Abból is a kevésbé istenes fajta. Fogadkozom, hogy na majd hétfőtől
jobban megy. Majd jövő hónapban vagy 10-étől, 20-ától ügyesebben megoldom. Majd
tavasszal könnyebben legyőzöm. Terpeszkedik bennem egy ördögfajzat, holott
olyan lazán dobálózunk a „ez csak napi tíz perc” vagy „heti háromszor +30 perc,
és ölünkben a megváltás…”. Eldöntöm, hogy jobban beosztok. Mert tényleg mi heti
3* 40 perc mozgás, vagy akár napi 20 perc, megfogadom, hogy gyakrabban mosogatok.
Vagy inkább egyből, amikor használtuk. Elhatározom, hogy nem áztatom annyit
lustaságból a nyakig szaros kis body-kat, és nem dobálom a kagylóból a kád
sarkába, hogy majd még a mai adagot megvárom, és akkor gépbe teszem. Hogy a
mosogatógépet egyből reggel, mikor fél 6-kor mindenki előtt felkelek… - de jó
is lenne, ha menne, és a kávét elszürcsöltem (vagy még jobb lenne előtte),
kipakolom. Hogy fél hétre a piacot is megjárom, és este mindig megfőzök, hogy
ne másnap nyitogassam két percenkét a hűtőt, hogy hátha most találok benne
valami ínycsiklandót, ami azelőtt még nem volt ott vagy most majd megkívánom.
Eldöntöm, hogy gyakrabban mosok. Úgy, mint a pedáns családokban, ahol van mosás
és vasalás nap, és fixen be vannak építve tehermentes nagymama-napok. Nálunk
mindig lóg valami a szárítón, mindig teli a szennyes, Mózi mindig szerteugrálja
a vasalásra hadba szólított ruhatárat a kanapén, ázik a vödörben valami, ázik a
kagylóban vagy a kádszélén, jár a gép vagy mosogatógép. És hiába minden csak
10-20 perc. Tudom én. De bármit szívesebben űzök a házimunkánál. Különben meg
ritka hogy összefüggő 40 perc legyen napközben a birtokomban, akkor meg ki ne
találjátok, hogy háztartásbeli legyek J.
Inkább hátat fordítok a kupacnak, és megőrülök majd tőle holnap, de mást
cselekszem. Azért próbálkozom. De nem
megy csomómentesen. Én alkalmatlan vagyok az ilyen táblázottságra,
programozottságra. Hol van az ad hoc meglepetés, Pató Pál Úr még elviselhető
lazasága, a spontaneitás? Pedig néha hiányzik a kőkemény beosztás. Utána pedig
megfojt a gondolata is.
Ez a bejegyzés akkor fogant, amikor
délután a BSI félmaratoni kis programfüzetét lapozgatva 1 héttel a futás után
rátaláltam egy olyan felhívásra, hogy regisztráljunk a BSI oldalán, és 2014-ben
fussunk 2014 km-t. Ez annyira megtetszett. Utána levezeti, hogy ez napi 5,5 km
futást jelent csak. Vagy ha nem tudok naponta szánni rá ennyit, akkor heti
lebontásban vagy haviban ennyi és ennyi. Na ez a része ijesztett meg. Habár tényleg
nem sok napi 5,5 km. Csak ha elmarad, utána összegyűlve már nehezebb
törleszteni. Úgy döntöttem, belevágok. Aztán eltántorodtam. Talán nem is jó
ötlet várni 2014. januárig. Elkezdem holnap, itt Hután. Ezt nem megpróbálom,
hanem megcsinálom. Ezt már Csernustól rég megtanultuk, hogy bár olyan romantikusan
álbuzgónak tűnik (én fogalmaztam így a Csernus gondolatát) a megpróbálom szó, amögé
el lehet bújni, lehet vele takarózni, kifogást keresni. Nem megpróbálni kell,
hanem megcsinálni J.
Majd valakit megkérek, segítsen kovácsolni az oldalra egy számlálót, amin monitorozhatóvá
válnak a tények magam számára is, hogy hol tartok a gyűjtött km-ben, és hogy
hol kellene tartanom…
Most pedig élvezem, hogy alszik a
két fiú egyszerre, Attila a tornácon szivarozva hallgatja a szarvasbőgést
valami könyvvel a kezében. Én is keresek pár betűt, amit nem én szórtam szét az
éterben, hátha bölcsességre tanít.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése