Óóóó, tudom, hogy vártok, de régen volt és ritkán van olyan, hogy hiába íródik a fejemben jegyzet, nincs kedvem a gép elé ülni, és bepötyögni. Pató Pál Úr fele belém költözött. Vannak megint nem-szeretem, tolom, nyomom, elbújok előle feladatok (pitiáner itthoni tevékenység), amiről mindig úgy vélekedek este, hogy na majd az új nap hajnalán megcsinálom, kiselejtezem, szétszortírozom, bedobozolom, felcímkézem, kitakarítom, letörlöm, felszívom, elásom, megsütöm, beáztatom, eléneklem, megvarrom, lefutom, behomokozom, elviszem stb. És másnap estére még mindig marad belőle, és inkább csinálok egy kávét és egy müzliszelettel (most ez a favorit, de legalább nem ropi kilószámra) az ölemben olvasok valamit. Most pedig inkább átmegyek Lócival Cicanézőbe Dóriékhoz :). Utána meg várom a telefont (mert Sanyikám újra elérhető nő lettem!!!), hogy mikor indul a szülés, vagy legalább mikor van túl rajta az egyetlen Sándor. Holnap is azt fogom várni, és nem szortírozok, áztatok. Max jól szétnézek a Campus programok között, és azt az egy még ismerős arcot meg is hallgatom legalább. A többihez meg öreg lettem, nem ismerem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése