2023. július 20., csütörtök

"Ideje, hogy aktívabb legyen"...

 Ápolgatom a munkában meggyűrődött lelkem, és nagyon lightosan tolom a hetet, mindenki szabin van, itthon is csak két gyerekkel működünk (Mózi még Tatán), és nagyon kényelmesen telnek a napok, mert baromi jól el vannak a ‘kicsik’, nincs veszekedés, hanem nagy egyetértésben játszanak, medencéznek, bandáznak kint a többiekkel, alig kell kérni valamit, és azt sem 100*. Ez most a megdöbbentő szint :D. Lola is része már az Ondódi Bandának, ahol többnyire csak fiúk vannak, egy korabeli kislányt meg egy Mózi évfolyamtársa Dórit kivéve, ők alkotják a lány bázist. Lazáskodik is bőven Lola, élvezi, hogy 'nagy', tegnap a Campuson is olyan full flegma fejjel álldogált karbatett kézzel a Valmar koncerten, holott ő bömbölteti a kocsiban mindig.  Itthon néha csak felkurjant, hogy elmentem Dóriékkal, medencéznek a szomszédban (nyilván ezt visszafelé is el kell majd sütni, de én/mi továbbra is elég nehezen engedünk magunkhoz ennyire közel 'kvázi' idegeneket :( . Ezen tudatosan kellene nagyon változtatnom, de szó szerint ódzkodom tőle. De nem tudok normális magyarázatot rá, csak annyit, hogy nem komfortos.).

Nézem a képeket, mi maradt le életünk lapjairól :)

- Lola iskolai felvételije/kálváriánk, ami végül jól sült el.

Első és második körre sem került be 3. gyerekként a Lilla Téribe, hiába járnak már oda a fiúk is, volt zokogás, felháborodás. Végül sikerrel jártunk, és Lolával így 32-32 lett a létszám a két elsős osztályban (ami mellesleg brutál sok, tudom :( ) 

Attila itt közölte vele a jó hírt,
aznap Ő ment érte

- Lola szó szerinti utolsó ovis napja, és a miénk is :((

Nem tudom, Ő milyen érzelmekkel élte meg, nekem nagyon furcsa volt lefotózgatni a kedvenc játékain, amiket kért. Lőttünk a törölközőről, a cipőhúzásról, az ajtóról, az utolsó kapun belépésről :(((. Én érzem, hogy még mindig nem csordogált át minden rétegemen a tudat, mert mikor kicsit megállok, és belegondolok, akkor olyan nagyon gyerekkori nyár vége depresszió fog el, ami a lezárás, eleresztés része.

Hold

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 1.

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 3.

Kedvenc játékok 1.
homokban túrás, ásás, formázás

Kedvenc játékok 2.
csuszi

reggeli rutin bő 4 éven keresztül 2.

Aranytulipán csoport

Kedvenc játékok 3.
csúszda

Utolsó nap az oviban

Itt volt a helye bő négy évig - KÖSZÖNJÜK!


- megvan az idei első 14km egyben

Sajnos meghaltam, ez még nem a könnyeden átrepült 14 km volt, sőt. Kb a felét  átszenvedtem, és olyan szánalmasan küzdőnek éreztem magam :(. Csak azzal próbáltam közben vígasztani magam, hogy az nem szánalmas, hogy valaki küzd valamiért. Sőt, pont ennek kellene szépnek lennie, hogy még így is csinálom, pedig belehalok kb :). Miért evidens az számomra, hogy nekem izzadság nélkül ennek mennie kellene könnyűszerrel...? A fejlődés korántsem egyértelmű. Ami régen olyan jól ment, most nem. Nem tágul a tüdőm, nem jut be elég oxigén úgy érzem. Pontosabban csak van fejlődés. Áprilisban 5 km ment. Pont. Nem fojtogatom magam. Bocs.



- Kiskata 40 éves lett!!! 

Katával volt egy 'csörténk' januárban, amit én robbantottam fel. Nem vagyok meggyőzve még mindig, hogy jól tettem-e, volt-e jogom hozzá, meddig tart egy barátnő szerepe/jogköre :(. Abban a pillanatban, illetve előtte jó ideje maximálisan éreztem, hogy szükséges ezt felszínre forgatnom, Ő viszont nem érezte szükségét, így nagyon balul sült el az időzítés... Nem önző céllal tettem, sőt. Viszont az én oldalamról tudok csak beszámolni ennyi hónap távlatából, hogy volt-e értelme. Katára mindig is kb húgomként tekintettem, születésünktől fogva ismerjük egymást, volt némi fogalmunk az eltérő neveltetési sátorról, amit a szüleink húztak fölénk, ismertük az életszakaszainkat, a kinlódásainkat, és a sikerélményeket is. Régóta működött bennem, egy 'megmentési ösztön'. Valami olyan visszahúzó erő, hogy megmutassam, hogy ha kettőt-hármat visszalépnénk,  ha vissza tudnám őt oda húzni, ahol szerintem ‘rosszul lépett’, és onnan újra startolna az én elgondolásom szerint, akkor egy csapásra működhetne minden jól, jobban (tudom, hogy a 'jól' elég sok kérdést hagy maga után, és leírva is túl sok az ‘én véleményem’, a ‘szerintem’ stb ...) Hát ez robbant fel, és vehetjük sikeresnek, hogy felrobbant, és kipukkant, mert elmúlt. Mert megszűnt a kényszer, és maradt a kíváncsi szemlélő/érdeklődve figyelő szemszög. Ami a Kata oldaláról lehet csak különösen üdítő :( :). Nem akarom átrántani már az én nézőpontomba, még akkor sem - ha arról vagyok meggyőzve, hogy jó lenne, nem akarok tükröt tartani, mert lehet, nem mindenki tud/akar pont abba belenézni, szóval ez egy nagyon kemény dió, rengeteg minden van ezzel kapcsolatban bennem, de most ide ez pont elég, és nem fogok kibugyogtatni semmit. Mert nem kell. Felnőtt bennem az elfogadás, hogy lehet embereket úgy szeretni, ahogy vannak (és nem csak mondani, hanem tényleg úgy érezni). Ez nekem is óriási könnyebbség, és megtapasztalás. Az én szerepem, nem a megmentés, nem megoldónak kell lennem. Csak ott kell lennem, ha szükséges, ha éppen kellek. Ezek mellett pedig sokkal nagyobbra nőttek bennem Kata értékei. Mert most nincs, ami árnyékolja, ami árnyékot talán én növesztettem (ez még csak feltevés bennem, nem jött az AHA-érzés, hagyom, hogy kicsit dolgozzon)

Itt leszek Katám! Nagyon boldog szülinapot kívánok itt is, megint is, sokszor is!!! Nagyon várom Máltát, jó lesz nekünk.

Úgy, ahogy vagy… ❤️


- Sanyikámnál terasz-avató. 

Ez tavalyról elmaradt, most pedig olyan jól összehoztuk egy rövidebb munkanap után. Kép nem készült, de állandó evésben-ivásban voltunk, és annyira olyan jó érzés volt, hogy olyan letisztult, és nyugis minden Sándorom körül :). Minden olyan szép és új, mindennek helyen van, szóval nagyon kellemes volt.

- Zsibi nagyanyával és velem. 

Annyi motyónk összegyűlik állandóan, meg Anyánál is van, hogy ezeket olykor-olykor (kb eddig összesen 3*) kivittük/kivitték a zsibire. Nagyon támogattam az ötletet, mert ez az élet másik pólusa. Ráadásul ügyesen tanulják az idegenekkel a kommunikációt, és ami pénz összejön az az övéké. Szerintem idén nem lesz több ilyen, mert megérni nem éri meg, hogy több hétvégénket ebben a nagy melegben erre szenteljem, de lehet ősszel még futnak majd egy kört. Ruhák, táskák, játékok, cipők, régi gépek... Mózinak különösen kincsesbánya a többi stand :D.


Zsibogó 2023

- Tiszeszentimre, Nagyi "szülinapja"


Napraforgót szedtünk Nagyinak,
mert mindig virágzik a szülinapján

Mamival


- Mózi Attilával Bp-en a MondonConon (a múltkori a ComiCon volt) a Reflexshop standnál segít. Úgy szereti ezeket a megmozdulásokat. Áraz, csomagol, pakol, fülel-figyel, értékesít.


Critical Mass ;-)


- Beüzemeltem a kerti medencét, kamrát-garázst pakoltam, AKSD hulladékudvar következik, Családok átmeneti otthonába motyó elszállítva.

Dolce vita

még töltés alatt, kb 18 fok körül :D

"Szilvásgombóc, oh-oh-oh-oh, megkóstolható!

És benne van a kenyér, benne van a víz
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!"


Sári Kondo - állandóan pakolok/szortírozok valamit :D


- Mózi Tatán, mi itthon

MCC tábor indulás


- Campus




Péterfy Borin az áramszünet előtt


És a Béka még egész jó bőrben van 😍
Emlékeztek? A testét (+kezét-lábát) én varrtam ennek 5 évvel ezelőtt 🥹

Épp jégkirálynőt játszik 😁


Folyt. köv, ebédidőben a kicsiknek mesélek 😘




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése