Hihetetlen, hogy már itt tartunk, hogy szülőértekezlet. Azt már lassan megszokom, hogy Anyja neve: Seres Sára ... (és nem az én anyám, mert eddig az ilyen rubrikákba azt kellett írnom), de hogy én menjek szülőire, már durva :). Óvodás értekezletre vártak a múlt héten, hogy megbeszéljük a részleteket, a szokásokat, válasszunk jelet, elmondják a házirendet stb-stb. Attila legalább 10 éve dédelgetett álma valóra válhat. Mózi jele YO-YO lesz ;-). Itt még ez az út is járható. Hatalmas reményeket táplálunk a választott ovi iránt, és eddig sem csalódtam. Kezdhetek gondolkozni, hogy milyen ovis zsákot varrok. Nyilván semmi extrát (korlátozottak a képességeim is), de azt sem szeretném, ha én lennék a buzgó-mócsing anyuka, akit kinéznek a csapatból, mert túl lelkes. Azt már elemiben eldöntöttem, hogy nem veszek részt a gyermekeim osztálykirándulásán, mint Bálint anyukája és szülői munkaközösség tagja sem leszek (max titokban :)). Nem csíptük az ilyen "elesett" gyerekeket, akiknek az mamája úgy gondolta, jobb, ha ott van két lépéssel pici fia-lánykája mögött vagy éppen a delikvens szájában. Majd meglátjuk... :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése