Mennyi???!... - 15 éves érettségi találkozó

Nyáron jött a késztetés, hogy a 15 éves érettségi találkozónk szervezését a nyakamba vegyem, és a Sanyikáméba... :D. Az lebegett előttem, hogy egy minél nagyobb létszámban összetrombitált jubileumi eseményt rittyentsünk. Éppen ezért szavazásra bocsátottunk 3 időpontot október, és november szabad hétvégéi közül, de elég hamar kiderült, hogy nem lesz (nem is lehetne) teljes a létszám, és nem csak a külföldre szakad osztálytársak miatt. Jöttek egymásra az események, és eldöntöttük, hogy nem hajt a tatár, bökünk egyet a távoli naptárra, és aki akar eljön. Így is lett. 2015 január 17, szombat. 

Sejtettem, hogy nem egy nagyon kommersz találkozó lesz, de nem akartuk nagyon túltupírozni sem.

Végül készült videó összevágás, és egy kvíz játék, hogy az elmúlt időt felölelő beszámoló ne legyen unalmas. Megkértünk előre mindenkit, hogy küldjenek nekünk magukról 3 dolgot, amit kiemelnének. Lehet vicces (amire senki sem gondol), lehet tanulmány, munka, család, elért büszkeség. Ezekből az idézetekből származott a Prezi második része, az első pedig olyan gimnáziumi mozzanatokról, beszólásokról, tanárokhoz, kirándulásokhoz, osztálytársakhoz kapcsolódó szösszentekről szólt, amit ki kellett találni. A végén pedig a szigorú javítás során, a megfejtendő emberke beszélt magáról. A termet is átrendeztük, hogy ne padsorok legyenek, hanem U alakban elrendezett székek (és padok), mert ez így borzasztó interaktív ;-). Természetesen kellett, hogy készüljön ültető kártya, amit igyekeztünk emlékezetből a megfelelő helyekre tenni, vittünk ásványvizet, felcímkézett poharakat. Megköszöntöttük a két osztályfőnököt (1+ 1 helyettes) virággal, könyvutalvánnyal, és a vacsit a Régi Vigadóba szerveztük. Szerintem teljesen vállalható volt a 3 személyes tál, sőt, pezsgő, desszert, víz. A vacsi után, aki nem széledt szét, beültünk még a belvárosba a Bario Café-ba. Mert minden romkocsma teli volt. A többieknek is bejött a móka, majdnem sikerült ránk tolni a 20 éves találka szervezését is :D. És még lehet... :)

Itt pedig lapul még egy videó is ;-)

ilyen sem volt még

Családi szülinapra várjuk a nagy családot. Fiúk szundikálnak még, Anya végre teljes harci díszben, és nem 'kinyúltan' állok az események előtt :). Sőt! Futni is voltam, amíg Attila kitakarított a lakást. Csók érte. Idén nem készültem papíralapú sallangokkal, és nem rittyentettem ennivalót... Majd jövőre. Viszont ez a negyedik születésnapi torta, amit sütöttem ;-) (mármint, hogy most januárban. 2 Lócinak, 2 Mózinak). És jók voltak. Bízom benne, hogy ez utolsó előtt sem kiabáltam el magam. Szeretem az ilyen összejöveteleket a kossuth lakban. A gyerekek is mindig úgy fel vannak dobva, pörögve. Beszámolok utólag róla egy-két képben, illetve a múlt héten volt a 15 éves érettségi találkozónk, arról is megemlékezem. Utána jöhet a hét bölcsődei tapasztalása, hétfőtől pedig utánam a vízözön....

Mózi 4

Január támadás érzelgős anyai szívem ellen... :). A legnagyobb elsőszülöttöm is 4. Műűűű.... Kucorog este az ágyban mellettem, ölelget, mesélem neki kérésre sokadjára a négy évvel ezelőtti eseményeket, megereszti rebegve, hogy Anya, szeretlek...

Én is nagyon, Mózikám!!! Isten éltessen sokáig!

Hümmmm....

... az egy dolog, hogy bölcsőde, de a napokban bilibe pisil itthon :)). Persze nem ül rá, csak fölé terpeszt. Úgy örül magának, büszkén megy kiborítani. Ez még nem a bölcsi hozadéka, mert már előtte produkálta. Karácsonyra kapott egy kis kék bilit, de eddig a fején grasszált vele, vigyorogva, hogy kalapom-pom-pom... Ez is célbe ért.

Kis kifli

A kicsi se kicsi többet... Hanem nagy bölcsődés. Nem is kaphatott volna találóbb jelet, mint a KIFLI (ejtsd: kiffffi ;-)). Készülünk egy ideje erre a bevetésre, és tudtam mindenemmel, hogy nem baj az, ha nem sikerül hamarabb startolni. Még akkor is, ha az abban a pillanatban némi szájhúzogatásra adott okot. Erzsike néni fogja leginkább gondját viselni, az ő kis kifffije lesz nap közben. A hétvégén, pontosabban pénteken, belázasodott Lóci, így látszott, hogy hétfőn nem fogunk kezdeni. Ma viszont egy másfél órácskára már megjelentünk. Nem volt ismeretlen a terep, mert nyáron is jártunk bent a fiúkkal, illetve jól emlékezett a Mózi idejéből. Számomra egyelőre nagyon szokatlan, hogy most a második fiúcskát kell szoktatnom, és nem ő az a "mellékes" kenguru a zsebemben, akit hurcolászok, ha megyünk valamelyik intézménybe a nagy testvérrel. Van kis szekrény, van törölköző, fésű (fel is avattuk), olvadok el, hogy mennyire cuki és aprócska csikó. A héten róla is kell egy bölcsődei bemutatkozót írnom, már fogalmazom fejben azt a pár 5-6 oldalacskát ;-). 

Az, hogy mennyire lesz sima ügy a szoktatás, javarészt rajtam múlik. Tudom, és nem fogok csimpaszkodni a gyerekbe, hanem betapasztott füllel szaladok ki a kapun, ha kell :(. Remélem, nem nagyon kell. A mai nap még az "elvarázsolt palota" kategória volt. Szaladt fűhöz-fához, főzött kakajót, vasalt, lovagolt, szétpakolt, dobált, gyurmázott. Sőt, voltunk só-szobában is, hiszen kedd van :D. És hogy anya közben mennyire fogja megváltani a világot??? Jó kérdés. Nyomaszt persze ez a tudat is, hogy akkor már hasznom legyen, ha intézményesítettem mind a két fiút... Mert nekem ne mondja senki, hogy azért gondolkozik el a bölcsőde gondolatán, mert jót tesz a gyereknek a társaság. Belefacsarodott a szívem Szabikát látva cumival a szájában a macikát ölelgetve sírva, aki most szokik egy hete talán. Pityergett, néha el lehetett terelni a figyelmét, de látszott rajta az a hatalmas hiányjel, amit az anyja helyén érez. Most bekönnyezik a szemem, annyira érzem... 

Na de Lóci ennél jobban fogja venni az akadályt. Biztos háttér van mögötte és előtte. Ezzel bújok ágyba, de fogtok még hallani rólunk.

Nincs is jobb egy névnapi szabadnapnál. Úgy hozta a helyzet, hogy éjszaka nem jól voltam. És még reggel sem. Attila elvitte Mózit oviba, enyém anyukám elvitte Lócit, én pedig fél 10-től fél 3-ig aludtam, majd fürödtem, olvastam!!! Vasaltam magamon, most pedig olvasok, olvasok tovább. Köszönöm a köszöntéseket itt is-ott is.

Karácsony 2014

Csak hogy nem maradjunk karácsony nélkül 2014-ben sem, és az új évet, bölcsődét mindenféle elmaradás, lemaradás nélkül kezdjem/kezdjük. Itthon még áll a fa, bár erősen gondolkozom, hogy holnap elviszik az angyalkák, mert hullik. Ennél is nagyobb 'baj', hogy erősen kezdjük kihízni a lakást. Hol itt szorít, hol ott foszlik... Kell a hely.

December sűrű volt, de krémes és csomómentes. Megszokjuk, hogy ilyenkor minimum két hétig Attila nincs itthon. Én is fel vagyok vértezve energiával, nem tervezek többet, mint amit képes vagyok megcsinálni éjszaka. Szerencsére van segítség, ha kell, ha kifulladunk, de én szeretek azért lábujjhegyre állni. A terv végül megvalósult. Hután töltöttük a karácsonyt, és nagyon jól sikerült. December 23 még erős menet volt, két feldíszített fával kellett meglepiben tervezni, addigra sütésnek le kellett zajlania, csomagolás és ajándékok szétszortírozása , leosztása meg kellett hogy történjen titokban, fel kellett jutnunk Hutára. Ez így is lett. Éjszaka 11 fele értünk oda, de sikerült. Így kerekedett egy meghitt, nem rohanós, családi pihenős 24-25, majd egy picit nyüzsgőbb 26 itthon Debrecenben, de azt meg így szeretjük. Azt hiszem, fog ez működni jövőre is. Hangulatos a búbos kemence árnyékában parasztházban többet befogni az ünnep lényegéből. Nem viszi el a csillogás. Hajlamos vagyok a tökéletességre törekedni, meg is kaptam ezt Attilától 23-án, amikor még nem láttam a nap végét, és az indulás lehetséges időpontját, hogy miért görcsölök és miért akarok mindent tökéletesre...? Holott csupán arról volt szó, hogy az ajándék legyen becsomagolva mindenkinek szépen, legyen a dísz összekészítve, gondoljak ruházatra és a menü hozzávalóira, mert a hegy tetején 24-én már hiába sóhajtozunk, hogy mi maradt otthon, legyen egy kis muzsika, legyen esetleg film, legyen könyv és a többi :D. Kényelemes ütemben főztem a menüt, de "véletlenül ;-)" nem vittünk áfonyalekvárt... Ebből az apropóból mentek le a fiúk délután Újhelybe venni egy üveggel (nyilván a kicsik nem tudták, hogy mi tudjuk, hogy ilyenkor már nincsen bolt nyitva), én meg futni. Rendesen felöltöztem futónak, együtt indultunk, zártuk a kaput, majd ahogy az autó elhajtott, anya visszakanyarodott, és mint az őrült előkaptam a fát, feldíszítettem, majd az ajándékokat szépen alárendeztem, zene bekészítve, gyertya meggyújtva. Megbeszéltük Attilával, hogy kb hánykor legyek a kocsmánál, mert akkor felvesznek, mintha azóta is futnék :). Így is lett. Ahogy a sötét házba beértünk, látszott, hogy a belső szobában világítanak a gyertyák.... Alig tudtuk a fiúkat visszafogni, hogy legalább öltözzünk át, ne kapucnis pulcsiban, futó cuccban tündököljek este. Ők kényelmes otthonkában nyomták.

Olyan cukik és ragyogó szeműek voltak, hogy öröm nézni őket. Klappolt minden, a másnap kellemes semmitevéssel, délutáni szunyával, játékkal, mangalica malac nézéssel telt :).

26-án ebédre mentünk Attila szüleihez, utána csapatostól Anyáékhoz, ahol voltak keresztszülők, nagyszülők, dédszülők, unokatestvérek, kapcsolt részek. Ezt gyermeki szívem még mindig annyira élvezi. Ezt a fajta karácsonyt otthon. Nehéz kicsit leválnom. Mert otthon még mindig gyerek vagyok. Meglepetés a fa, nem én főzök, meglepetések az ízek, a sütemények, az ajándékok a fa alatt...

A fiúkat muszáj volt lefektetni, mert elég későn feküdtek az utóbbi napokban, így 5 körül hazajöttünk. Itt kapták a negyedik meglepetés karácsonyfát és ajándékokat. Itthonra is szortíroztunk, a fát pedig Poszika és Éva Mama díszítette fel, amíg nem voltunk. Én fél 6-6-ra mentem Sanyikámékhoz, mert a lányos karácsony ott szokott zajlani. Ebből sem adnék már. Beépült a karácsonyi szokások közé, lazulós, viháncolós, eszegetős. A kezdés ütősre sikerült :)). Terítek is az előzményeknek. 

Marika anno ősszel nagyon fel volt háborodva a FB-on zajló Szabó Balázs robbantotta mini kultúrforradalmon, mert nem akarta elhinni, hogy mindenkinek van kedvenc verse, azt meg főleg nem, hogy el is tudja szavalni. Sokat szívattuk ezzel, mert saját bevallása szerint neki nincs, sőt nem is szereti őket. Ez elég magas labda volt ahhoz, hogy a 2 éve tervezett karácsonyi ajándékokból egyet megvalósítsunk. Bedobtuk cirka 2-3 éve egyszer a dögöt, hogy az addig rendben, hogy mindenki kreatívkodik, viszont lassan nem tudjuk űberelni saját magunkat és a másikat sem, így legközelebb csak éneklünk vagy fellépünk, szavalunk egymásnak közösen. Azóta sem valósult meg. Kivéve ezt az egyet most 2014-ben. Felvettünk neki egy József Attila verset a mi saját produkciónkként, őskori VERS MINDENKINEK stílusban hajnal fél 1-kor, Sanyikám meg megvágta. Szétkacarásztuk magunkat már a létrehozás fázisában, ez volt a legjobb benne :D. Készült werkfilm is, nem is tudom, fel merjem-e ide tenni a videót. Talán nem ;-). 

Hát ezzel indítottunk, meg volt a kellő alapozás. 

Hazarobbanva 8-ra pedig nyélbeütöttük a minden évben 23-án aktuális belga sörözést nálunk, amiből lehet 26 lesz jövőre is, és utána is. Eléggé kipuhulva, de elégedett-boldogan kuckóztunk be. Másnap még lehetett kacagni a sörözés utózöngéin... ;-)

Köszönöm mindenkinek ezt a csodás karácsonyt! Tudjátok, nekem ez a kedvencem... :))

Bőröndbe?

Lóci kinyomott egy kicsit több kézkrémet, mint amit beszív a kis keze.... Mondtam hogy kenjen az enyémre is, illetve a pofijára. Majd elkezdte mutatni, hogy ken a fejére, a pulóverére, a konyhapultra. Nem kente fel, csak kérdőn mutatta, hogy oda lehet-e. Rázom a fejem, hogy nem, csak a BŐRÖDre.

 - BŐRÖNDbe? - kérdez vissza

:))

Tegnap a gurulós bőrönddel játszottak, lehet, azért élvezett elsőbbséget ez a szó :)

És mindig ott hagyok egy darabot a szívemből...

Attila kérdezte a napokban Mózit kutyasétáltatás közben, hogy Mózi, Te szeretnél kertes házba költözni?

 - Én igen, de a szívemet itt hagyom.

......

Az ilyeneken leesik az állam. Hogy egy négyéves hogy tud ilyet megfogalmazni. A népdalok éneklésekor ízekre szedi a dalokat este. Már nem tudok egy fél sort egy szuszra elénekelni, mert mindent megkérdez, hogy az mit jelent. Pl, hogy fáj valakinek a szíve. Ezt rendszeresen kéri, hogy mondjam el. Hogy hogy szerelmes, hogy fáj a szíve. A másik a csalfa. Ezt előszeretettel használja az utcán is, mutogatva emberekre. Ünnepekkor pedig hallom, hogy vita közben kiabálta bent a szobában Lócikának, hogy Eredj a pokolba!

Attila kérdezte, hogy kitől hallott ilyet. Mi mást mondott volna, mint... Anyától :). Még szerencse, hogy volt rá magyarázatom. A Tancika Marcika népmesében hangzott el többször is, de ott a Kicsi dió és utána a többi. 

Esténként tudakolja, hogy az ágyát elvisszük-e, ha költözünk. Meg utána minden egyes bútort és órát és ceruzát, villanykörtét megkérdez. Utána elindul visszafelé. Amikor mi ide költöztünk mi volt itt? Ki építette ezt a házat? Ki festette ki? Hogy kell csempézni stb-stb :). Olyan lelkes és rendíthetetlen. Úgy szeretem, hogy ilyen. Igyekszem mindig részletesen, "láthatóan" elmesélni.

A következő nagy téma az Angyalok, és az pokol. Milyen az, miért, hol stb. És hogy ki hal meg, miért áll meg a szíve, mitől dobog stb. Miért temetik el a testét, és hova lesz az ember... Ezt még tudom is mesélni, elmagyarázni az én elképzelésemet, na de az örökös elektromossággal már bajban vagyok. Tényleg rá kell gyúrnom a napokban. Mert az hogy Zsolti bácsi szerelte fel a csillárunkat anno az nem elég. Hogy építenek házat, és hogy vezetik bele a manót(= elektromosságot)? Hogy fut a falban a vezeték, mitől ég a lámpa. De nem annyit akar tudni, hogy felkapcsoljuk. Ez nem elégíti ki. Ma pont elkaptam egy pillanatot, hogy a hosszabbítót kémlelte nagyon nagy szakértelemmel. Mondtam, hogy csak bele ne nyúljon. Azt nem akart. Csak azt mondta, lát benne mélyen vezetékeket... És az hogy, és mi, és miért és hogy működik.

Lóci 2

Van nekem egy ma kétéves kisfiam és egy meghatódott kis szívem...

Mikulás Party 2014

Kezdem ezzel a pótlást. 

Mivel ez már hagyomány el se tudnám mismásolni az eseményt, emlékeztet rá a tömeg :D. Elég nehezen sikerült időpontot találni, át is helyeztük Télapó after party-vá, de így sem lett teljes a csapat. Idén a 4. összeröffenést tartottuk a Kossuth lakban, és elég alaposan készültünk gyereklecsendesítő tevékenységekkel is. Volt mikulás témájú kifestő, bekészített mézeskalács tészta, és a papír rénszarvasokat is ekkorra terveztük időzíteni. Haa-haaa :)). Semmi nem került elő. Maradt a lakás szétjátszása. Nevettük is, hogy lehet 10 év múlva mi ugyanolyan lelkesen szervezzük a gyerekeknek a bulit, ők meg örülnének neki, ha magukra és a serkenő kis pin@ bajszukra zárhatnák az ajtót, mi meg ott fogunk kopogtatni kifestővel, filc karácsonyfadísz-varrás ötletével :D.

Suttogjanak a képek helyettem...

Köszönet a résztvevőknek (nincs rangsor, csak ahogy kezem alá esnek a nevek):

Barbi és Kende (Zalán beteg volt :()

Mesi és Iván (Eszti beteg volt :()

Sanyikám Borival

Adri Zsófival és Sárival

Petra Zselykével és Pocakkal

Mózi-Lóci és én, mint házigazdák

... most kevesebbnek tűnik :D

Jövőre találkozunk!!!

Két ünnep közötti idill

Ne tévesszen meg senkit, a kép egy pillanatot örökít meg a zúzás és díbolás közben, éppen nem kellett puszilgatni a fájó részeket, senki nem kapott bele a másik szemébe, senkibe nem haraptak, senkit nem csíptek meg, nem zúg porszívó, nem hull fenyőtüske és dísz, nem borul és roskad össze ruhaszárító, nem lépünk gyurmába, nincs friss kakaófolt a fehér (...) lepedőn, senki nem akar világgá menni. Igazi Állítsátok meg a Földet..!! pillanat - éppen jókor... :D. Majszolgatnak mézeskalácsot, cantuccinit a lehámozott kanapépárnákon pizsamában, amíg készül az ebéd.

Jelentem

Itt most biztos csúszásban leszek a beszámolások terén. Igyekszem. Bírjátok ki picit.

Mózi, a naiv ;-)

 - Anya, mit eszik a kis zsiráf?

Mesélem neki, hogy az picike állatokat is szoptatja a mamájuk. Erre ő:

 - Anya, ugye az én kisgyerekemet is Te fogod majd ciciztetni?

 - .... nem

Meg se lehet előtte egyelőre említeni, hogy egyszer neki is lesz felesége/barátnője, és anyából nagymama lesz. Én pedig fürdőzök egyelőre ebben a nagy Anya fétisben :D.

Sütöm a süteményeket iccaka, felkelt ma is Mózi, hogy rosszat álmodott. Bebújtam hozzá, és a kis meleg testével odabújt közel az arcomhoz, és már kb álmában dünnyögte, hogy szeretlek, Anya...
Apa híján én vagyok a fix pont most, ennek tudom be ezt a nagy szerelmet. Annyira drága.

Fél 4, lassan kelnem kell...

Karton rénszarvas

Úgy döntöttem, hogy a megőrülés elkerülése végett az utolsó pár napban "lelassulok" a gyerekek mellé. Még jobban. Alkotunk közösen. Most éppen karton rénszarvast. Köszönet az ötletért és inspirációért a borarti for kids-nek. Mózi és Lóci dobozt lyukasztgatott és kalapált ollóval :). Várjuk a Jézuskát és az angyalokat...

... a megértés ünnepe

Fáradt vagyok, de tótágast áll bennem a karácsonyi hangulat. Úgy néz ki, idén törvényt bontunk, hagyományt oszlatunk. Tavaly meglehetősen kifingtunk december 24-ére, és hiába szeretjük a nagy sürgést-forgást, nekem csak kicsúszott a számon az a mondat, hogy jövőre elbújnék inkább Hutára. Attila ezt akkor kb készpénznek is vette :). Nem kellett sokáig barátkoznom a gondolattal. Édes négyesben, plusz Tolsztojjal bevackoljuk magunkat 23-án a hegyi parasztházba, és nem lesz - más által egyébként nem támasztott - magunk gerjesztett megfelelési kényszer, csak társasjáték, pocolás, majszolgatás.

Fura. Valahol belül csak erre készültem. A képeslapok már megvoltak akkor, amikor egyáltalán felvetült ennek az idei forgatókönyvnek a gondolata, de idézetben, egyszerűségben teljesen erre a vágyamra/vágyunkra, igényünkre utal az idei üdvözlet. Kóstolgassátok.

a legszebb az egészben, hogy az idézetre egy Kundera könyvben bukkantam nyár végén, szintén Hután, és tudtam, hogy ezt valahol felhasználom, annyira illeszkedett. hát most itt van... :)

Boci

Eddig elég jól tudtam kezelni a FB és blog bejegyzéseket, ügyesen szétvált bennem is, hogy mit posztolok az egyikre, mit a másikra. Eleinte úgy futottam neki, hogy a tűkkelütött varrományok feltétlenül legyenek fent a blogban (is) a Tűpárna menüpont alatt, de a 'sorozatgyártás' ;-) és fénykép túltengés miatt letettem erről. Most inkább a családi szennyes, illetve a családi közös vagy nekik szánt alkotások itt jelenik meg, az egyéb meg a FB-on.

Ezt a Bocit mégis kénytelen vagyok ide feltenni, mert 2014 kedvence lett számomra. A fiúknak is fogok varrni, csak lehet, nem bocit, de hasonló karaktert.

363 nap bemóban :D

Karácsonyra és Szilveszterre ÖTYE, kiöltözni!!!

A mai este emlékére. 2:41. Marika! Férfi nincs, aki ilyen málén zokog :)).

Nagyon jól esett, kellett :). Köszönet érte. Csók

Úgy szeretem, amikor kis gömbölyű puha macskatalpain érkezik. Nyílik a konyha ajtó, és hoz egy álmos, elfeküdt hajú, hunyorogva mosolygó, álomszagú, gyűrött Lócikát.

Elindulok akkor vissza. Az élelmesebbjeinek feltűnhetett, hogy azt írtam októberben, kezdjük a bölcsit. No, nem kezdtük. Max november közepétől kezdhettük volna egyéb bölcsődei okok miatt, akkor meg már úgy voltam, hogy azért az egy hónapért nem éri meg nem az eredeti terv szerint haladni. Nagyanya bevállalta, hogy majd Ő heti 3 alkalommal istápolja Lócikát, és január 5-től kezdünk. Papírok a helyén, lesz üres hely stb. Erre majd még visszatérnék egy köhhintés erejéig :). Szóval ezért nem volt beszoktatási beszámoló. Ami késik nem múlik. Januárban a 2 éves Lócika Erzsike néni szárnyaira lesz napközben bízva. Már most hiányzik az okos kis feje :). A piacon felcsillant ma a szeme Nagyné és Fiai standja előtt. Felül 2 bocifej figyel. Mutatja nekem lelkesen. Anyaaa, boci! Mondom, igen, tényleg. Erre ő: KETTŐ is! És ne legyek elolvadva...? Ne csókolgassam szerteszét a piacon? Deeee!!

...a sok helyesírási hibát és értelmetlenséget, amit az imént ide hánytam majd utólag korrigálom, szépítem, de a kezem gyorsabban jár, mint az agyam.

Szép álmokat kívánok ezekkel a szép ajándékkísérőkkel.