Épségben vagyunk. Nem taposott még el az ünnepi áradat, nem ragadtunk bele a mézes puszedlikba és nem kaptunk hőgutát sem ettől a kellemes tavaszi decembertől. Néha kicsit ingerültebb vagyok Mózival, mert egyre jobban pakol, egyre jobban jön-megy, egyre jobban igényel legalább látótávolságban, én meg haladnék a dolgokkal, hogy huszadikára meg legyek mindennel, és utána már csak gumikesztyűben maradna takarítás, vasalnivaló elégetése, sütés-főzés és magam kényeztetése (gumikesztyű nélkül).
Tegnap a szőnyegen felejtettem a krémet, amíg kidobtam a pelenkát, utána meg kiesett a szitán.... Már csak arra figyeltem fel, hogy Mózi szája széle vastagon gyógyszertári popsikrémes, az egyik kis mancsa szintén csirizes, meg a barna szőnyeg.... Na ez volt az egyik, amin felkiáltottam, még akkor is, ha én voltam a balga. A másik eset is hasonlóan alakult, csak az almás trutyit érte el, verte le, és nagy ívben szétpancsolta.
De persze olyan okos. Újabban nem csak szét, hanem össze is pakol. Ha mondom neki, hogy Mózi tedd bele, akkor elkezdi beledobálni a ládába (vagy mikor mibe) dolgokat. A legnagyobb ajándék, amit kértem Tőle a Jézuskán keresztül, hogy aludjon normálisan. Próbálom megkeményíteni anya szívemet, és mostantól nem veszem ki éjszaka, mikor 2 óránként kel, és nem kap cicit sem... Ez az uccsó, amit kipróbálunk (valószínű ezzel fogunk sikert aratni, de ettől ódzkodtam a leginkább). Tizenegy hónaposan ez már nem normális. Én sem bánnám ha ez rendeződne. Azt mondanom sem kell, hogy az esti és a nap közbeni alvásokkal semmi probléma. Letesszük, alszik. Max gagyarászik még kicsit. Ez az állandó kelés meg egy berögzült rossz szokás. Majd meglátjuk hogyan bírjuk.
Elkészültem múlt héten az utolsó ajándékkal gyereknek. Vágattam szivacs kockákat, és azokra varrtam színes anyagokból huzatot, illetve van olyan, amelyikbe verettem riglit, és be lehet rajta fűzni a szalagot. Már most nem piszmogok a tépőzárral, de utólag még kerülhet ilyen felülépítmény is rá, és akkor még kreatívabb (voltam).
Tegnap a szőnyegen felejtettem a krémet, amíg kidobtam a pelenkát, utána meg kiesett a szitán.... Már csak arra figyeltem fel, hogy Mózi szája széle vastagon gyógyszertári popsikrémes, az egyik kis mancsa szintén csirizes, meg a barna szőnyeg.... Na ez volt az egyik, amin felkiáltottam, még akkor is, ha én voltam a balga. A másik eset is hasonlóan alakult, csak az almás trutyit érte el, verte le, és nagy ívben szétpancsolta.
De persze olyan okos. Újabban nem csak szét, hanem össze is pakol. Ha mondom neki, hogy Mózi tedd bele, akkor elkezdi beledobálni a ládába (vagy mikor mibe) dolgokat. A legnagyobb ajándék, amit kértem Tőle a Jézuskán keresztül, hogy aludjon normálisan. Próbálom megkeményíteni anya szívemet, és mostantól nem veszem ki éjszaka, mikor 2 óránként kel, és nem kap cicit sem... Ez az uccsó, amit kipróbálunk (valószínű ezzel fogunk sikert aratni, de ettől ódzkodtam a leginkább). Tizenegy hónaposan ez már nem normális. Én sem bánnám ha ez rendeződne. Azt mondanom sem kell, hogy az esti és a nap közbeni alvásokkal semmi probléma. Letesszük, alszik. Max gagyarászik még kicsit. Ez az állandó kelés meg egy berögzült rossz szokás. Majd meglátjuk hogyan bírjuk.
Elkészültem múlt héten az utolsó ajándékkal gyereknek. Vágattam szivacs kockákat, és azokra varrtam színes anyagokból huzatot, illetve van olyan, amelyikbe verettem riglit, és be lehet rajta fűzni a szalagot. Már most nem piszmogok a tépőzárral, de utólag még kerülhet ilyen felülépítmény is rá, és akkor még kreatívabb (voltam).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése