Végre felszabadultam picit, jut kis oxigén a szügyem alá, himlő kopik Móziról, Lócika füle vasárnap másodjára is kifakadt :(, de csepegtetjük, antibiotikumon túl van, köhögés, takony tovanyargal, belőlünk felnőttekből is távozik a streptococcus gennykeltő baci (Attilának 1 köröm mínusz és plusz egy, az én ujjamhoz hasonló kötözése, nyomkása, kezelése, sorozatos Kenézybe, ügyeletre járkálás a balansz), lázon innen, köhögésen túl érzem, hogy bevonzzuk újból az egészséget, visszafogom a fél egyes fekvéseket, Lócinak egyre többször van kedve végig aludni az éjszakát, tej van elég estére és reggelre, elfogadja mostanában már a tejitalt is, végre tesz 2-3 lépést (mert azt még eddig mindig csak kapaszkodva űzte, viszont anyáéknál a galériára egy pillanat alatt felszökött, Mózi kiabált utánam, hogy Anyaaa, Lócika mászik fel! Rohanok be, mert a lépcső alja lyukas, fosok mindig hogy valaki lezúg, de elkaptam időben...) Itthon is mászik fel a kanapéra, fellépőről, agypárnáról, orvosi táskáról. Húzza magát fel a polcra a kanapé végéből, aztán röptében nagy szárnyamat aláterítem, és felfogom az ütődést. Tegnap óta nagyon szépen mondja, és rázza a fejét, hogy NEM!!! Ezen túl az APA és az OTT. Illetve Tolsztojból annyit mond, hogy To(l)szt. Ha Apát emlegeti, akkor rendszerint utána a kutyát is. Attilától el van olvadva rettenetesen. Még most is meglep, hogy mennyire jó mozgása van, és egyből elkezd tekeregni, ülve, állva, ha zenét hall, sőt öltözésnél szoktam nekik rappelve mondani, hogy: Ácsi! A legjobb haverom Joe Bácsi!! Ehhez néha beatboxolok is. Most ha Lóci meghallja, hogy Ácsi, Joe Bácsi, akkor ő is elkezdi nyomni a bb-ot :D. Napról napra meglep, hogy mennyire ért és mennyire mondaná, kérdezné, csak még nem sikerül; hogy milyen szépen lapozza a könyveket (szakad azért még, ha nem figyelünk, de vmikor pont az a rossz, ha figyelem, mert akkor vadul. máskor meg ül a polc előtt, és lapozgatja Bogyó és Babócát). Olyan Anyás, amennyire csak jól eshet nekem :). Amikor haladni akarok, akkor nehéz, de ma szinte egész nap a játszin voltunk, van újra egy kis idő és türelem és szusszanás, és odafigyelés, és közös piac és főzés és sütés, és élvezés, hogy nem baj, ha borul, ha szóródik, ha csöpög, mert hát miért ne, előfordul. Azt mondtam már, hogy kanállal is tud enni? Majd felteszem a videót, hogy milyen ügyes volt már az első alkalommal :):
Olyan más a két gyerek, és egyre jobban elvannak, egyre jobban tudnak mit kezdeni egymással. És ilyen világbéke hangulatban azt javasolnám mindenkinek, hogy csináljjjj sok-sok gyermeket ;-). Annyi töltést és energiát ad ilyenkor, mint amennyit le tud szívni sz@rabb napokon. De amíg nem abból van több, addig kebelre-haver!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése