átélni, de tudom, hogy az akkor ott pont nagyon fog tetszeni.

3 nap szabin leszek, amiből ez a mai nem lesz szabi, mert határidős munkának van még megterítve, de kerítek időt minimál dekorálásra, kardiózásra, öszepakolásra, mosásra-hajtogatásra mielőtt eltesszük magunkat a Bükkbe.

Járt nálunk a Mikulás. A munkahelyemen is, ami azért is vastagbetűs, mert még sosem volt ilyen. Amikor multinál dolgoztam, nem volt gyerek a háznál, így nem volt céges Miku, vagy karantén és covid volt, amikor már voltak gyerekek. Ebből a legmaradandóbb kép az vot, hogy Barbi gyerekeivel is bandáztak a fiúk, mert sok év kihagyás után megint egy helyen dolgozunk. Egy helyről álltunk fel 12 éve, 10 nap különbséggel szültünk először, és sokat tologattuk a fiúkat egymás mellett a babakocsiban, bandáztunk itt-ott, játszótereztünk, piacoztunk, zenebölcsiztünk, néha pancsontunk vagy csak lazultunk EAST 17 koncerten :D, éltük a friss kezdő anyák örömét és nehézségét. Majd sűrűsödtek a napok, szaporodtak a gyerekek, fogytak a találkozási pontok és lehetőségek, de bő két éve megint egy helyen dolgozunk, már nyáron is összeeresztettük a gyerekeket kétszer. Szóval ez most különösen megfogott, ahogy láttam a fiúkat együtt... Hüpp. Pl itt is.

Hazafelé a kocsiban aztán nagy bőszen részletezték, hogy ez beöltözött Miku volt, nagy volt a bajsza, Lola szerint nem volt göndör a szakálla, és hullott is, mert ő látta közelről, hogy a kabátján vannak szálak :D... bezzeg itthon nagy csizmapucolásba fogtak, és Mózi aggódva kérdezte, hogy szerintem, ha most ír a Mikulásnak, hogy ő egy Zippo benzines öngyújtót szeretne, akkor fog kapni...? Mondtam, hogy a Mikulásnak nem is szoktunk levelet írni, Ő csak apróságokat hoz, főleg édességet és gyümölcsöt. De azt mondták, nem igaz, mert mindig hoz könyvet vagy rotringot, vagy robotbogarat stb... És az öngyújtó nem is nagy dolog :D. Erre Lóci is kiírta a csizma mellé, hogy szeretne egy VB-s foci labdát, Lola pedig a karácsonyi listájából kivágta a fülbevalók szekciót :D. Mózin és Lócin nem aggódtam, mert ezek az ajik addigra a puttoyunkban voltak, Lolának meg annyi mozgó kívánsága van mindig, hogy képtelenség lekövetni pont ott és akkor.  Nagy volt az öröm. Szivecske-szivecske-szivecske.

Mózi bő hetet beteg volt, itthon maradt, pedig járt a suliban, a focin, az oviban és Nagyanyáéknál (Mama Mikulás Brüsszelben van/volt most) is a ngyszakállú, így nem szenvedünk szénhidrát hiányban...

Már most nem pakol a gyerekek szobáiba közvetlenül a Mikulás,
mert nem stresszeli magát a zörgéssel, matatással :D

Ezen túl pénteken volt a céges kari party, ami nekem hétfőn esett le, hogy már most lesz, és hogy "beöltözős"... Ez most nagyon nem volt ínyemre, mert éreztem, hogy nincs időm lélekben még erre is hangolni magam, ruhát, kiegészítőt vadászni/varrni... Aztán bent a cégnél kiderült, hogy a többiek részéről azért van készülődés, fodrászhoz, pilláshoz foglalt időpont, kölcsönkért, vett, varratott/igazíttatott ruha stb-stb. Én az utolsó befutó lettem. Attila a héten többször is volt/aludt Pesten, ami ilyenkor nyilván több fuvar és szervezés nekem, több estére maradt munkával. Pénteken írtam be reggel a keresőbe, hogy mi a legközelebbi turi a munkahelyhez és hogy mikor nyit. 3 gyereket elfuvaroztam, majd irány a turi. Belépve az előtérbe rámugrott a ruha, gyorsan vettem egy műanyag gyöngysort, ami szintén ott volt, írtam gyorsan anyának, hogy megvan-e még a tollas kis kalap, amiben Dóri 'királylánykodott' kiskorában, és elvihetem-e az ezüst szipkáját. Du Mózit elvittem matekra, addig Lolával vettünk rojtot a ruhámra és flitteres gumit fejpánthoz (tollak voltak otthon), felkaptam Anyától a kiegészítőt, Dóritól a flitteres bomber dzsekit, visszarobogtunk Móziért, bevásároltunk, felvettük Lócit, és kb negyed 6-ra értünk haza. Amíg melegedett a ragasztópisztoly, felvarrtam a rojtot a ruha aljára, összevarrtam a gumit, rárgasztottam a tollat, díszt, gyors fürdés-hajmosás, smink, öltözés, és fél 8 előtt ott voltam a Kölcseyben :D. Vicces este volt. Én a bölcs szemlélődő és táncoló voltam :)). Azt hiszem teljesen kipipálhatom, hogy jelen voltam. Ettem, ittam, táncoltam, nem rúgtam be, jöttem, láttam, hazamentem. 

A csapat debreceni fele, a pestieknek a héten lesz a muri