Az első Kundera könyv úgy mászott a kezeim közé, hogy arra gondoltam, tényleg milyen jól hangzana, ha az utcán a Hajdú-Bihari NAPLÓ megkérdezne, mint Utca Emberét, hogy MIT OLVAS?. Erre olyan szép lenne azt felelni, hogy: Kunderát olvasok... ;-).
Aztán szépen vásárolgattam belőle. Ma pedig az antikvárium üvegén keresztül egymásba szerettünk. A pillanat műve volt. Ez még nem volt meg. Végre olvasok megint. Hátha nem Tréfa.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése