Mint, akinek sosem volt gyereke, vagy legalább egy fél generáció választaná el a kettőt, örökös majrénak tűnhet az agyalásom és parám Lóci miatt. Mózi nem nagyon evett/eszik céklát, nyilván mert én sem. Azért próbálkoztam vele a hozzátáplálás idején, de nem túl kitartóan. Tegnap azt csináltam a kicsinek, almával, burgonyával, hússal. Meglepően finom volt. Nekem nagyon. Ő fintorgott, meg egyébként is elég rossz hullámra ült fel pár napja: ha ébren van, akkor 80%-ban sír :(. Így tett cékla evés közben is. Egy-két kanálkával berejtettem a szájába, amit aztán aranyosan elcuppogott. Utána megint sírt, megint pakoltam a nyelvére. Ez összesen volt kb. kettő, de max. három kiskanálnyi. Este teszem tisztába, bontom ki fürdés előtt, hogy amíg Attila fürdik Mózival ő tudjon puccoskodni a szőnyegen. Szívbaj 1. - már a combja tövénél gyanúsan piroslott a sz@r. Jesszus!! Nem evett semmit, tejen kívül (volt az első gondolatom). Szívbaj 2. - kibontva a pelenka derekánál is hasonló a kenet. Na akkor kiabáltam Attilának. Ugrik ki, hogy megyünk az ügyeletre. Mire kiért.... bevillant, hogy próbáltam délben céklával etetni... De úgy rémlett, semmit nem sikerült lenyelnie. Lassan bontakozik a memóriám az ijedelemtől, hogy de bizony egy-két nyelet lecsúszott. Vér ciki, tudom, de tárcsáztam az orvost. Megnyugtatott, hogy ha véres lenne a széklet a bélcsavarodástól, akkor hányna is. És most egyből, nem egy héten belül.
Yo vagyok ;-). Soha ilyen jó nem voltam.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése