2012. január 4., szerda

Tűpettyes hétköznapok 2012-ben is

Eddig is volt egy sanda gyanúm, de mára száztíz százalék feletti a bizonyosságom, hogy egy kis Pavarottit  melengetek a keblemen. Úgy örültem magunknak, hogy Mózinál jele sincs a szeparációs szorongásnak, boldogan ücsöröghetek a meleg wc deszkán, mert nem akar utánam nyomakodni, nem kell trükközve kiszivárogni, mert tökéletesen eljátszik egyedül is. Hogy a búbánatba hihettem, hogy ránk nem vonatkoznak ezek az elcsépelt fejlődési lépcsőfokok, és mi csak átszublimálhatunk egyikből a másikba? Ezzel az erővel azt is képzelhetném, hogy nálunk nincs energiamegmaradás  vagy gravitáció. A 8-9 hónapos korától várt levakarhatatlanság ajtóstól rontott a házba karácsony után. Még az a szerencse, hogy nem volt kitéve semmi extrának, ami miatt most aggódhatnék, hogy egy életre elpancsoltam a gyereket :). Igényli a foglalkozást, így tegnap újra megtanultunk tapsikolni (remélem, nem felejti el többet), gyakoroljuk az eddig elsajátított dolgokat is, mint integetés, hol a lámpa, hol a cica stb.
Barbiékkal kipróbáltuk a hajdúszoboszlói Aqua Palace babaúszást, és bejött. Hét közben 11-től a kutya nem jár ide. Kismamák csatlakozzatok :)!
A babakocsikat ott kaptuk, hogy tudjunk a szintek között kényelmesen közlekedni. Hasznos darab volt.




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése