Apától (a sajátomtól) sokszor hallottuk, hogy ne úgy induljunk ki az állomásra, mint Anya, hogy akkor kapkod és fut le a lépcsőházban a Piac utcán, amikor már fütyül a vonat. Hanem az út/utazás része legyen már a készülődés is. Apa kényelmesen szeret kibattyogni az állomásra (ha megy/ment valahova) úgy, hogy még legalább 20 perce maradjon az állomáson is újságokat, trafikot, könyvet, várakozó utasokat nézni. Na ez a tempó nem jön össze nekem, pedig jó ez a nyugi, és biztosan nem maradok le. Mint most a nyárról. Úgy érzem magam, mint akit itt hagytak, és csak én tehetek róla. Mert nem csak a vonat nem vár, hanem a nyár sem :(.
Olyan pofátlanul telik el nélkülem. Néha felkínálja magát, hogy naaa…, kellek? De nem veszem a lapot, és megy. Foglalkozik azokkal, akik kiélvezik fenekestől. Én meg jól rászedtem magam, hogy majd mennyi mindent fogok jól kiélvezni, megtanulni, kipihenni 😭. Bevillannak azok az évek, amikor Lola is kicsi volt, én simán hátraléptem minden kötelezőtől, és úszótanfolyamra vittem a fiúkat, játszótereztünk, Nagyerdőztünk, bandáztunk. Most meg egy annyira rude és unkind ember vagyok. A nyaralás óta pénteken értem utól magam a munkában, de ehhez az kellett, hogy ne menjek a céges summer event-re, és plusz 2 óra túlórát letoljak. De most végre nincs hatalmas backlog a hátamon. Most is csak azért vagyok laza, mert az ágyban lencsekukizok és meggyes sörözök. Holnap jövök részletekkel
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése