Attól, hogy itt nem számolok vissza hangosan, itthon megteszem. Lóci Baba holnap lesz féléves. Máááár??!!
Alkaron fekvőtámaszozik, de még mindig könnyű dolgom van vele, mert nem rámol, nem jön-megy, dűt-borít. Csak forog, és azt is inkább csak hátról hasra. Nem is lehet egyszerű bő 8 kg-ot mozgatnia. Nem tudom hirtelen, merjem-e elkezdeni hozzátáplálni. Mózinál egyértelmű volt, mert olyan sok időnek éreztem a fél évet. De most olyan hamar eltelt, hogy még mindig nem eszméltem rá, hogy Lóci már nem 2-3 hónapos. Néha még úgy kezelném. Nagyon jó hangulatú, visongó, mindenkire vigyorgó és hatalmas szemeket meresztő imádnivaló kis gömböc. Mózi hangjától, és gyamálásától el van olvadva. Élvezi ha nyüstöli, ha fogja a lábát a nagyágyon, és közben ugrál vele, vagy ráfekszik a hasára. Reggel alig várja Mózi, hogy felébreszthesse a következővel: Jóóóó reggelt Hóci Kapitány!!! És ezt a fülébe fújja meg puszilgatja. Most egy ideje fogyni vélem a csipkedést, szorongatást, karmolást. Csak megszokja, hogy ez a gyerek nem csak jön, de itt is marad :).
Jelenleg Mózi is a simább kategória. Nem nyalja le a krémeket, nem kapja be a szappanbuborék fújó végét, nem szopogatja meg a szappant és a fürdetőkrémet. Nem rámol le, inkább odaadja az elöl hagyott 'nem szabad' dolgokat, és tartja érte az arcát, hogy pusziljuk meg, amiért ilyen rendes. Békés, jó hullámon lovagolunk most. Mindannyian.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése