A szüleimnél még voltak elfekvő holmijaim, dobozok, újságok, nem sejtett apróságok. Jó ezeket újra felfedezni, kicsit átselejtezni, hadd kopjon a férgese. Na egy ilyen rakodás során került elő a rég nem látott fa furulyám. Régen, amikor még X-lábam volt, tanultam furulyázni. A f@sza kis Yamaha csont hangszert elhagytam általános iskolában, de ez kibírt már sok mindent. Még azt is, hogy az eredeti barnás lakkfestéktől megnyúztam. Borotva pengével meghámoztam. Ugyanis a síp részénél a fogammal felkaristoltam a sok-sok fújkálás során (azóta nem fogazok ;-)), és úgy éreztem, szebb lesz, ha lekaparom róla a festéket. Nem nyilatkozom....
Ha már az új design-nál tartunk, felsejlett bennem a lakberendező hajlam is. Hogy a fenébe ne csábított volna a foltos zöld íróasztal? Apa lefestette szép zöldre, hogy ne legyen tömeg cucc, aztán valahogy ráfolyt a technokol (már akkor is állandóan alkottam), és felkapta a színét. Miután több hasonló baleset is érte az évek során, úgy reméltem, szebb lesz, ha direktbe csinálom. Elkezdtem felcsüszkölni technokollal és ujjal....
Vissza a zenéhez. Szóval ha már megtaláltam a sokat megélt furulyát, elkezdtem feleleveníteni a tudást. Délelőttönként zenebölcsit tartok magamnak és Mózinak. Élvezzük. Azt különösen, hogy egész jól megy a kottaolvasás. Lényegesen jobban, mint a cirill betű. A módosító hangok fogását ugyan már elfelejtettem, így ennek még utána járok, de úgy is lesz dolgom a Simonffy Emil zeneiskolában.
Mi dolgom lenne nekem ott? Csak nem zenetanár leszek? Vagy Ringatóra fogunk járni? Nem, dehogy.
Ahogy nőtt ez a kicsilány úgy lett piccolo a furulyából, majd mire elérte 12-13 évesen kb a végső hosszát, lett neki szééép fuvolája. Nem is emlékszem, mikor hagytam abba, de jó régen. Szerintem már gimnázium alatt sem fújtam. Valamelyik idei régiségvásáron találtunk egyet. Soha nem volt sajátom, kölcsönözte mindenki szinte ezeket a hangszereket. Valószínű innen és akkor merítette Attila az ötletet ahhoz, hogy születésnapomra igazi SAJÁT fuvolát kapjak!!! Így most felkeresem Balogh Józsit a régi-régi tanáromat, aki egyszer a húsvéti szünet előtt beírta a lecke könyvembe, hogy NEWSEE meg rajzolt mellé egy tapsifülest, és nekem ez baromira tetszett, hogy hangolja be a fuvoláMat és tegyen a tarisznyámba pár jó ötletet, tudást és bátorságot, hogy újra neki lássak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése