Ezt a posztot Mesi Esztijének köszönhetitek

Verjetek hátba, hogy megint így elvagyok tűnve. Nyilván minden rendben van, csak szeretem ha várakoztok rám. Az elkövetkezendő idő sem lesz lazább, de ne is legyen. Max kevesebb baci, vírus és sérülés érjen bennünket, mint augusztusban.

A héten végre eljutottunk arra szintre, hogy reggel Mózi önszántából kérte, hogy ne pelenkát adjak rá, hanem kisgatyát a bölcsődébe. Itthon régen pelenka nélkül toljuk. Vagy alul egy szál fütyülőben, vagy kis nadrágban, amit könnyűszerrel, roham tempóban is letud(unk) fejteni. Nem is nagyon volt gond, szaladt mindig bilire, WC-re. Viszont ha kitettük a lábunkat, akkor kellett a csomag a kis seggére. Követelte. Ha itthon is abban pállott, akkor viszont esze ágában nem volt se szólni, se levenni. Most a héten eddig így ment, sőt hétfőn éjszaka aludni is pőrén próbálkozott.... Úgy voltam vele, miért is ne. Semmi baj nem lesz, ha rommápisili az ágyat és az ágyneműt. Gumilepedő van, a többi meg könnyen mosható. Amíg le nem feküdtünk tapogattam körülötte az ágyat, hogy száraz-e még, és ja. Csak hajnalban kiabált, hogy Anyaaa, bepisiltem. Akkor viszont nem volt kedvem teljes ágycserére, így átöltöztettem, és jött közénk :). 

Lócika távol áll még az efféle szobatisztaságtól. Annak szurkolnék már, hogy elinduljon. De Il est paresseux. Mondta az orvos (magyarul ;-)), mert megkértem, hogy nézze már meg, kell-e tornáztatnom, vagy megmutatnom egyéb szakembernek, vagy szimplán lusta és dundus, azért nem halad, csak hátrafelé, és felfele. Ügyesen forog oda-vissza, bár gyakran ha a földön van, annyira kimerevíti az alkarját, hogy számomra is képtelenség lenne megmozdulni. Ettől ő is dühbe gurul, még jobban merevít, és acsarkodik, hörög :). Vagy tolat óvatosan hátra. Négykézláb stabilan áll, mint egy kisasztal, meg feltolja a fenekét, hogy a térde sincsen lent, aztán vagy elborul, mint az ólajtó, vagy szépen leereszkedik hasra. Aztán kipécéz magának valamit, és rettenetesen szeretné elérni. Ilyenkor repül hason. Erős a háta, nagy a pocakja, így bőven a levegőben kalimpál kezével-lábával. Fejét lehajtja, gondolatban halad, mert mikor megpihen, és nézi meddig jutott, csalódottan jön rá, hogy semmit. Olyan jó titokban figyelni a nagy munkáját. Küzd ő rendesen, csak nem jön rá, hogy a kezét kellene emelni és pakolászni egymás után szép sorban. Most javasoltak egy technikát. A mellkasa alá kell tennem a kezem, a másikkal meg megemelni a lábát, és csúsztatni előre lassan, hogy közben a kezével tapicskolva haladjon. Azt mondták semmi baja nincsen, nem kell hordani semerre, csak próbáljam ezeket a trükköket bevetni. Az neki már kevés, hogy rázok vagy gurigatok előtte valami ínycsiklandó játékot. Ezzel szemben 6 foggal jeleskedik (a hatodik augusztus 27-én törte át a gátat :)). Szeret enni, mondanom sem kell... Brokkoli, alma, répa, krumpli, húsok, barack, borsó egy szuszra. Közben mindig megszállja az ihlet, és mint aki énekelget vagy dúdol, pár kanál után elkezd dünnyögni, és brümmögni. Ilyenkor kell ügyesnek lennem, hogy ne fújja ki.


Mivel ülni nem ül fel magától, még hanyagoltuk a sport babakocsit, Mózesben nyomja leggyakrabban hason. Teli van vele a teknő :D. A bébihordozóról nem is beszélve.

Ja, és ami még heti történés lesz: instant keresztelő :)

Még a héten megpróbálok jelentkezni. Pl vasárnap, amikor célba értünk. Tessék szurkolni Nekem, hátha az megment.