Január, január, Te hónapok legnehezebbike...

 Idén sem úsztam meg, hogy súroljam azt az alja, - és szerencsére ritka - állapotot, és remélem, nem is hosszú. Amikor NAGYON nincsen SEMMIHEZ se kedvem IS! Amikor próbálom dugdosni az orrom alá azokat a tevékenységeket, embereket, eseményeket, amik egyébként töltenek és lázba hoznak. Mint egy rosszevő gyereknek, húzgálom el az orra előtt az ínycsiklandó falatokat, hogy Naaaaa, egyél már! Csak egy kicsit ebből, csak egy kicsit abból, de NEM. Hiába villantom fel magamban, milyen lelkes tudok lenni az anyagok tapogatásától, a varrástól, olvasástól, Attilázástól, meséléstől, gyerekezéstől, barátnőzéstől, futástól. Tegnap eljött ez az állapot, hogy SEMMI. Ilyenkor már tudom, hogy nálam a 'megadom magam!' stratégia válik be. Hagyom magamnak, hogy totál ne csináljak semmit. Annyira semmit, hogy azt sem tudom ebédelünk-e valamit. Januárban eddig még a munkát is zokon vettem, hogy dolgozni kell :D. Ma pedig Mózi Géza papával kovács műhelybe ment szülinapi ajándékként, Lola szülinapi zsúron van, Lóci FIFA után gyurmázik itthon, én pedig ülök a fotelben géppel az ölemben, és élvezem ezt a luxust. Mikor befejezek egy jó könyvet, főleg ha egymás után több is volt, és még dolgoznak az olvasottak a mélyben, nehezen merülök bele újba. Pedig általában egyből tudnom kell, mi lesz a következő, mert szeretem azzal a kíváncsisággal, várakozással morzsolni a napokat, hogy vagy reggel, vagy este újra tudok olvasni. Hogy alig várjam, hogy hozzáférjek. 

Kedvenc. Puffasztott kukorica
bármi kenőkével, zöldséggel nyersen-párolva reggelire,
ebédre, vacsira főétéezésként, mellékesként, desszertként :D

Legjobb pénteken este még ágyból dolgozni. NOT!

Ágyi poloska leszek farsangon lehet.
Januárban ki sem szállnék a takaró alól 😁

Most a ventilálással kezdtem, pedig történt még olyan, hogy:

- Mózi 11 éves lett. Visszakerestem, és jesszus, a 10-ről nem írtam, nem tettem fel képet, utólag fogom pótolni, A 10 éves videót is most töltöttem fel IDE...

Abban a pár napban megragadtam érzelmileg a születése körüli érzésekben. Lapozgattam a lepréselt benyomásokat magamban, és nincs akkora sóhaj, amit ide tudnék írni. A boldogságnak és a naív, gyakorlatlan, de önbizalomtól duzzadó büszke-fáradt anyukának az a magas rezgésű energiaszintje jut eszembe, amit az 'első' élmény leng be. Soha nem éreztem utána már annyira biztosnak magam, hogy én baromi jó anya vagyok/leszek :D. Ez mára, inkább olyan kérdéssé fordult át, hogy ‘Remélem, nem vagyok nagyon sz@r…’.Mózi nem szereti az édes tortákat, ezért általában pizzatortát kér. Most variáltunk, és rakott tészta-torta volt :D.

Isten éltessen Mózikám ❤️!

- Családi Aquaticum. Lola azt kérte szülinapjára, hogy menjünk családilag fürcsizni. És mentünk is. De bevallom, nekem ez nem jön csuklóból. Ez az ázás, lebegés a vízben. Picit céltalannak érzem :). Csúszdáztunk, ettünk-ittunk, bugyborékoltattunk, Attila szaunázott is, és tényleg az hajtott, hogy a gyerekeknek ez nagy élmény.

- Felavattam magam futásban, október óta először merészkedtem ki Covid után. Ment az 5 km csigusz tempóban végig karattyolva. Valszeg menne egyébként több is, de nem akarom feszíteni, amíg ez a fura homály el nem múlik a mellkasomból, garatom körülről. Valszeg, amikor a nagy generálra megyek majd, akkor megint megnézetem, de a röntgen, a hallgató, az orvosi vizsgálat nem mutatott semmit, viszont az érzés nem olyan, mint Covid előtt, és nem pszichés, azt is érzem. Ezeket a vasárnapokat azért is szeretem, mert extra korán kelek magamhoz képest, senki nincs a városban, erdőben, futunk egyet (vagy ha nem futottam, akkor csak séta), majd Termál, termálban túrós batyus - cappuccinos reggeli, és mire végzünk még mindig marad idő a délelőttből.

- február-márciusra és májusra is meg vannak már a pihenő napjaim/napjaink, amire eddig kb sosem volt példa, hogy ennyire előre fixáljak valamit. Tegnap pl felröhögtünk. Kaptam Marikától karácsonyra Burda előfizetéseket, és az egyik már megjött, de a másik még nem. Mondta, hogy egyeztet akkor a Burdával, de mondtam, hogy várjon újra csekkolom a postaládát, vagy hogy Attila nem vette-e ki és csapott le rá ;-). Ahogy kikotortam, a láda aljában találtam egy szétázott borítékot... Még szerencse, hogy nem dobtam ki egyből, hogy szórólap. Lola kapott szülinapi meghívót. Az egyik Anyuka kérdezte is múlt hétvégén a címünket, hogy bedobnák, de miután elküldtem el is felejtettem. Szárítgattam a radiátoron, és lebegtettem Attilanak is, hogy remélem, nem maradtunk le róla, vagy nem most hétvégén van. Nem :))) Március 5!!!. Számomra ez a hihetetlen mentalitás, hogy ennyire előre tervez valaki bulit.

- Töredelmesen bevallom, hogy a 30 napos jóga journeyben el vagyok maradva. Jóóó sokat kell a hétvégén jógázni. Attilától kaptam kis jógamatracot, hogy el tudjak vonulni, mert ezt hiányoltam. Mondjuk Lola mindent velem szeret csinálni, nem csak a fürdést, így bekapcsolódik ő is. Miután ráunt, már csak engem instruál, hogy nem úgy nézek ki mint a képernyőn :D :D :D. Ok. elsőre én kértem, hogy fényképezzen le, hogy lássam mennyire hasonlítok az adott pózhoz.

- A 30 napos húsmentesség megy. Sőt. Szerintem kb búcsút mondhatok a húsnak. Az Aquatikumban ugyan egy fél dinót megettem :D. Dinó fasírtot kértek a gyerekek, és nem fogyott el minden, én meg az egyiknek a felén túl voltam, mire leesett, hogy jaaaaaa, én nem eszem most húst :D. Attila megnyugtatott, hogy ez nem hús volt, hanem tőgy :D. Szóval itt nincs görcsös célom. Ha kívánnám enném, és fogom is, de nem kívánom egyelőre.

- Mózi szemüveges lesz. Egy feles kell neki, az is inkább csak olvasásnál, tanulásnál, képernyőhöz. Ő már nagyon várta, mert szeretett volna szemüveget. Találtunk is olyat, ami tetszik. Ebben totál szabad kezet adtam neki, max értékhatárban korlátoztam be. 

- Kiesett Lola első foga, és nem vitte el a fogtündér ;-). Szerettem volna megkímélni a csalódástól, de nálunk ez nem volt divat. Szerencsére elfelejtette betenni a párna alá, pedig mondta, hogy be fogja. Se első nap, se második nap nem tette be, így ha ezek után betenné, már joggal mondhatjuk, hogy már nem friss a felhívás, vérszagra gyűl a Fogtündér (is) :D. A hétre még jutott 6 éves státusz, oltás (azt már korábban letudtuk).

Útban az oviba - 2022.01.27.

- Iskolakerülés. Nagyon szeretnénk, ha Lola nem menne még suliba. Ha nem sikerül elintézni, akkor sem fogok kétségbeesni, de mindenki 7 évesen ment, és az ovi egy Paradicsom nem csak egy gyerek parkoltató, így nagyon jó helyen van. Nagyon-nagyon nem vagyok elégedett a mai oktatással, így ameddig van esély rá, hogy az oviban és itthon fejlődjön, addig kihúzzuk. Rendesen felbőszít, hogy nem dönthetjük el mi szülők, és a gyerekekhez legközelebbi pedagógusok, hogy mi a legjobb nekik. Elvittem a BagolykaLandba Szandihoz, hogy csináljon egy részképességvizsgálatot. Nincsenek ordító problémák, sőt. A legerősebb szalmaszál a logopédia, ahova szintén mentünk. Gitta Mami megnézte, írt róla, és ott tényleg van 6 hang, ami nem stimmel, oviba is jár logopédus, és foglalkozik vele/velük. Elvittem szemészetre, gyerekorvoshoz, hogy ő is írjon bármit. Hogy pici még, hogy #mittudomén, csak hasson. Várjuk most a szakszolgálati behívót, ettől függetlenül a jelentkezést a suliba meg kell kezdenünk.

- Figyelitek, milyen jó vagyok? Januárban ez a 7. poszt!!! Évek óta nem volt ilyen aktiv hónapom.