Hát az úgy volt...

...

Ott kezdődött, hogy kifundáltam, hogy Mózival készítünk cipős doboz ajándékot a szegény gyerekeknek, mert én is szoktam csuklóból hülyeségeket beszélni. Pl amikor irdatlan kupi van a nappaliban, és lépni nem lehet, és a játék annyiból áll, hogy szórjunk szét mindent. Ilyenkor szokott felbugyogni bennem a Megszökött játékok, gyermekkorom szeretett diafilmje. Mózinak is vetítettük, egy időben különösen nagy sláger volt Bori, az óvodába készülő kislány, aki nem vigyáz a játékaira,

és éjszaka megszöknek szakadt nyakkal, lyukas púppal az óvodába. Majd mikor Borikát felveszik oviba, szembetalálkozik a megrenovált játékokkal, és megtanul rájuk vigyázni. Erre szoktam én ilyenkor utalni, hogy meg fognak szökni reggelre, ha nem pakolják el. A következő lépcsőfok (hiába tudom, hogy elég annyi, hogy elkezdjem a pakolást, és megkérjem őket, hogy segítsenek. mert abban partnerek, csak én nem tudok mindig ilyen higgadtan, konstruktívan állni a témához), hogy hozok egy nagy zacskót/zsááákot  ;-), és összeszedegetem a szegény gyerekeknek. Ezzel persze azt értem el, hogy nem annyira szimpátiát ébresztettem a szegény gyerekek irányába, hanem inkább ellenszenvet. Ezt orvosolandó, találtam ki, hogy beszállunk a - kb reklámfogásnak beillő - cipős doboz ajándékozásba. Ez már nagyon tetszett Mózinak. Olyannyira, hogy reggel már orvosi táskát, vonatot akart vetetni velem :D. Mondtam, hogy ennél apróbb ajándékokat fogunk adni, és hogy így is célba fog érni. Ő meg rajzol valamit, segít becsomagolni.

Viszont a poszt címét még nem merítettem ki. Ezen a ponton ágaskodtam fel a szekrényem felső polcáig, hogy leljek egy üres cipős dobozt, mert tudtam, hogy van. Ha már felágaskodtam, elkezdtem átrendezni, rendszerezni a cipőket, eltettem a tavaszit és a nyárit stb. Ha már szabadult fel hely a szekrényben, átrendeztem az egyik felső fali polcot. Király. Ott is lett újabb szabad felület, szépen bemappáztam az újságokat, magazinokat. Gondoltam, ezt nem forgatjuk gyakran, felteszem őket a megüresedett helyre. Ahhaaa.... A gondolat nem volt rossz. De nehezebb volt, mint ami korábban a helyén volt, meg úgy egyébként is nyomta néhány kg kreatív, alkotós motyóm a deszkát. Álltam a kis IKEÁs fellépőn, és a polcok megindultak kiszakadni a falból. Elég jó nagy robajjal zúgott le 2 megpakolt, falba fúrt polc az akvárium felől. Megfogni esélyem nem volt. Inkább vártam, hogy lezúgjon a fejem felett. Törtek el apróbb dolgok, de nem keletkezett komolyabb kár. Leszámítva az időt, amit a takarításra, pakolásra fordítottam. Mert úúúúgy ráérek :). Viszont, ami buzi szerencse, hogy 260 liter vizes hal nem ömlött szét a lakásban. Az akvárium megúszta egyetlen karcolás nélkül. A történtekkor fiúk a kádban csücsültek - szerencsére. Csak Mózi kiabált, hogy mi volt ez, Anya? Kiabáltam vissza neki, hogy nyugi, csak a polc.
- Jaaaa, jó. Már azt hittem, hogy a Mikulásos bögrém.
:D:D. Kaptak egy kb 1,5 dl-s kis kerámia télapós bögrét az oviban, és most az a sztár itthon. Félti nagyon, hogy el ne törjön. Elkezdtem nevetni, hogy ekkora robajra azt hitte, hogy az a 10 grammos bögre tört össze. Na szóval így. Ha már takarítottam, akkor addig beraktam a mosógépet, hadd zúgjon éjfélkor, kitakarítottam a kis budit, lomoltam. Most viszont húzok az ágyba.