Lassú, minőségi élet

A Slow Life* jegyében, illetve a bölcsődei szünetre való tekintettel elhatároztam, hogy felkerekedünk a fiúkkal délután, és veszünk egyszerű ping pong labdákat és gyűjtünk kavicsokat. Ehhez egészen a Lovarda előtti nagy placcra sétáltunk, és megfogadtam magamban, hogy út közben nem ejtem ki a számon, hogy Mózi, menjünk már, gyere, siessünk (vagy hasonló). Nagy baj nem lehet, ha találunk kavicsot, botot, van víz (bármilyen formában, csöpögve, folyva, lavórban, tálban, flakonban, spirccniben, permetezőben) és homok, föld. Hagytam, sőt leguggoltam útközben én is közelről megszemlélni a járda repedéseiben a poros hangyákat, megvártam, míg a Csapó utca végén a felhólyagosodott aszfalton oda-vissza 10* átmotorozott a bukkanókon, körbe tapogatta őket, amíg botot kerestünk, és a Campus előtti téren "csapozott". Vödör szám horda a zöld kisvödörrel a vizet a szökőkútból a díszburkolatra és a homokba. Boldogan válogatta a kavicsokat, amiket majd megfestünk a héten. 

Meg is lett az eredménye :) Már az Árpád térnél megkérdezte, hogy Holnap is eljövünk? 75 perc alatt értünk haza, kereken 8-ra, útközben pogácsázva.  Közben agyaltam, hogy holnap mit főzzünk, mi az amiben tudna segíteni maszatolni, milyen itthoni mókát találjunk ki. Az egyik délelőtt krumpli-nyomdázni fogunk, de csak ételszínezékkel, mert tartok tőle, hogy benyalja a festéket!! 

*A Slow Life mozgalom civil kezdeményezésként a nyolcvanas években jelent meg Olaszországban a gyorsétteremláncok elleni tiltakozásként, a helyi, hagyományos ízeket hirdetve. A Slow Life, Slow Food mozgalom nyitányaként az olaszok az általuk igen kedvelt pennét dobták a magasba Rómában, a Piazza di Spagnán, felhívva a figyelmet a nagyvárosiasodás negatív hatásaira . Ezt követően megjelent a Slow Travel (Utazz lassan!) mozgalom is, amely arra buzdít, hogy hagyjunk időt a barangolásra, az országgal való ismerkedésre, arra, hogy elvegyüljünk a helyiek között. Ne kipipálni akarjuk az élményeket, gyorsan és sokat kattintgatva a fő látványosságok előtt, hanem merüljünk el a részletekben - az sem baj, ha  el is tévedünk városnézés közben. (...)

A mozgalom szlogenje: Fékezz, élj tartalmasabb életet! Ez nem lustaságot jelent, hanem, hogy kevesebb dolgot csináljunk, és lassabban. Ennek a filozófiának a lényegét egyetlen szóban foglalhatjuk össze: egyensúly.

A Slow City (Élhető város) kezdeményezéshez eddig 16 ország 150 városa csatlakozott. Címerükön egy csiga van, a lassan járj, tovább érsz filozófiáját hirdetve, elutasítva a rohanást, a taposómalmot. Ezeben a városokban van idő a helyi hagyományok ápolására, a találkozásokra, a zöld övezetek karbantartására, arra, hogy egy padon ülve könyvet olvassunk. 

Míg az Élhető város mozgalom arra törekszik, hogy nyitott szemmel járjunk ott, ahol élünk, hogy megismerjük a sarki boltban a nénit, hogy kijárjunk a piacra, hogy támogassuk a helyi értékeket és a turizmust, a Slow Parenting (Nevelj lassan!) mozgalom a minőségi szülő-gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy legyen időnk meghallgatni a gyermek élménybeszámolóit, mesélni neki, és törődni a szorongásaival, félelmeivel. A játék elsőbbségét hirdeti a balettóra helyett. A mozgalom a szülők körében is megjelenő túlhajszoltságot szeretné csökkenteni, és alapgondolata a korai versenyeztetés, siettetés elleni tiltakozás. /Kádár Annamária - Mesepszichológia/

ZORÁN - Üres bölcsőt ringat a hold fénye

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

(...)