Tegnap este - egy darabig közösen a gyerekkel, majd csak én - visszakerestük a Lola születését a blogban és az utána következő posztokat, képeket. Csak néztem, és annyira távolinak éreztem azt az egész korszakot, ami szerintem a legjobb volt. A fiúkat ovisnak látva, borzasztóan szerettem volna visszamenni oda. Úristen annyira jó volt…
Tegnap este már lestük az időt, és 8 óra magasságában datáltuk, hogy ebben a pillanatban húzta ki Lola a dugót jelezve, hogy útra kész. Odamértük Lolát a hasamhoz, hogy hogyan is férhetett el bent, és milyen kis pöttöm Tündérként szállt le közénk, és mennyire tűzről pattant csaj lett belőle. Néha csak feküdnék velük szorosan hosszan összebújva, mint a kezdet kezdetén. Akarom azt a selymes pucér kis dobogó testet magamon. Hálás vagyok, hogy mind a mai napig annyira ölelgetős, bújós mind ❤️.
 |
| Isten éltessen Baba Lola ❤️ |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése