tűkkelütött

márciusi sétához készülünk

Most a legtöbb változás Mózi körül zajlik, de a beszoktatás után kicsit több időm marad élvezni Lócival is az életet kettecskén. Egyem meg annyira második gyermek, hiába próbálok tudatosan figyelni rá, hogy ne legyen. Hülyeség, tisztában vagyok vele. Nem tehetünk úgy, mintha elsőnek született volna. A napirendet gondosan átfordítottuk közös erővel, mert sajnos túl kényelmes volt, hogy éppen, amikor aludt ne ébresszem fel. A délelőtti séta utána azért nem, mert még Mózit gyorsan megebédeltetem, és majd utána... Sőt! Ha még akkor is alszik, akkor gyorsan lefektetem, eszem én is, majd utána... De jóóó, még alszik most is? Akkor csak gyorsan megnézem a leveleimet, és majd utána felébresztem.... Tyűűűű, vajon le tudnék-e még én is feküdni kicsit, amíg alszik....? Le bizony. És még most is alszik? Felkelt délután négykor a fél tizenegyes alvásból. Éjszakára persze ilyen hosszúságú szunya már nem jutott, mert nap közben még ezen túl is belehúzott. Türelmesen kivárja, amíg Mózit elrendezem, vagy kevésbé türelmesen, de nincs mit tenni, menet közben nem tudom elhajítani a másikat. Cserébe éjszaka volt fent. Nem feltétlenül sírt, csak gagyarászott a félhomályban vagy eszegetett. Olyan hálás ha beszélgetünk vele, vigyorog mindenkire, gőgicsél, cuppog. Úgy remélem, ha a napot kicsit visszatoljuk, akkor tökéletesek leszünk. Nagy hasfájás elmúlt, mint a könyvekben. Tíznél tovább nem engedem aludni, pontosabban akkor mindenképpen tisztába teszem, és felébredt. Dél, 1 körül is így csinálok, valamint a délutánokba is csempésztem némi ébresztőt, mert egyébként hajlandó lenne a legnagyobb csinnadrattában is aludni fény és zaj ellenére a nappaliban a járókában.

Ma három hónapos, és széép kis kerek Michelin baba (6,3 kg, 61 cm :)). A tejem túl nehéz, így kiverte a pofiját a kiütés. Most csökkentettem a tejtermékeket, de a kávéba muszáj tennem kicsit. Úgy veszem észre, már két nap is szépített a foltokon
.