Úgy, de úgy kivagyok már éhezve valami felnőtt programra. Úgy szeretném kiengedni a hajam nem csak egy-egy séta alkalmával, mert különben csimbókokban lóg a Mózi kezében-szájában. Úgy szeretném ha a kezem mindig olyan lenne, mintha most léptem volna ki a manikűröstől, és nem gondolok semmi extrára, csak ápolt, nem száraz kacsókra, diszkrét lakkozásra. Olyan jó lenne magas sarkút felvenni, de lássuk be, nem a legalkalmasabb babakocsi toszigatáshoz. Nem bánnám, ha nem találnék magamon véletlenszerűen szétkenve kerti zöldséget csirkehússal 8 hónapos kortól és úúúúgy szeretnék már becsiccsenteni. Most elég lenne annyi, mint az első TÁG buli előtt, amikor Eszterrel befutottunk a Pincébe, felhörpintettünk egy pohár VBK-t, és szépen elvihorászgattunk vele egész este :). És az sem fájna már annyira, ha a szoptatós melltartókat eláshatnám a szekrény aljába. (szoptatni szeretek nagyon, lecsatolhatós melltartót NEM, hiába praktikus) És ezeket a dolgokat nem cserélném el hosszú távra, csak egy kicsit. Picurkát. Na de most itt vagyunk Kiskatánál Pesten, hátha találok pesztrát Mózinak. Én meg pl futhatok egyet a Margitszigeten.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése